13 liberális EP- képviselő, köztük Donáth Anna nyílt levélben fejezte ki aggodalmát, mivel úgy ítéli meg, hogy a koronavírus kapcsán veszélybe kerülnek a polgári szabadságjogok. Merthogy hiába tapasztalni sokfelé szolidaritást, segítőkészséget, egyes politikusok úgy látják, itt az alkalom, hogy keresztülvigyék sötét terveiket. Ömlik a dezinformáció a közösségi médiában, külső erők igyekeznek megosztani és megrémíteni az európaiakat.
Ugyanakkor az EU-n belül bizonyos körök megpróbálják felszámolni a fékeket és ellensúlyokat, az alapvető jogokat. De nem szabad megengedni, hogy a válság után arra döbbenjünk rá: tekintélyelvű államban élünk, ahol eltűntek a szabadságjogok. A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok között. Meghatározatlan időre kívánja fenntartani a szükségállapotot, törvényeket függeszt fel és öt évvel sújtaná azokat az újságírókat, akik nem szeretnének a hatalom propaganda gépezetének alkotóelemeként működni.
Hogy Magyarország nemzetiség alapján beutazási tilalmat rendelt el, és így sokakat elvágott a saját otthonuktól és családjuktól, az alig leplezett diszkrimináció. Semmi köze a kórokozóhoz, mert az nem ismer nemzetiséget, határokat, bőrszínt vagy vallást. De meg lehet itt említeni Lettországot, Romániát és Észtországot is, amelyek hatályon kívül helyeznék az Emberi Jogi Konvenciót. A járvány nem eredményezheti, hogy vége legyen a demokráciának, a jogállamnak, az alapjogoknak. Éppen ellenkezőleg, ezekben az időkben minden eddiginél fontosabb, hogy megóvjuk a polgárok jogait.
A megpróbáltatások közepette erős vezetésre van szükség, ám az nem azt jelenti, hogy bárki a tekintélyelvűséget sürgesse vagy túllépjen az európai értékeken. A válság nem szolgálhat ürügyül az EU alapjainak felszámolására. Az unió azonban mindig is megerősödve került ki a válságokból. Ez most is így lesz, ha kellő elszántsággal, szolidaritással és egységgel megvédjük a társadalmat, az életmódot – hangsúlyozzák a Megújítjuk Európát-frakció tagjai.
Ausztria egyik legfőbb emberi jogi szakértője a válság ellenére sem ért egyet azzal, hogy bárhol büntessék az álhírek terjesztését, kivéve, ha valamilyen hecckampány részeként egyesek gyűlöletet gerjesztenek bizonyos népcsoportok ellen. Manfred Nowak, aki már számtalan emberi jogi missziót teljesített az ENSZ megbízásából, azzal érvel, hogy a szólásszabadságba beleférnek a téves információk is. Azokkal szemben felvilágosítással kell küzdeni.
A jogász szerint nagyon oda kell figyelni, amikor arról megy a vita, hogy börtönt szabnának ki a fake news-ért. Lásd Magyarországot, ahol azonban nem világos, ki dönti el, hogy akkor most egy hír igaz vagy hamis. Éppen a magyar fejlemények láttán óv attól, hogy a járványt tartósan a demokratikus intézmények aláásására aknázzák ki. Hiszen a rendkívüli állapot nem válhat normává, mutat rá a Ludwig Boltzmann Emberi Jogi Intézet alapítója.
A konzervatív lap azt ajánlja, hogy legyünk éberek, nehogy egy szép nap azt vegyük észre: a kormányzatnak adott különleges felhatalmazás immár nem ideiglenes, hanem végleges. Jó példa erre Magyarország, ahol Orbán Viktor arra használja a populista módszereket, úgy, mint idegengyűlölet, nacionalizmus és az ún. liberális elit elleni támadás, hogy megszilárdítsa hatalmát. Az ország ugyan egyelőre még az EU tagja, de csupán szólamokat hangoztat a demokráciáról. Hogy elterelje a figyelmet az alulfinanszírozott és rosszul felszerelt egészségügyről, a miniszterelnök kihirdette a rendkívüli állapotot, katonákat vezényelt ki a kulcsfontosságú vállalatokhoz, hogy azok teljesítsék az állam akaratát. Az olyan-amilyen ellenzék tiltakozott, mint ahogy az Európa Tanács főtitkára is. Orbán megvető hencegéssel válaszolt.
