Négy iskolatáska lóg szegre akasztva a konyhában, színesek, tündéresek, autósak. Négy gyerek körmöl délelőttönként vagy délutánonként a hosszú asztalnál: az első osztályos Napsugár, a másodikos Antika, a negyedikes Tibor és az ötödikes Hajdar. Arab felmenőkkel is rendelkező édesapjuk több mint tíz éve érkezett Tarnabodra Budapestről a Máltai Szeretetszolgálat nehéz sorsúakat és a hajléktalanokat befogadó, s nekik házakat biztosító programjának első „fecskéinek” egyikeként. Itt szeretett bele a helyi Pusoma Eszterbe, s született négy gyerekük, valamennyien most már a máltaiak által működtetett helyi iskola tanulói. A házaspár mindkét tagja dolgozik, a feleség takarítóként az iskolában, a férj egy közeli benzinkúton.
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanulást. A tarnabodi gyerekek nem ilyen szerencsések, itt a legtöbb családban nincs komputer, de ha lenne, internetet akkor is csak nagyon kevesen tudnának fizetni. Így az iskola másik módszert dogozott ki – tudtuk meg Nyírfalvi Melinda igazgatótól –, a tanárok otthon állítják össze az osztályok és tantárgyak szerinti feladatlapokat, foglalkoztatókat, amelyeket az intézményben kinyomtatnak, majd hetente kétszer, kedden és pénteken a meleg ebéddel együtt kivisznek a diákoknak. Ilyenkor hozzák vissza a kitöltött feladatlapokat is, amelyeket aztán a köztes időben a pedagógusok ki is javítanak.
Tarnabodon az iskolában mindenki ingyen kapott meleg ételt, otthon azonban már nehezebb megoldani, hogy tápláló ebéd kerüljön az asztalra. Annál is inkább, mert a járvány idején hiánycikk lett a műanyag ételdoboz, az önkormányzat az utolsó pillanatban csak kétezer ilyen edényt tudott beszerezni, de ha mindennap meleg ételt főznének a konyhán, két hét alatt elfogynának a dobozok. Ezért döntöttek úgy, hogy hetente kétszer biztosítják a főételt, a többi napon pedig hideg élelmiszercsomagot visznek ki, amelyben egyik nap rántott húsos szendvics, másnap esetleg hot dog lapul.
Kökény Zsuzsa ottjártunkkor krumplis tészta főzéséhez készülődött: egyedül nevel három gyereket, Mirellát, Rómeót és Ronaldót, alig nyolcvanezer forintos havi bevételből. Tilinger György karbantartó és Pusoma István pedellus hozzájuk is kivitte az aznapi csomagot, benne sonkás sajtos péksüteményekkel, ami a vacsorát jelenti majd négyüknek. Délelőtt több tarnabodi házban is jártunk, s majdnem mindenütt az írólapok fölé hajolva találtuk a gyerekeket. Az igazgatónő szerint noha időnként kell egy kis csokival vagy jutalomajándékkal inspirálniuk őket a feladatok elvégzésére, nagyon jók az arányok, a gyerekek zöme megoldja és visszajuttatja a kiadott dossziékat, s csak alig egy-két helyen „vesznek el” a papírok.
Az ország más, szegények lakta falvaiban karitatív szervezet hiányában leginkább a polgármesterekre hárult a felelősség, hogy megszervezzék a távoktatást, számítógépek és internet nélkül.
- Hogy is mondjam finoman: hellyel-közzel sikerült megoldanunk az átállást – mondja Rengel László, a drávamenti Heresznye polgármestere. Az alig több mint 200 fős falu alsósainak nagy része a szomszédos Vízvárra jár, ahol egy barcsi iskola tagozataként működik az 1-4. osztályos iskola. – A családok nagy részénél nemhogy megfelelő informatikai eszköz, de internet sincsen, s bár a teleházban akad wifi és gép is, de az intézményt nem nyithatjuk ki, így papíralapon zajlik az oktatás.
Méghozzá a polgármester közvetítésével. Rengel László ugyanis naponta hordja az ebédet a falubelieknek a vízvári konyháról, s ilyenkor elviszi a gyerekek füzeteit is az iskolába. Már, ha van mit vinnie.
- Sajnos a szülők egy részét nem érdekli, tanul-e a gyerekük – magyarázta -, és előfordul, hogy hiába várják a tanítók a füzeteket, a szülők nem küldik el. A hét elején volt is kint az egyik tanár, de őt sem vették komolyan - mondta.
