Előfizetés

Akasszam fel a padlásra a gyerekemet?

Vas András
Publikálás dátuma
2020.03.31. 07:05

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
A mosonmagyaróvári családi tragédia hátterében a sérült gyermekeiket évtizedek óta gondozó szülők problémája húzódik: az idős emberek nem tudják, haláluk után mi lesz gyermekük sorsa, ráadásul az államtól sem kapnak segítséget.
- Tudja, hányszor megfordult nekem is a fejemben, hogy megölöm a gyerekemet?! – mondja sírós hangon Marika. De ugyanezt állítja Júlia, Ilona, Annamária, Magdolna, Klári és a többiek is. Anyák, akik harminc-negyven-ötven éve otthon ápolják halmozottan sérült gyermekeiket, s megöregedve, túl a hetvenen, nyolcvanon kilátástalannak látják a jövőt: mi lesz a beteggel, ha velük történik valami? – Teljesen megértem azt a szegény, idős, mosonmagyaróvári férfit, aki megölte ágyhoz kötött lányát, majd magával is végezni próbált – teszi hozzá a 85 éves asszony. A mosoni tragédia komoly megdöbbenést okozott február közepén: utóbb kiderült – ahogyan ezt a Népszava is megírta –, a 74 éves férfi, aki néhány hónappal korábban veszítette el feleségét, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, és sérült lányával közösen hozta meg a döntést: nem akarták, hogy az apa halála után a lány szociális otthonba kerüljön. (A férfit a tragédia után ugyan sikerült újraéleszteni, ám azóta elhunyt.) Lapunknak akkor a szociális szférában vezetőként dolgozó szakember azt mondta: nem csodálja, hogy nem akarták, hogy a sérült nő ötvenévnyi családi ápolás után otthonba kerüljön, ő is csak az utolsó utáninak választaná ezt a lehetőséget, ugyanis olyan állapotok uralkodnak a szociális otthonokban, és főleg a fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézményekben, amit nem akarhat senki a hozzátartozójának. - Ráadásul Budapesten, egy csaknem kétmilliós nagyvárosban nincs is ilyen intézmény – jelentette ki Júlia, aki 34 éve ápolja otthon tolókocsihoz kötött, középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekét. – A főváros négy, felnőtt sérülteket befogadó otthont tart fenn, három kétszáz kilométerre, vagy még messzebb van, közülük kettő a nyugati országhatárnál. A negyedik, Tardos csak harminc kilométer, ám oda 10-15 év a várakozási idő, míg bekerül valaki. Mi három éve beadtuk a kérelmet, de nem biztattak semmi jóval. Voltunk a másik három otthonban is, Kéthelyen, Csákánydoroszlón és Zsirán, de tényleg olyanok az állapotok, hogy nem szívesen adnám be oda a gyereket.  
- Nem emberhez méltóak a körülmények – jegyezte meg Ilona is, aki 45 éve gondozza odahaza születésétől sérült lányát. – Akad néhány civil fenntartású intézmény, de azoknak bizonytalan a jövőjük, s az ember éppen arról az időről akar gondoskodni a gyerekének, amikor ő már nem lesz. És amikor azt látja, hogy reménytelen a helyzet, a legborzasztóbb megoldások is eszébe jutnak. Sajnos sokan magukra ismertek a mosonmagyaróvári tragédiáról szóló cikkben… - És ha valahogy mégis sikerül bejuttatni valakit egy állami otthonba, nem sokat javul a helyzet, hiszen az első fél évben nem lehet kihozni eltávozásra a beutaltat – tette hozzá Ilona. – Vagyis hetven-nyolcvan éves embereknek kell hetente többször utaznia négy-ötszáz kilométereket, ha látni akarják a gyereküket. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem, hogy nem lehet egyik-napról a másikra elszakítani a családjától olyanokat, akik évtizedekig mással szinte nem is találkoztak. Szakemberek szerint három-öt év alatt kellene beszoktatni őket egy közösségbe, szép fokozatosan, nem kiszakítani őket a megszokott környezetből. - Ha így kellene beraknom a gyerekem egy otthonba, egy éven belül meghalna – állította Magdolna, s hozzátette: - Nem a mosonmagyaróvári volt az egyetlen ilyen fajta családi tragédia az elmúlt években: volt olyan szülő, aki párnát nyomott végső elkeseredésében a gyermeke arcába, más a kádba fojtotta, amikor kiderült, hogy halálos beteg és magára maradna a gyereke… Magdolna megjegyezte, nemcsak a gyereke elhelyezése okoz problémát, legalább akkora gond, hogy azok az idős szülők, akik rendes munka mellett gondozták otthon évtizedekig sérült gyermeküket, nem kapják meg a tartós ápolást végzők időskori támogatását, ami havi ötvenezer forint. - Azt mondják, mivel nyolc órában dolgoztunk, így kapunk nyugdíjat, ráadásul hivatalosan nincs meg a húsz év ápolási idő, ami feltétele a támogatásnak – mondta. – Emellett három éve pereskedünk az otthoni lakhatási támogatásért, ami szintén nem jár. - Egy gondnokság alatt állónak nem lehet névre szóló bankkártyája, így minden pénzfelvétel a számlájáról több mint ezer forintos költség – tette hozzá Ilona. – Ezt jeleztük az ombudsmannak, aki meg is állapította a diszkriminációt, s ígéretet tett, hogy a parlament elé viszi az ügyet. Ennek már egy éve, de nem történt semmi. Pedig éppen azoktól vesznek el jogtalanul komoly összegeket, akik a legjobban rá vannak szorulva.
A lapunkat megkeresők közül többen anyagi lehetőségeik végső határához értek, az is felmerült bennük, eladják lakásukat, hogy gyereküket valamelyik magánintézménybe adják: az ilyen helyekre ugyanis jellemzően tízmillió forint feletti összeggel lehet bejutni. - Gyömrőn a nyugdíjas településrészen kaphattunk volna egy másfél szobás apartmant – állította Marika -, 14 milliót kellett volna fizetni, ha eladom a lakást, bele tudtam volna vágni. Csakhogy közölték, csak addig maradhat a gyerekem, amíg élek, utána elhelyezik valamilyen otthonba. Vagyis a probléma egyáltalán nem oldódik meg. - A teljes kilátástalanság és bizonytalanság a legnagyobb probléma – sírta el magát a 81 éves Annamária, aki 44 éve gondozza gyermekét. – Ötven évet dolgoztam rendes állásban a beteg gyerekem mellett, akkor sem segített senki, ahogy most sem. A nyugdíjamból képtelen vagyok összespórolni a több mint tízmilliós beugrót valamelyik civil otthonba, sőt már minden tartalékomat feléltem, de ez sem érdekel senkit. Mit csináljak, akasszam fel a padlásra a gyereket, hogy észrevegye végre valaki, milyen rettenetes helyzetben vagyunk?