Könnyű azonosítani a rossz fickókat, mint a magyar vezető, és ők boldogan viselik a címkét. De még a válság csúcsán is ügyelnünk kell azokra a kevésbé feltűnő vezetőkre is, akik a vírusra hivatkozva el akarják venni a szabadságunkat. Merthogy a Covid-19 égi manna az autokratáknak, beleértve az önjelölt önkényurakat. A járvány biankó csekket ad nekik, hogy különleges intézkedéseket hozzanak. A felmérések szerint minél keményebbek ezek a lépések, annál nagyobb a támogatottságuk. Csak azokat a kormányokat bírálják, amelyek lassan reagálnak. De ki is tiltakozhatna, amikor pl. felfüggesztik a parlamentet, amikor nő a halottak száma, és még nagyobb rohamnak van kitéve az egészségügy.
A ragály elültével agyafúrt tekintélyelvű államoknak nem lesz szükségük mentségre, amikor továbbra is szigorítják a polgárjogokat. Sok hatalom figyeli majd, hogy mennyire lehet utána is használni a mobiltelefonos nyomkövetést és a felügyelet más formáit az új helyzetben, pl. az ellenzékkel szemben.
Normális körülmények között jól megfér egymással a demokrácia és az erős állam, ám ez nem érvényes arra, amikor járvány van. Jól mutatja ezt Magyarország, amelyet a Freedom House nemrégiben az első, csak részben szabad uniós államnak minősített. Orbán Viktor a vírusra hivatkozva akarja kiiktatni az Országgyűlést. Ezért nagyon is lehetséges, hogy a Covid-19 nem csupán az egészségügynek és a gazdaságnak okoz nagy károkat, hanem a demokráciának és a jogállamnak is. Hiszen fennáll a veszély, hogy a különleges jogkörök nem a kórokozó visszaszorítását szolgálják – ideiglenes jelleggel –, hanem egy ponton túl az igazi célt jelentik a hatalom számára.
Ezt a Bécsi Egyetem egyik politológia professzora fejti ki vendégkommentárjában. Mint megállapítja, az egyes országok a legkülönfélébb stratégiákat alkalmazzák a ragály ellen. A határok lezárásától és a kijárási tilalomtól kezdve, a sok teszt elvégzésén át, egészen odáig, hogy a mobiltelefonon keresztül követik a betegek mozgását. De még a legsokatígérőbb intézkedés is hasztalan, ha az államapparátus nem hatékony, korrupt vagy nem kap elég pénzt. Általában azt lehet mondani, hogy minél demokratikusabb egy állam, annál erősebb. Ha viszont beüt egy járvány, akkor a kormányok olyan intézkedésekhez folyamodhatnak, amelyek tartósan nem egyeztethetőek össze a demokratikus alapelvekkel.
A koronavírus átalakítja a demokratikus politikát, de az csupán felületes ránézésre igaz, hogy a járvány ajándék a populistáknak és tekintélyelvűeknek – emeli ki a kommentár. A kiúthoz azonban a liberális demokráciáknak választaniuk kell az autoriter nacionalizmus és az államok közti együttműködésen alapuló nyílt világrend között. A határok lezárása és a drákói intézkedések láttán az ember hajlamos a legrosszabbat feltételezni. Pedig van ok a bizakodásra. A hozzáértés kiköveteli a maga helyét még a válság idején is. A politikusok közül felsülnek azok, akik blöffölnek, és zsibáruval házalnak. Az állam visszaveszi a vezetést és a felelősséget a zabolátlan piacoktól, amelyekről kiderültek a korlátok.
