A „szélsőjobbos” magyar és lengyel politika széles körű társadalmi támogatottságot élvez. Ezt Kovács Zoltán írta abban az olvasói levélben a Guardian-nek, amellyel válaszolni kívánt a populizmus egyik legelismertebb kutatójának, Jan-Werner Müllernek a lapban megjelent elemzésére, miszerint Magyarország és Lengyelország belülről rohasztja az uniót. A nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár úgy véli: a Princetoni Egyetem tanára Budapestet és Varsót teszi felelőssé, amiért az európai politika fő áramlata képtelen megfelelni a szavazópolgárok igényeinek és hatékony politikát alkalmazni egy sor kérdésben.
Idézi a cikkből, hogy a konzervatívok fejet hajtottak a szélsőjobbos tekintélyelvűség előtt. Pedig szerinte csupán arról volt szó, hogy a hagyományos kereszténydemokrácia feladta az értékeit és balliberális álláspontra helyezkedett a kulcsfontosságú témákban. Azon kívül a pártok nem egyik pillanatról a másikra lesznek népszerűek és nem is ok nélkül. Úgyhogy meg is kérdezi: az egyre gyengébb eredmények vajon nem azt jelzik-e, hogy az európaiak nem nézik jó szemmel, amint a középjobb sodródik a baloldal, illetve a zöldek felé? Továbbá nem lehetséges-e, hogy az emberek igazi alternatívát keresnek a liberális baloldallal szemben, szeretnének visszatérni a kereszténydemokrata alapokhoz?
Szerinte a múlt májusi EP-választások alapján a válasz egyértelműen igen. Ugyanakkor – jegyzi meg – Müller megfeledkezik arról, hogy akiket „tekintélyelvűeknek” kiált ki, azokat demokratikusan választották meg. Mégpedig jó okkal. Ezek a pártok ugyanis – a középjobb fő áramlattal ellentétben – hallgatnak a tömegekre, kiállnak azokért és világos politikai irányt követnek.