Kétmillióba kerül egy sérült ellátása egy otthonban

Jelenleg 186-an várakoznak befogadásra a fővárosi intézményekbe, illetve a budapestieket is fogadó vidéki otthonokba – tájékoztatta lapunkat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF). A 217 állami intézményben 12 078 bentlakásos férőhely áll a fogyatékossággal élők rendelkezésére, ebből 11 326 jelenleg a betöltött. A jelentkezéshez díjmentes felvételi kérelmet kell benyújtani. Az elhelyezés feltétele a benyújtott orvosi papírok alapján lefolytatott alapvizsgálat és komplex szükségletfelmérés. Az ellátás térítési díjköteles, ennek összege intézményfüggő, ahogyan az is, az otthonok kérnek-e egyszeri belépési hozzájárulást. A térítési díj a szolgáltatás önköltsége alapján változó, akik ezt nem tudják kifizetni, azoknál személyi térítési díjat állapítanak meg vagyoni helyzetük alapján. Az SZGYF-nek egy személy ellátása éves szinten 1,99 millió forintjába kerül. Az állam emellett 4,7 milliárd forinttal járul hozzá az egyházi és egyéb nem állami fenntartású fogyatékos személyek ápoló-gondozó, illetve átmeneti ellátását biztosító intézmények működéséhez. Arra is rákérdeztünk, miért nem kapják meg a tartós ápolást végzők időskori támogatását, akik évtizedekig teljes állás mellett gondozták gyermeküket, miért nem számítanak az otthonápolási időszakba ezek az évek? A tartós ápolást végzők időskori támogatása a beteg gyermeküket legalább 20 évig ápoló, gondozó és emiatt keresőtevékenységet nem folytató szülők részére biztosított támogatás – válaszolta az Emberi Erőforrások Minisztériuma –, célja, hogy kiegészítse azoknak a szülőknek a nyugdíját, akik súlyosan fogyatékos gyermekük ápolása miatt nem tudtak teljes munkaidőben keresőtevékenységet végezni. Tavaly óta változás, hogy a jogosultság megállapításához már nem szükséges 20 év időtartamú ápolási díj vagy fogyatékos gyermek révén biztosított GYES folyósítása, azt azonban vizsgálják, hogy a kérelmező 20 évig saját háztartásában ápolta, gondozta-e gyermekét, és emiatt kereső tevékenységet csak legfeljebb napi 4 órában tudott-e végezni. Vagyis az Emmi azt elismerte, hogy az érintett több ezer szülő nem kapja meg a támogatást, arra azonban nem válaszolt, a törvény miért zárja ki őket a támogatottak köréből. 

