Nyomasztó, hogy nem tudni, mikor lesz vége

Sokan félnek a koronavírustól, ám a családtagok, a barátok és a mozgás hiánya időnként még rosszabb. A várható gazdasági következmények is szorongást okoznak.

Kardos Pétert március 16-án műtötték volna prosztatával, ám 13-án „lefújták” a műtétet a koronavírus-járványra hivatkozva. A nyugdíj előtt közgazdászként dolgozó, 69 éves pécsi férfi nem tagadja, hogy fél a vírustól.

- Feleségemmel a rizikós korosztályhoz tartozunk. Igen, élni szeretnénk még! Két fiunk van, és három unokánk. Szeretnénk élvezni az együttlétet. Micsoda öröm, amikor az ötéves unokám azt mondja: Api, nagyon szeretlek. Húsvétkor mind együtt lettünk volna. A korunk miatt nem lehet, és nem bébiszitterkedhetek.

A napokban több tucat pécsit – főképp az utcán megszólítva - arról kérdeztem: miképp rendezte át a mindennapjaikat a vírusveszély. Szinte mindenkibe beköltözött némi félelem, soha senkihez nem mennek egy-másfél méternél közelebb. Az egyetlen kivétel Kisgyörgy Sándor volt. A 65 esztendős kazánszerelő maszk nélkül jár házhoz, és kesztyűtlen kézzel parolázik, ha viszonozzák.

- Pánikkeltés az egész! – vélte a szerelő. – Az influenza minden évben elvisz többezer idős embert. Hogy most miért csináltak belőle ekkora ügyet, nem tudom.

A kérdezettek túlnyomó többsége egyetért a vírus terjedése okán elrendelt korlátozásokkal. Így vélekedett a Belvárosi Általános Iskolában uszodamesterként dolgozó Bornemissza István is. A 60 éves férfi azért hozzátette:

- Nem félek a betegségtől. Agglegény vagyok, és nem kell féltenem a családomat. A szüleim nem élnek már, így őket sem.

Vég Benjámin se fél. A pécsi egyetem gazdasági informatika szakára járó, 25 éves férfi párjával, a gyógypedagógusnak tanuló Pannival épp vásárolt, amikor megszólítottam:

- Isten és a hitünk megvéd minket – mondta az erős felépítésű férfi. – Mivel az egyetemek bezártak, beálltunk önkéntesnek a pünkösdi egyház missziójához. Időseknek házhoz visszük a kért élelmiszereket, megetetjük őket, segítünk nekik a házi munkákban.

Bíró Irén kilenc alkalmazottat foglalkoztató kivitelező vállalkozó, a 60 éves asszony főleg Baranyában és a Balaton partján vállal munkát. Most Fonyódra ingáznak. Irénnek és vele dolgozó élettársának, Lászlónak a szüleikről kell gondoskodniuk. A férfi 86 éves apját rákkal műtötték, és kemoterápiára szorul, ezért ő fokozott veszélyben van. László Bikalon élő szülei nem kértek segítséget az önkormányzattól, a szociális munkások által házhoz vitt ebédet íztelennek tartják, ezért három gyermekük felváltva főz és vigyáz az ápolást igénylő, idős házaspárra. Irénnek három fia és hét unokája van, miattuk is aggódik. Egyik fia sírköves Sümegen, náluk egy hónapja született meg a legkisebb gyerek, ezért nagyon tartanak attól, hogy a vevők közül valaki vírushordozó. Irén másik fia Ausztriában él a családjával, ő víz-gázszerelő, náluk leállt a munka, kényszerszabadságra küldték, amíg ez tart, a fizetése 80 százalékát kapja meg. Az asszony harmadik fia Sopronban telepedett meg, és Ausztriába ingázik, ahol postás. Ha lezárnák az országhatárt, átköltözne a testvéréhez, ám akkor elszakadna családjától. Irén, ha menekülni akar a gondoktól, elmegy futni az erdőbe. A futást ötven felett kezdte az asszony.

- Ha jön a karantén, veszünk egy pingpongasztalt, és Lacival elütögetünk. A sport létszükséglet.

A kérdezettek nagyjából fele szenved a tilalmak nyomán beállt mozgáshiánytól.

- Az uszodában zárás után úszhattam – mondta Bornemissza István. – Ennek vége. A panelban van egy garázsom, egy kondigép áll ott, azon most többet erőlködöm. Az ötödiken lakom, de nem liftezek, a lépcsőzés kondicionál, meg a liftben a fertőzést könnyebb elkapni.

Buczó Zoltán testnevelő tanár a pécsváradi rendészeti középiskolában. A küzdősportokban jártas, 61 éves férfi esténként dzsúdóedzést tart Pécsen. Az iskola átállt távoktatásra, az edzések március közepe óta szünetelnek. Zoltán mentőápolónak tanuló lánya és érettségire készülő fia számára is hiányzik a dzsúdó, a család most futni és kirándulni jár a Mecsekbe.

- Hiányoznak a tanítványaim és a cselgáncsosaim – vallotta be a pedagógus. – A középiskolában önvédelmet oktatok, távoktatással legfeljebb az elmélet átadható. Ráadásul olyan sokan menekülnek ki az erdőbe, hogy ott sincs az ember biztonságban a vírustól.

A 40 éves Gábornak a heti kétszeri focizás esett ki. A klímaszerelőként dolgozó férfi cégének nem csökkent a megrendelése. Gábor felesége könyvelő, az asszony már hetek óta otthonról dolgozik.

