Az Európai Unió tartózkodott attól, hogy bírálja Magyarországot, amiért az meghatározatlan időre bevezette a rendeleti kormányzást, noha az autokrata Orbán ellen egyre többször hangzik el a vád, hogy a válságot kiaknázva tovább növeli hatalmát. Von der Leyen nem is említette név szerint a magyar vezetést. A visszafogott megnyilvánulás rávilágít, hogy a 27-ek nem képesek feltartóztatni az autokraták lopakodó nyomulását, márpedig ez fokozza annak a veszélyét, hogy egyes államok kikezdik a polgári szabadságjogokat. A Bizottság ma megvitatja azokat az intézkedéseket, amelyeket egyes országok hoztak a vírus miatt.
Más reakciók viszont sokkal vehemensebbek voltak. Norbert Röttgen, a Bundestag Külpolitikai Bizottságának CDU-s elnöke kijelentette, hogy a magyar Országgyűlés döntése gyakorlatilag felszámolja az ellenzéket, ám ez az uniós alapelvek megsértését jelenti, amit az EU nem fogadhat el. Meg kell mutatnia, hogy nem tűri el, ha valaki visszaél a koronavírus miatt előállt helyzettel. A korábbi finn kormányfő, Stubb azt fejtegette, hogy most jött el végképp az ideje kitenni Orbán a Néppártból. Hiszen itt az alapértékek forognak kockán, így a büntetésnek is a lehető legszigorúbbnak kell lennie. Hozzátette, hogy most sok tekintetben az unió és az EPP is vizsgázik vezetésből.
Kovács Zoltán szerint viszont arra hivatkozik, hogy más országok is hoztak hasonló intézkedéseket. Lehet, hogy ez tényleg gátolja a Bizottság fellépését Orbán ellen.
Az európai vezetőknek nemigen fűlik a foguk, hogy harcba kezdjenek a szélsőjobbos, populista Orbán Viktorral, miután az megszerezte a jogot, hogy rendeletekkel irányítsa országát. Az EU puha diplomáciával igyekszik ellensúlyozni a magyar demokratikus játékszabályok szigorítását. A Bizottság arra emlékeztette a tagokat, hogy a koronavírus elleni küzdelem során is tiszteletben kell tartani a jogokat. A reakció azonban visszafogott volt, és a jelek szerint próbált egyensúlyozni a jelen helyzetben kötelező együttműködés és aközött, nehogy bátorítsa a kormányfőt.
Von der Leyen az alapértékek és elvek fontosságát hangoztatta, ám Orbán már jó ideje szembemegy az alapszerződések bizonyos részeivel. Nyíltan közölte, hogy nem hisz a liberális demokráciában. A hétfőn kapott felhatalmazás drámaian fokozhatja az ütközést az unióval. Szakértők, elemzők szerint a politikus eddigi pályafutását és az illiberális demokrácia iránti lelkesedését ismerve, a különleges jogkör bőven szolgálhat az ellenzék elleni fellépésre, jóval a vírusfenyegetés elmúltával is. Brüsszeli illetékesek azonban bíznak abban, hogy világos volt a bizottsági elnök üzenete, jóllehet az nem nevezte néven a magyar vezetőt. Ám úgy vélik, hogy a pillanat nem alkalmas nagyobb konfrontációra.
A német zöldek egyik képviselője furának tartja a helyzetet, mert úgy ítéli meg, hogy a magyar parlament döntése vízválasztónak számít, ami ellen tiltakozni kell, különben oda a demokrácia. Ezért ő és mások azt szorgalmazzák, hogy az EU már a hivatalos eljárás megindítása előtt gyakoroljon nyomást Orbánra. Nehogy kész helyzet álljon elő, mire vége a járványnak. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem politológia professzora úgy véli, hogy a ragály lehetőséget kínál a kormányfő számára, mert a válság örve alatt még jobban megszilárdíthatja hatalmát. Most már ő ellenőrzi a törvényhozást is, arról nem is beszélve, hogy saját embereivel tömte tele az Alkotmánybíróságot.
Mujtaba Rahman, az Eurasia Csoport nevű tanácsadó cég európai igazgatója szerint csakis pénzzel lehet megfékezni Orbánt. A politikus tudja, hogy figyelik, ezért az elején óvatos lesz, nem kívánja kockáztatni a napokban megítélt 5,6 milliárd dolláros uniós gyorssegélyt.