Az ellátórendszer olyan, amilyen

- Évtizedes probléma, hogy olyan, amilyen az ellátórendszer – mondta a Népszavának Gyene Piroska, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFÉOSZ) elnöke. – Kevés a férőhely a bentlakásos intézményekben, hosszúak a várólisták. Azok a családok, ahol évtizedekig otthon gondozták a sérülteket még nehezebb helyzetben vannak: amikor adódik egy konkrét lehetőség, nem feltétlenül élnek vele, hanem időt kérnek, s hogy addig tartsák fenn számukra a helyet. Gyene Piroska szerint körülbelül bő húszezer értelmi fogyatékkal élő élhet bentlakásos intézményben, s ennél valamivel többen, 25-30 ezren otthon a családjuknál, utóbbiak közül 3-5 ezernek lehetnek súlyos a helyzete, akik állandó felügyeletet igényelnek.- Számukra a nappali ellátás, vagyis a napközis rendszer sem megoldás – magyarázta az ÉFÉOSZ elnöke –, hiszen évtizedek óta családban élnek, s így nehezen vagy egyáltalán nem tudnak már alkalmazkodni egy nagyobb közösséghez. Idős szüleiknek ez óriási teher, főként azoknak, akik teljes idős munka mellett gondozták őket, s így nem kapják meg a tartós ápolást végzők időskori támogatását. Ezt már többször kifogásoltuk az Országos Fogyatékügyi tanácsnál, s javasoltuk, vizsgálják felül az előírásokat. Az ilyen szülőknek amúgy már a nappali ellátás fejlesztése is komoly segítséget jelentene, ám ehhez plusz forrásokra lenne szükség: az anyagi és személyi feltételeit is meg kellene teremteni egy megfelelő ellátórendszernek.

A Mercedes Forma 1-es csapata segített egy légzéskönnyítő eszköz fejlesztésében

MTI
Publikálás dátuma
2020.03.30. 13:58

Fotó: JAMES TYE / AFP/University College London
„Visszamodelleztek”, azaz lemásoltak és tömeggyártásra alkalmassá tettek egy már létező eszközt angol kutatók.
Egy hét alatt készítették el angol kutatók azt, a koronavírusos betegek légzését segítő eszközt, amelynek létrehozásában a Mercedes Forma 1-es csapata is segített – adta hírül a BBC hírportálja A University College London (UCL) mérnökei, az egyetemi klinika és a Mercedes csapata alkotta meg az eszközt, amely lélegeztetőgép nélkül szállít oxigént a tüdőbe. A CPAP (folyamatos pozitív nyomású lélegeztetés) elnevezésű eszközt eddig is használták a kórházak, de nincs belőlük elég. Kínában és Olaszországban az új koronavírus okozta Covid-19-ben szenvedő páciensek kezelésére használták.
Az új készülékekből negyvenet már kiszállítottak az UCL klinikájának és három másik londoni kórháznak. Ha minden jól megy, jövő héttől akár napi ezer darabot is gyárthat belőle a Mercedes-AMG-HPP motorgyár, a hatósági engedélyt már megkapta a készülék.
„Orvosi műszerek fejlesztése általában évekig tart, most azonban napok alatt megoldottuk, mivel egy egyszerű, már létező eszközből indultunk ki, amit visszamodelleztünk, hogy gyorsan és nagy tételben lehessen gyártani” – mondta Rebecca Shipley, az egyetem gyógyászati műszaki intézetének igazgatója. A „visszamodellezés” azt jelenti, hogy egy létező CPAP eszközt lemásoltak és módosítottak, hogy tömeggyártásra alkalmassá tegyék.
A lombardiai helyzetről szóló első jelentések szerint a betegek mintegy felét, akiknek CPAP-műszerrel segítettek, nem kellett a lélegeztetőgépre tenni.
Közben brit ipari, technológiai cégek és mérnökirodák – köztük az Airbus, a Ford a Rolls-Royce és a Siemens – együttműködésével megalakult a VentillatorChallengeUK elnevezésű konzorcium, hogy lélegeztetőgépeket gyártson a brit egészségügyi szolgálat (HNS) számára, amely már több mint 10 ezret rendelt, bár a hatósági jóváhagyásra még várni kell. A gyártást a jövő héten kezdenék.
A lélegeztetőgépek hiánya máshol is kreatív megoldásokra készteti az orvosokat. Olaszországból származik az az ötlet, hogy búvármaszkok segítségével lélegeztessék a betegeket. Ennek klinikai tesztelését Belgiumban már tervezik is.

