Itt a vége, ez most már biztos

Befejezi profi karrierjét a kézilabdázás hazai vonulatának legnagyobb hatású kapusa.

Fazekas Nándort, a Balatonfüred 43 éves kézilabdázóját két héttel ezelőtt megműtötték, s ugyan ismét elkezdte az edzéseket, de a vírushelyzet miatt újragondolta kilátásait. „Ahhoz képest, hogy sokat nem beszéltem róla, de két hete megoperálták a bal térdemet, most már elkezdtem erősíteni, de persze még nem súlyokkal” – idézte a sportplatz.hu a Balatonfüred korábbi válogatott kapusát, aki elmondta: befejezi aktív pályafutását. „Elég rosszul alakult a sérülés és a vírus miatt is, így elhatároztam: itt a vége, most már biztos” – jelentette ki a 237-szeres válogatott kapus. Jövőbeni terveiről szólva megerősítette: kapusedzőként szívesen elképzelné magát a folytatásban.

Fazekas Nándor az egyik meghatározó játékosa volt a 2004-es és a 2012-es olimpiai negyedik helyezett magyar válogatottnak, 2002-ben Bajnokok Ligája-döntős volt a Veszprémmel, 2009-ben EHF-kupát nyert a Gummersbach színeiben, illetve három Európa-bajnokságon és négy világbajnokságon állt a nemzeti csapat kapujában.

Valóban sporttörténelmi jelentőségű meccsek hőse volt, például 2012-ben, a londoni olimpia negyeddöntőjében a Magyarország–Izland elleni partin. Az izlandiak 27-26-os vezetésüknél 14 másodperccel a vége előtt hetest kaptak, de Fazekas egészen hihetetlen hidegvérrel nem reagált Gudjonsson lövőcslére, majd jobbal felnyúlva kiütötte a hetest, a lerohanásból pedig Lékai az utolsó másodpercben egyenlített. A többi tényleg történelem, a hosszabbítás is iksszel végződött, majd a második hosszabbítás után sikerült egyetlen góllal felülmúlniuk ellenfelüket.

Jóllehet, a drukkerek a mai napig gyakran felemlegetik ezt a pillanatot, de Fazekas emlékeiben nem ez a meccs van a trónon. „Mindenki azt gondolja, hogy az 2012-es az Izland elleni olimpiai negyeddöntőt mondanám életem meccsének, de nem. Az egy szenzációs mérkőzés volt, az egész életemben meghatározó, de mégis a 2003-as portugáliai világbajnokság egyik összecsapását említeném inkább. Amikor Jugoszlávia ellen játszottunk, akik annak idején az éremért jöttek a világbajnokságra. Ott is kétszeri hosszabbításban nyertünk, és azzal a sikerrel nagyon-nagyon hosszú idő után jutottunk ki megint az olimpiára”.