Orbán Viktornak nem kell uniós szankcióktól tartania, bár a szükségállapot-törvény felzúdulást keltett Brüsszelben. Ám az ellenlépésekhez nincs meg a jogalap, így ezt a csörtét is a miniszterelnök nyeri meg. Uniós források elárulták a lapnak, hogy legfeljebb a 2-es paragrafus megsértése címén lehetne eljárást indítani, de nehéz hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a magyar fél megszegte az alapértékeket. Anyagi eszközökkel sem lehet megszorongatni Orbánt, mert ehhez is hiányoznak a megfelelő jogszabályok. Azon kívül pontosan a politikus kezére játszana, ha elzárnák a pénzcsapokat, hiszen egyfolytában áldozatnak állítja be magát. Különösen a mostani recesszió idején, amely igencsak érzékenyen érinti a viszonylagos elmaradottsággal küszködő magyarokat.
Az Európai Parlament elnöke szerint senki sem használhatja ki a koronavírust, hogy aláássa a szabadságjogokat. Sassoli úgy folytatta, hogy minden tagállamnak kötelessége védeni az alapértékeket. A parlamenteknek működniük kell és a sajtónak szabadnak kell maradnia.
A német kormány emberi jogi megbízottja kifejtette, hogy még a mostani, különösen nehéz viszonyok közepette is be kell tartani az arányosság követelményét, amikor a kormányoknak adandó felhatalmazásról van szó. Rendkívül fontos, hogy ebben a helyzetben is legyenek demokratikus viták a parlamentben, mint ahogy a jogállamban nagy jelentőségű a sajtó és a civil szervezetek szerepe is. Ezért szorosan összefügg a média és a szólás szabadsága.
A Bizottság nem jelentette be semmilyen haladéktalan lépést a magyar fejlemények láttán, először meg akarja nézni, miként alkalmazzák a jogszabályt. A német zöldek képviselője, Ska Keller frakcióvezető úgy ítéli meg, hogy Orbán – politikai megfontolásokból – visszaél a válsággal. A hatalmát igyekszik kiszélesíteni, megragadva az alkalmat.
Az Európai Parlament liberális csoportja úgy foglalt állást, hogy az Orbán Viktornak adott jogok összeegyeztethetetlenek Magyarország uniós tagságával. A holland Sophie in’t Veid, aki az Újítsuk meg Európát-frakció képviseletében a jogállami ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke, kijelentette: Orbán Viktor immár tökélyre vitte tervét, vagyis kivégezte a demokráciát és a jogállamot. Hozzátette, hogy fülsiketítő a csönd a Bizottság és az Európai Tanács részérő.
A liberális csoport vezetője, a román Ciolos úgy nyilatkozott: szégyenletes, hogy ilyen mértékben visszaélnek a rettenetes vírussal. Az amerikai Képviselőház Külügyi Bizottságának vezetője pedig azt üzente, hogy Orbán nyíltan lecsap a hatalomra, az utóbbi idők legrettenetesebb egészségügyi válságát kihasználva. A partvonalra nyomja az Országgyűlést és lehetővé teszi, hogy Orbán diktátorként kormányozzon. Márpedig ez gyalázatos, főként egy NATO- és EU-tagállam esetében. Kovács Zoltán szerint ugyanakkor a jogszabály összhangban áll a jogállammal, a sajtószabadsággal, vagyis az uniós értékekkel. A szóvivő egyben azzal vádolta a bírálókat, hogy azok nem kellőképpen tájékozottak.
Az ír kormányfő pártja úgy látja, hogy ki kell rakni a Fideszt az Európai Néppárt strasbourgi frakciójából, mert a párt gyakorlatilag felfüggesztette a demokráciát Magyarországon. A Fine Gael egyik EP-képviselője emlékeztetett arra, hogy ők már egy éve tarthatatlannak nevezték a magyar párt helyét az EPP-ben, ezért most már nem maradt más lehetőség, mint a kizárás. Ezt tudatták is a konzervatív pártcsaládban, de a folytatásról a 83 tagpártnak kell határoznia. Hozzáfűzte, hogy a rendkívüli felhatalmazás egyáltalán nem áll arányban a tényleges veszéllyel, ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy meddig érvényes, ezért elfogadhatatlan. Kitért arra is, hogy a kereszténydemokraták számára nem létezik kompromisszum a szabadság, a jogállam, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása ügyében.