A szomszédos Bélaváron is arra panaszkodott több szülő, hogy nincs internetelérhetőségük, illetve számítógépük, így a gyerekek le fognak maradni az iskolában. Megoldást a falu vezetése adhat, amely úgy tudjuk, a rászorulóknak előfizet a netre a vészhelyzet idejére.
- Ez az ötlet nálunk is felmerült – állította Kozma László, a félezres Vízvár polgármester. – Nagyjából négyezer forint lenne a díj háztartásonként, először több család is jelezte, gondban vannak, ám egyelőre úgy tűnik, sikerült megoldaniuk a problémát. Azért, ha más nem, egy okostelefon minden háznál akad, de ha azon nem működik a távoktatás, akkor a falu tud adni pályázaton nyert laptopot vagy számítógépet. De máshonnét is kapnak segítséget a rászorulók. Egy háromgyermekes család például Ausztriából: egy, a szomszédos országban dolgozó vízvári ajánlotta fel számukra, hogy vásárol nekik számítógépet, s hozzá netelőfizetést.
A Nagybajom melletti Pálmajorban viszont akad néhány család, akiknek megoldhatatlan gondot jelent a digitális távoktatás. Náluk a gyerekek hetente kapnak feladatot: a falugondnok hétfőnként viszi be a füzeteiket és a kiosztott feladatlapokat a bajomi iskolába, s hozza az új feladatokat. A hatékonyság persze ebben az esetben erősen megkérdőjelezhető.
Alsóbogáton három alsós kisgyereknek nincs otthon a távoktatáshoz megfelelő eszköze, ám Süle Tibor polgármester megoldást talált problémájukra: kinyitotta a könyvtárt, ahol a gyerekek elkülönítve, a falu számítógépein tanulhatnak hétköznaponként, s tanár is jár ki hozzájuk segíteni a somogyjádi iskolából. A normál hétköznapokon a somogyvári speciális iskolába járó gyereknek pedig a faluvezető gépére küldik a feladatokat, aki kinyomtatja és házhoz viszi a tananyagot, majd beszkenneli és visszaküldi a megoldásokat. A falu többi, közel negyven iskolásának már csak a széles sávú internet hiánya okoz gondot: bár évekkel ezelőtt megígérte a kormány, hogy bevezetik Bogátra, ám még mindig csak mobilnet van a faluban.
Sok múlik a szülőkön
Az iskolai digitális munkarend március 16-ai indulása óta országos szinten, naponta átlagosan 300-500 tanuló esetében kérték a szülők gyermekük felügyeletének megszervezését – közölte megkeresésünkre az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központ (KK). Arra a kérdésünkre, hogy az eddigi tapasztalatok alapján mennyi családtól érkezett jelzés az iskolákhoz arról, hogy számukra nem állnak rendelkezésre a digitális távoktatáshoz szükséges eszközök, nem kaptunk választ.
Azt viszont elárulta a KK, hogy azon tanulók számára, akik nem rendelkeznek eszközökkel és/vagy internet kapcsolattal, levélben, telefonon vagy a családsegítő szolgálat közreműködésével juttatják el a feladatokat és a tananyagot az intézmények. „Akik kértek eszközöket, azok számára a rendelkezésre álló készlet erejéig az iskolák biztosítottak laptopokat, tableteket” – írták.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, Szűcs Tamás arról számolt be lapunknak: tudomása szerint azokban az esetekben, amikor egy családnak semmilyen digitális eszköze, internetkapcsolata nincs, a tanárok kinyomtatva juttatják el számukra a feladatlapokat.
– A legtöbb esetben kicsi településekről beszélünk, így a feladatlapok eljuttatása nem jelent nagy gondot. Mivel az étkeztetés továbbra is működik, többen akkor adják oda a szülőknek a feladatlapokat, amikor az ételért mennek. A távoktatás szempontjából a valódi problémák szerintem ezután kezdődhetnek – fogalmazott Szűcs Tamás.
A PDSZ elnöke szerint a digitális munkarend „analóg változatával” nem egyszerű folyamatos munkára, tanulásra késztetni az érintett gyerekeket, ezért nagyon sok múlik a szülőkön is. Kérdés, mennyire mennyire figyelnek oda erre. Ehhez még hozzájön az is, hogy általában véve komoly ellentmondások vannak a jelenlegi tankönyvek, tantervek, és a digitális módszertan között.
Szűcs Tamás hangsúlyozta: a hazai tartalmi szabályozás egyáltalán nem kompatibilis a digitális technológiával. Ezért is lenne nagy szükség a januárban megjelent új Nemzeti alaptanterv újragondolására.