De vége a költségvetési fundamentalizmusnak is. A koronavírus legyőzése csillagászati kiadásokat igényel. Amit egyszer vissza kell fizetni, de közben látni kell, hogy a 2008-as pénzügyi válság kezelése utat nyitott a populizmusnak, olyan nagy volt a nyomában a tömeges elégedetlenség. Az egészségügy ugyanakkor még sok fejlett országban is gyenge, mert idáig az volt a jelszó, hogy kevés állam kell, alacsony adóbevételekkel.
Kínának sokat segített a járvány legyűrésében, hogy 60 millió embert karantén alá helyezhetett. Ám éppen ez a politikai abszolutizmus tette lehetővé, hogy az elején eltitkolja a bajt. Oroszország szintén sikereket jelent a harcban, de majd kiderül a továbbiakban, hogy ez mennyire igaz. Viszont Dél-Korea igazolja, hogy egy demokrácia is képes visszaszorítani a vírust. Úgy hogy a ragály visszatette méltó helyére a hozzáértést és a tisztességet a demokratikus politikában. Trump tépheti a száját, hogy miként kerekedik felül, az egyre több új beteg napról napra cáfolja. Bár az amerikaiak egyelőre jóhiszeműen az elnök mellé állnak. De a számonkérést nem lehet a végtelenségig elodázni.
Európában bevált, ha a politikusok őszintén beszéltek, visszaszerezték vele a közbizalmat. Conte, Marcon, Merkel, egytől egyik nagy támogatást kapott a kemény intézkedésekhez. Viszont hogy az EU nem segítette Olaszországot, az jelzi, ilyen könnyű visszavonulni a nemzeti határok mögé, még olyanoknak is, akik nem győzik hangoztatni a nemzetközi együttműködést. Összefoglalva: a baj utat nyit a kormányoknak, a demokratikus politikába vetett hit helyreállításához. Valamint a világméretű kooperációhoz. A kérdés csupán az, hogy a politikusok hajlandóak-e erre az útra rálépni.
Az osztrák szakminiszter szerint az rendben van, hogy az egészségügy nemzetállami jogkörbe tartozik az Európai Unión belül, ám ezzel együtt szükség van a nagyobb szolidaritásra. Azaz az egyes kormányoknak kell elvégezniük a saját házi feladatukat odahaza, ám az megengedhetetlen és nem is szabad többé előfordulnia, hogy segélyszállítmányokat állítanak meg a határokon. Tehát működnie kell a koordinációnak az országok között. Edtstadler arra is kitért, hogy a válság után meg kell nézni, mit kell tenni hasonló esetekben a jövőben. Mert az világos, hogy az olyan nagy kérdésekben, mint a környezetvédelem, a migráció és a válságkezelés csakis közösen képzelhető el a megoldás, tette hozzá.
Mostantól kezdve ismét őrjáratoznak európai hajók a líbiai parti vizek mentén, de a bevetést minden négy hónapban egyhangú döntéssel meg kell erősíteni az EU politikai és biztonságpolitikai bizottságában. Ez utóbbi feltétel engedmény Magyarországnak és Ausztriának, miután mindkét kormány sokáig ellenkezett. Azzal érveltek, hogy a mentőhajók új menekülthullámot válthatnak ki, mivel az embercsempészek bízhatnak abban, hogy az unió nem hagyja odaveszni a bajbajutott migránsokat. Épp ezért a misszió az arab ország keleti részére összpontosul, mert arrafelé nem vezetnek csempészútvonalak.
Most mindenesetre úgy van, hogy akit kihúznak a tengerből, azt partra teszik Görögországban és utána befogadják őket olyan államok, amelyek hajlandóak rá. A tegnap létrejött megállapodás célja, hogy senki se sértse meg a Líbia elleni fegyverszállítási tilalmat, miután a hónap végén befejeződik a hasonló célokat szolgáló „Sophia”. A megfigyelésben műholdak és repülőgépek is közreműködnek.