Az ír biztos közben azt közölte, hogy a Bizottság már hozzálátott a magyar jogszabály kiértékeléséhez, tehát hogy az mit jelent a jogállam szemszögéből. Ha ezzel megvannak, akkor döntenek arról, hogy mi a teendő.
Az osztrák alkancellár azt várja, hogy az EU eljárást indít Magyarország ellen, mert az megengedhetetlen, hogy a parlament saját magát kivonja a forgalomból. Kogler, aki a kisebbik koalíciós párt, a zöldek elnöke, úgy vélekedett, hogy itt a legélesebb bírálat is jogos. Kurz kormányfő viszont nem akart nyilatkozni a kérdésben. Azt mondta, ilyesmire most egyszerűen nincs ideje. Annál gyorsabban reagált viszont Szijjártó Péter, aki azt állította, hogy az elégedetleneket a zavar és az irigység vezérli, így a senki által meg nem választott osztrák környezetvédőket is. Hiszen ők legfeljebb csak álmodozhatnak a kétharmados többségről.
A magyar igazságügyi miniszter azt bizonygatta az osztrák köztévé híradójában, hogy a világon semmi gond sincs a felhatalmazási törvénnyel. Sőt a parlamentnek több jogköre van, mint eddig, és bármikor beszüntetheti a rendkívüli állapotot. Varga Judit szerint ugyanakkor Európában ma divat Magyarországot bírálni, miután a liberális fő áramlat uralja a sajtót. Azt ajánlotta, hogy mindenki olvassa el a jogszabály szövegét és ne hallgasson a félrevezető médiára. Merthogy a magyar kormány a fontos kérdésekben konzervatív nézeteket vall. Európai, de kritikus.
Kétségbe vonta, hogy veszélyben volna a magyar sajtószabadság. Hiszen nagy közönség előtt kell valótlanságot állítani a kormány válságellenes lépéseiről, hogy vonatkozzanak rá a rémhírterjesztésről elfogadott új szabályok. A különleges állapot pedig addig marad hatályban, ameddig szükséges, és két év múlva megrendezik a választásokat.
Osztrák parlamenti és EP-képviselők, köztük Karas, a Néppárt strasbourgi frakcióelnöke arra szólították fel a Bizottságot, hogy az lépjen határozottan közbe, mivel a magyar kormány kiiktatta a parlamentet. A közlemény rámutat, hogy Brüsszelnek sürgősen állást kell foglalnia, illetve az Európai Bíróság elé kell vinnie az ügyet. A bécsi parlamentben többséget alkotó Néppárt, illetve a szélsőjobbos FPÖ törvényhozói azonban nem csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az EPP vezetői, Tusk és Weber idáig nemigen hallatták a hangjukat a történtek kapcsán, de a pártcsaládon belül erősödik az elégedetlenség.
Ugyanakkor az olasz jobboldali-populista pártok védelmükbe vették a vitatott magyar jogszabályt. A Liga vezére, Salvini az országgyűlés demokratikus határozataként üdvözölte azt. Az EP korábbi elnöke, Tajani, a Forza Italia társalapítója pedig azt hangoztatta, hogy respektálni kell a magyar parlament önállóságát és egységes európai szabályozást szorgalmazott.
Az újság azt írja, hogy Magyarországon már elesett a demokrácia, a lengyelek pedig a legjobb úton vannak efelé, de a járvány az egész világon jól jön az autokratáknak, aki tekintélyelvű államot akarnak kiépíteni. Idetartozik Izrael és az USA is. Ausztriától Nagy-Britanniáig, a bejáratott demokráciákban szintén egy sor rendhagyó intézkedést léptettek életbe, de mindenütt nagyon kell figyelnie az ellenzéknek, a sajtónak és az öntudatos polgároknak. A kulcs: a mérték és a cél.
Ugyanakkor fura, hogy Kurz nem kívánt semmit sem mondani Magyarországról, noha az éppen most alakult át diktatúrává, alkotmányos puccs folytán. Elképzelhető, hogy reálpolitikai szempontok vezették, de mindenképpen érzéketlen. Annál is inkább, mert utána a politikus részletesen kifejtette, hogy Ausztriában nem lesznek demokráciaellenes viszonyok.