- Neki most sok lett – mondta a férfi, miközben az egyik áruház előtt autójának támaszkodva cigarettázott. – Reggel ötkor kel, könyvel két órát, aztán reggelizteti a 11 éves fiunkat, tanul vele, közben megfőz. Délután megint tanul a gyerekkel, majd estig könyvel. A távmunka nem nehezebb, mint az irodai, de a tanulás a gyerekkel sok idejét elveszi.

Az iskolás gyerekeket nevelő, otthon maradó szülők kivétel nélkül ezt erősítették. Schmidt Éva a lányai miatt két hete ment szabadságra (igaz, azóta az üzlet is bezárt).

- Egyik lányom hatodikba, a másik negyedikbe jár – avatott be saját sorsába Éva -, eddig is tanultam velük, de a mostani egészen más. Egyrészt, mert a negyedikes eddig az iskolában megtanult, vele nem volt dolgom, másrészt mert nagyon nehezen alakul ki a távoktatás rendszere. Napi öt-hat órát kínlódok a tanulással, főzök, estére hulla vagyok.

A gyerekek is nehezen állnak rá a távoktatásra, s ha ölükben van a laptop vagy az okostelefon, a játékok elcsalják őket a tanulástól. Éva megértő:

- Hiányoznak nekik az osztálytársak, a bolondozás. Mindig szerettek gépezni, de most még inkább. Ez pótolja a társakat.

A szülőknek is hiányzik a társaság.

- A foci a haverok miatt is fontos – panaszkodott Gábor, a klímás. - Van, akivel húsz éve cimborák vagyunk. Együtt bográcsozunk, ennek tavasszal annyi.

Bornemissza István vasárnaponként kint volt a pécsi vásárban a barátaival. Nézték a portékákat, beszélgettek, ettek-ittak a pecsenyesütő soron. Neki ez hiányzik. A projektmenedzsernek készülő Vég Benjámin eljár énekelni a Bartók Béla Férfikarba, erről le kell mondjon. Benjámin szerint az egyetemisták megszenvedik egymás hiányát, azóta sokan belefeledkeztek a netbe. Az egyik ügyvédi irodán dolgozó, 28 esztendős Judit baráti körével esténként beült valamelyik kávézóba.

- Órákig dumáltunk – emlékezett a közelmúltra az asszony. – Most online beszélgetünk. Nem ugyanaz. Kondizni is együtt jártunk, egyedül otthon edzeni unalmas.

A társasági élet időleges kiesését sok család házon belüli programokkal igyekszik pótolni. Divatba jött az otthoni közös filmnézés, a kártyázás, a sakkozás, társasjáték, van, aki elővette 15 éve porosodó gitárját, és azt pengeti. A benzinkútnál dolgozó Szabó Norbert feleségével és hároméves fiával az apja házában lakik, s a haját tarajformájúra vágó-fésülő, jó kedélyű, 27 éves férfi - társaság híján - az elmúlt hetekben folyamatosan karbantart otthon: gépeket javít, glettel, fest.

Széll Horváth Lajos a Pécsi Nemzeti Színház 47 esztendős népszerű színésze évente száznál több előadást játszik, a délelőttjei 20-25 héten át próbával telnek. A színház bezárt, amiképp az a bölcsőde is, ahol a színész felesége dolgozik. A házaspár egy ötéves és egy hetedikes kislányt nevel. Azon túl, hogy a két lánnyal sokat foglalkoznak, a család talált egy közös rítust:

- A panellakásunknak van erkélye, ha jó az idő, ott ebédelünk és hosszan beszélgetünk – mesélte a színész. – Az erkély helyettesíti a sétát, a természetet, az ad hátteret mi társasági életünknek.

Számos családnál az vált ki szorongást, hogy meddig tarthat ez az állapot. A hír, hogy a járvány júliusban tetőzhet és hogy a veszélyhelyzet az év végéig elnyúlhat, nyomasztó. Szabó Norbert felesége egy bank hitelkártyáját árulja. Az asszonyt három hete szabadságra küldték, és nem tudni, hogy a bank alkalmazza-e őt és mennyi bért fizet, ha szabadsága elfogy. A benzinkút forgalma a korábbi felére esett vissza, Norbert felkészült arra, hogy elkezdik bezárni a kutakat.

- Nagyon sok mindenről le kell mondanunk, ha ez bekövetkezik – állapította meg a férfi.

Judit, a gazdasági ügyekre szakosodó ügyvédjelölt a következőket osztotta meg velem:

- A barátnőim közül sokan félnek, mert egy-két hónapra elegendő tartalékjuk van.

Bíró Irén szerint az ő alkalmazottainak még annyi sincs:

- Legtöbbjük albérletben lakik, ha le kell állnunk, akkor a következő hónapban már azt se tudják kifizetni. Vagy ha az állástalan támogatásból kifizetik, nem lesz mit enniük.

Azt, hogy az állam a cégek leállása, bedőlése után meddig képes fizetni a munkanélküliek bérét vagy támogatását, senki sem tudja.

- Ha tényleg eltart ez a helyzet augusztusig vagy tovább, akkor összeomlás fenyeget – vélte Buczó Zoltán. – Az állástalanok nélkülözései miatt megszaporodhatnak a lopások, a rablások, a gyilkosságok, a kilátástalanság miatt pedig az öngyilkosságok. Lehet, hogy már a járvány vége előtt visszavonják a tilalmakat, hogy beinduljon a gazdaság, ami viszont sokak halálával járhat. Tartok a jövőtől.