A vérnyomást is „ugráltatja” a hangulatrontó hidegfront

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.03.30. 13:20

Fotó: MICROGEN IMAGES/SCIENCE PHOTO LI / AFP
Nemcsak rosszkedvet, panaszokat is okozhat a megint visszatérő tél és a hétvégi óraátállítás utóhatása.
A hétfőn érkezett hidegfront következtében az ország nagy részén az átlagos alá hűl a levegő. Sarkvidéki eredetű levegő áramlik fölénk, és a folytatás is télies lesz, kedden még hózáporok is előfordulhatnak. Éjszakánként kemény fagy várható, fagyzugos tájakon a mínusz 10 fok sem kizárt és délután sem mérhetünk 10 fok feletti csúcsértékeket
A reggeli időszakban jelentkező kopásos eredetű ízületi bántalmak napközben sem szűnnek meg teljesen. A tünetek enyhítése érdekében a fájó végtagokat ajánlott melegen tartani és óvatosan, megerőltetés nélkül tornáztatni. A front az időjárás változásaira érzékenyeknél görcsös fejfájást, izom- és hasi görcsöket okoz, vérnyomás-ingadozást és mérsékelt szívpanaszokat is okozhat – olvasható a MeteoKlinika oldalán.  
Az immunrendszer megfelelő működését megfelelő tápanyag-, valamint C- és D-vitamin bevitellel javasolt elősegíteni. Az időjárás nem ösztönöz, de nem is kedvező a kerti tevékenységekhez, egészségügyi sétához. A légszennyezettség közepes, a nagyobb városokban egészségtelen a levegő minősége. A pollenszint viszont valamelyest csökken, de az allergiásoknak továbbra is lehetnek tüneteik. A közlekedésben a a fáradékonyság és a figyelmetlenség okozza a fő gondot.
Az óraátállítás hatása hatása még érezhető, gyakori a fáradékonyság, az alvászavar és a figyelmetlenség, sokan ingerültek és türelmetlenek. Ezeken a panaszokon a sok folyadékfogyasztás és a pihenés enyhíthet.

Inkább ne aludjuk át a napot!

Azzal, hogy vasárnap hajnali 2 órakor 3 órára állítottuk az órákat, a téli időszámításhoz képest egy órával kevesebbet alhattunk. A Magyar Alvás Szövetség arra hívta fel a figyelmet, hogy a napi életritmus, az éjszakai pihenés kiemelt fontosságú, az alvás jelentős szerepet játszik a szervezet ellenálló képességének fenntartásában. Bár az otthonlét sokak számára adna lehetőséget a korábbi alváshiányok pótlására, a cirkadián ritmushoz igazodás, azaz a nappalok és az éjszakák váltakozásához történő alkalmazkodás ütemét a rendkívüli helyzetben sem célszerű megbontani. 
Folyamatos otthonlét esetén is legyen rendszer az alvási szokásainkban: feküdjünk és keljünk ugyanabban az időben. Ajánlott a rendszeres testmozgás, de inkább ne közvetlenül lefekvés előtt tegyük. Alvás előtte négy órával már ne igyunk koffeintartalmú italokat és ne együnk nehéz, fűszeres vagy cukros ételeket, kerüljük a túlzott mértékű alkoholfogyasztást és a dohányzást is. A nyugodt alváshoz fontos a szoba átszellőztetése és sötétítése, valamint a kényelmes fekhely is. A szakemberek azt ajánlják, elalváshoz és az éjszaka folyamán is próbáljunk meg kizárni minden zajhatást.