A luxemburgi külügyminiszter azt mondja, hogy politikai vesztegzár alá kell helyezni Magyarországot. Asselborn szerint büntetést kell kiszabni, mert nem szabad belenyugodni, hogy diktatúra működjön az unión belül. Mint mondta, ha valamely másik tagállamban netán teljhatalmat szerez a kormány, az semmiképpen sem vezet a törvényhozás felfüggesztéséhez. Magyarország azonban más. Hozzáfűzte, hogy tekintettel a jövő nemzedékeire, nem lehet tudomásul venni az egyre határozottabb orbanizálódást, vagyis hogy egy állam mind egyértelműbben eltér a demokrácia legelemibb szabályaitól. A békét ugyanis nem csupán szerződések szavatolják, hanem az is, hogy a gyakorlatban érvényesül a jogállam és az összes demokratikus érték.
Ezért a politikus sürgeti, hogy haladéktalanul zárják politikai karanténba a magyar kormányt, mert az többé nem kaphat helyet az európai intézményekben. Hiszen egy olyan kormányról van szó, amelyet már nem ellenőriz a parlament, így a magyar vezetéstől meg kell vonni a jogot, hogy az európai miniszteri tanácsüléseken beleszólhasson olyan döntésekbe, amelyek a földrész összes lakosát érintik. Közben Daniel Freund, a német zöldek költségvetési szakértője az követeli Strasbourgban, hogy az EU mindaddig ne adjon anyagi támogatást Magyarországnak, amíg ott nem működik az Országgyűlés, amely képes nyomon követni az alapok felhasználását. Hogy ez mikor lesz, az egyedül Orbán Viktortól függ, jegyezte meg a törvényhozó.
A csaknem 25 éve működő amerikai hírportál felveti, hogy ki kell hajítani Magyarországot az EU-ból és a NATO-ból, mert ha a két szövetségnek lesz bármi értelme a jövőben, akkor diktatúráknak nincs helyük a soraikban. A szerző, Fred Kaplan, amerikai, Pulitzer-díjas újságíró szerint legfőbb ideje, hogy a két szövetség megszabaduljon a magyaroktól, akik fejlődő demokráciából autokráciára váltottak. A meghatározatlan időre szóló rendeleti kormányzás lehetővé tételével Orbán Viktor átlépte a vörös vonalat. Amit csinál, az sérti az unió Alapjogi Chartáját. Így Brüsszelnek lépnie kell, hogy ha a normák és maga az integráció még számít bármit is.
De a miniszterelnök megszegi a NATO szabályait is, hiszen amikor egy sor keleti ország be akart lépni, külön okmány fogalmazta meg a demokrácia, az egyéni szabadságjogok és a jogállam fontosságát. Úgy hogy most az EU igazi demokráciáinak egyetlen petákot sem szabadna adniuk Magyarországnak, amíg ott Orbán dekrétumokkal kormányoz. A NATO demokráciáinak pedig nem szabadna megígérniük, hogy akár egyetlen cseppnyi vért is ontanak a kormányfő uralmának fenntartásáért.
Az önjelölt autokraták, Orbántól Kaczynskiig, titokban imádják a világjárványt, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. Hiszen mikor kínálkozna jobb alkalom a teljhatalom megragadására, az ellenzék felszámolására, a szabadság diszkrét eltemetésére? Az EU-ban, amely tekintélytisztelő demokráciák klubjának tartja magát, két ilyen potenciális diktátor is van: a magyar és a lengyel vezető. Mindkettő ürügyként használja a Covid-19-et, hogy önkényuralmat vezessen be, még ha nem is így nevezik a rendszerüket.
Orbán és engedelmes parlamentje a héten hagyta jóvá a felhatalmazási törvényt, minden időkorlát megjelölése nélkül. A pofátlanság láttán leesik az ember álla. Nem más ez, mint csendes államcsíny, amely minden ellenőrzés alól kivonja a miniszterelnök hatalmát. Kaczynski pedig megfirkálta a választási jogszabályt, úgy hogy bizonyosan Duda marad az államfő. Az EU meg tudná büntetni mindkét országot, sőt, ezt is kellene tennie, de ahhoz egyhangú döntésre lenne szükség, de fedezi egymás hátát a két delikvens, akiket egy-két keleti cimbora is támogat. Ily módon az igazságszolgáltatás maradna az egyetlen fék, de az évek alatt mindketten teletömködték a bíróságokat a saját híveikkel.
Budapest és Varsó voltaképpen kézikönyvvel szolgál a lopakodó tekintélyelvű hatalomátvételhez és egy sor buzgó tanonc éberen figyeli a fejleményeket. Napjainkban az az újdonság, hogy a járványügy eszköztára tökéletesen megfelel az önkényuralom igényeinek, legyen szó a mesterséges intelligenciáról, arcfelismerő rendszerekről vagy a társadalmi kapcsolatok nyomon követéséről. Ezeket mind bele lehet vetni megfigyelésre – egészen más okokból. Természetesen senki sem szeretne hazafiatlannak tűnni, vagy emberéleteket kockáztatni, ezért nem mond nemet a ragály megállítását szolgáló lépésekre. Ám itt ragaszkodni kell bizonyos korlátokhoz, ha fontos számunkra a szabadság. És ha visszahúzódik a fertőzés, akkor véget kell érniük a rendkívüli jogosítványoknak is. Mert ha nem, akkor az egyik pokolból átlépünk a másikba.
FAZ
A német konzervatív lap jogosnak nevezi a bizalmatlanságot Orbán kibővített jogköre kapcsán, mivel a politikus már túl sokszor élt vissza hatalmával. Másutt is folyamodtak különleges intézkedésekhez, de ott a kormányok összefogtak az ellenzékkel. Magyarországon viszont a kabinet minden eddiginél kevesebb készséget árul el a megbékélésre. Viszont a nemzetközi színtéren nemigen bíráltak manapság olyan vehemenciával egy lépést, mint éppen a felhatalmazási törvényt. De van is ok az aggodalomra a magyar demokrácia miatt. Az európai fővárosokban kétlik, hogy Magyarország a ragály után visszatér a normális állapotokhoz.
Ugyanakkor az sem igaz, hogy ország immár színtiszta diktatúra lett. A kormány mindenesetre azt kéri, hogy tételezzenek fel jóhiszeműséget róla. Ám erre csupán kevesek hajlanak, mind odahaza, mind külföldön, ismerve a kabinet eddigi ténykedését. Lehetséges, hogy a hatalom a jogszabállyal meg akarta osztani az ellenzéket, de ez esetben csupán vékonyka győzelmet aratott. Inkább azt lehet mondani, hogy egyszeri lehetőséget szalasztott el a megbékélésre. De Orbán a megosztásra törekszik. Miatta rendül meg egyre-másra a bizalom az igazságszolgáltatás iránt is. A szabad sajtó ellen nyomást és olcsó trükköket vetett be. Így azután a kormány nem csodálkozhat, amikor azt tapasztalja, hogy ekkora gyanakvást kelt a teljhatalma.
Magyarország tart a diktatúra felé: Orbán a járványt meglovagolva immár rendeleti úton irányítja az országot, az utolsó független sajtóorgánumok számára azonban ez azt jelenti, hogy lehúzhatják a rolót. A parlamenti képviselőket szélnek eresztették, de erre ők maguk bólintottak rá. De immár kétséges, hogy ezentúl bármelyik újság, stb. mer-e gúnyolódni a kormányfőn, aki egyeduralkodóvá koronázta saját magát. Hiszen érvénybe lépett a rémhírterjesztésről szóló törvény. Innentől kezdve a kormány bármikor ráteheti a kezét a kiadókra és a szerkesztőségekre. Pedig már egy tucatra való független orgánum sem maradt.
Hogy a különleges állapot jó sokáig fennmarad, még a ragály elmúlta után is, afelől elég nagy a bizonyosság. Az eltelt évek ugyanis azt igazolják, hogy a jobboldali-populista kabinet minden lehetőséget megragad hatalma bebetonozására. A közmédiában olyan állapotok vannak, hogy az sokakat az államszocialista diktatúrára emlékezteti. Az Európáról szóló jelentések Orbán propagandanyelvét szajkózzák. Léteznek feketelisták, hogy kiket nem szabad műsorokba meghívni. De sokszor a témákat is megszabják illetékes helyen.
Így nyugodtan ki lehet indulni abból, hogy a sajtó helyzete csak még rosszabbra fordul. Ám szabad média és kritikus civil szféra nélkül az ország gyakorlatilag diktatúra lenne. A Bizottság kiadott ugyan egy figyelmeztetést, de ilyesmivel idáig sem ért el semmi érdemit. Orbán reakciója pedig azt mutatja, hogy neki immár édes mindegy, jönnek-e az ilyen üres fenyegetések.
Közben drámai helyzetben van az egészségügy, nincs elég ember, krónikusan hiányzik a pénz, nem végeznek elég tesztet. Ráadásul a hatóságok láthatólag sokáig próbálták bagatellizálni a veszélyt. A hivatalos propaganda az elején azt állította, hogy az ország migránsmentes paradicsom, ezért mentes a vírustól. Szemben a nyugati államokkal, a bevándorlás célpontjaival, ahol kaotikus állapotok uralkodnak. A magyar orvosok azonban ezt másként látják, hiszen 10 év alatt már csaknem 10 ezren vándoroltak ki. A magyar kórházak ugyanakkor várhatóan képtelenek megbirkózni a teherrel, amint súlyosabbra fordul a fertőzés.
Európában sokan „Covid-diktatúrától” tartanak az Orbánnak adott különleges felhatalmazás láttán. Politikusok ezen felül attól félnek, hogy a magyar vezetőnek utánzói akadnak. A kormányfő – a legjobb védekezés a támadás elvének megfelelően – már előre nekirontott az EU-nak, nehogy az bírálja a vonatkozó jogszabályt. Arra hivatkozott, hogy majd ha vége a válságnak, lesz idő vitázni az unió tudálékosaival. De most ne akadályozzák a védekezést.
Kifogás azonban így is hamar érkezett és nem csupán Brüsszelből, hanem az Európa Tanácstól és az EBESZ-től is. Az EP illetékes Bizottsága arra figyelmeztetett, hogy az intézkedések nem ütközhetnek az alapvető jogokba, a jogállamiságba és a demokratikus elvekbe. Ám a 7-es paragrafus alapján indított eljárás gyakorlatilag leállt Magyarország ellen. Úgy néz ki, hogy az EU-nak nincs hatékony ellenszere Orbán hatalmi törekvéseivel szemben.
Az európai szocialisták vezetője úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök visszaeső tettesként igyekszik beomlasztani a demokráciát. Most elérte, amire mindig is vágyott: óriási jogkört kapott, minimális ellenőrzés mellett. És immár a demokratikus alapokat veszi célba. Emellett úgy hírlik, hogy a Visegrádi Csoport nyomást gyakorolt az Európai Tanács elnökére, hogy hagyja megfenekleni a Budapest és Varsó elleni eljárást. EP-képviselők amúgy is kétlik, hogy a mostani helyzetben a testület valóban forszírozni akarja-e a kényes politikai témát, ideértve az ütközést a demokratikus értékek kapcsán.
Strasbourgban pártok feletti összefogás formájában liberálisok, zöldek, szociáldemokraták, azt sürgetik, hogy az unió a válság idején is védje meg a demokráciát. A német környezetvédők egyik képviselője azt mondja, semmiképpen sem lehet elfogadni a Covid-diktatúrát, mert egy parlamentet semmilyen körülmények között sem lehet megfosztani hatalmától. Ezért a Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kell indítania és az Európai Bírósághoz kell fordulnia, teszi hozzá Lagodinsky.
Caspary, a néppárti frakció német tagja nem tartja a dolgot ennyire súlyosnak. Szerinte a magyar jogszabály valójában azért született, hogy bizonyítsa a magyar közvélemény számára a kormány cselekvőképességét. Azt azonban ő is gondnak nevezi, hogy a jogosítvány meghatározatlan időre szól. Mint ahogy azt is, hogy börtönnel torolják meg a rémhírterjesztést.
A budapesti tudósítás elképzelhetőnek tartja, hogy belpolitikai sakkhúzás rejlik a magyar felhatalmazási törvény mögött. Egy magas rangú magyar forrás azt bizonygatta az újságírónak, hogy nincs vége a parlamenti demokráciának, az országgyűlés össze fog ülni és törvényeket is jóváhagy. A kormány csupán a koronavírussal és a társadalmi-gazdasági következményekkel összefüggő kérdésekben hozhat a saját szakállára döntéseket. És azt is csak addig, amíg a betegség le nem cseng. Ám tartalmi megkötések nincsenek, és éppen ez kongatja meg a vészharangot a megfigyelőknél.
A rendkívüli állapotra hivatkozva nem lehet elhalasztani a 2022-es választásokat, márpedig a demokráciának csak akkor van vége, ha az embereket többé nem hívják az urnákhoz. Ahhoz azonban át kellene írni az alaptörvényt. Semmi sem utal arra, hogy a kormány ilyesmire készülne. Annál is inkább, mivel igen jók Orbán győzelmi esélyei. Ezért sok elemző inkább azt feltételezi, hogy a miniszterelnök azért utasította el az időkorlát megadását, mert ily módon mondhatja, hogy az ellenzék a válság ellenére megtagadja az együttműködést. Ami pedig a rémhírterjesztést illeti, az csak azokra a jelentésekre vonatkozik, amelyek a ragállyal kapcsolatosak. Hogy a médiát megzabolázzák, ahhoz itt is módosítani kellene a jogszabályt.
A magyar rendkívüli állapot célja, hogy leplezze a járvány következményeit, ily módon azonban Orbán senkit sem fog megmenteni. Viszont az EU lassanként kifogy az érvekből, hogy miért nem tesz semmit – állapítja meg a kommentár. Az elemzés olyan hokedlihez hasonlítja az illiberális demokráciát, amelynek hiányzik az egyik lába, épp ezért eleve instabil. Ha valaki ráül, előbb-utóbb el kell döntenie, hogy merrefelé billen el: a demokrácia vagy nemzeti populizmus irányba. A magyar miniszterelnök az utóbbit választotta, majd most a vírus ürügyén hidegre teszi a parlamenti immunrendszert.
De most olyan jogokra tett szert, amelyek miatt Magyarországot már nem lehet illiberális demokráciának sem nevezni, mondhatnak az apologeták amit csak akarnak. Aki védi, az Kínát is nyugodtan minősítheti példaszerű jogállamnak. Hiszen ott a Népi Kongresszus. Hogy mit akar Orbán? Tekintve a Fidesz elsöprő hatalmát, nem kizárt, hogy túllőtt a célon. Mondhatja bárki, hogy az ellenzéket akarta megfektetni, de az gyenge, választások pedig csak két év múlva lesznek. A felhatalmazás inkább arra jó, hogy mivel a rengeteg halotton kívül sok egészségkárosodással jár majd a vírus, jól jön az, ha a sajtó nem mond ellent a hivatalos statisztikáknak.
Egyértelműen ki fog derülni, hogy a sok hazafias tömjén csak papírmasé volt, és a lényeg, hogy Orbán minél több hatalmat összpontosítson a kezében. Ugyanezt csinálja a lelkitárs Kaczynski is. Viszont az uniónak most már lassanként színt kell vallania. Idáig bizonygathatta, hogy Kelet-Európa másként gondolkodik ugyan a jogállamról, de nem kérdőjelezi meg a demokráciát. De ennek immár vége, ami tisztázhatja a frontvonalakat a vitában. A járvány után a többieknek kérdőre kell vonniuk Budapestet és Varsót, ha azt akarják, hogy EU nagyjából ugyanolyan maradjon, mint most. Ha nem ezt teszik, akkor jön a belső piac fokozatos szétesése. Egy illiberális demokráciával a kellős közepén, az unió nemigen tud boldogulni, egy illiberális autokráciával megáldva viszont már egyáltalán nem képes fennmaradni.
A német szociáldemokraták bajorországi szervezete felvetette, hogy a CSU-hoz közelálló Hanns Seidel-alapítvány vonja vissza Orbán Viktortól a Franz-Josef-díjat. A levél kiemeli: elfogadhatatlan, hogy a magyar kormányfő a partvonalra nyomja az Országgyűlést és teljhatalommal, dekrétumok segítségével vezesse az országot. A tartományi parlament SDP-s alelnöke aláhúzta, hogy Orbán évek óta módszeresen támadja a hatalmi ágak megosztását, ám most mindezt tetézte azzal, hogy véget vet a törvényhozás által gyakorolt ellenőrzésnek.
Rinderspacher úgy véli, hogy a demokráciaellenes és gátlástalan magyar politika semmiképpen sem egyeztethető össze az alapítvány keresztény szociális értékeivel. A díjat egyébként olyanoknak ítélik oda, akik kiemelkedő módon járulnak hozzá a békéhez, a szabadsághoz, a joghoz, a demokráciához és a nemzetközi megértéshez.
