Szalonna jogszabály módra

A minap a nyugdíjasoknak kijelölt időszakban elmentem vásárolni, és kedvem támadt egy kis „hazai” jellegű étek kereséséhez. Találtam is, meg is vettem, ki is bontottam, ettem is belőle, ízetlen is volt. Hogy miért, azt nem tudom, de arra nagyon jól emlékszem, hogy nagyapám, amikor szalonnát készített, azt lesózva érlelte, majd füstre tette. Természetesen számos szalonnakészítési titok van, ahány böllér, annyiféle, de mind finom, ízletes. Mert mind igazi.

Nagyhírű hazai cég, neve jól cseng a világban, forgalmaz valamit, aminek az elnevezése főtt császárszalonna csík. Szépen csomagolva, valamennyi kötelező információ az előírásoknak megfelelően feltüntetve. Szalonnacsík, ami füstoldattal kezelt, szalonna, ami csontról mechanikusan lefejtett sertéshúst tartalmaz. Ugyan hogyan? Odaragasztják a még ehető vágóhídi hulladékot? Akkor ez inkább „rakott” hús, nem? Vagy kiváló állateledel, amit még kis varázslattal jól el lehet adni? Továbbá, ha jól számoltam, nyolc, azaz nyolc különböző E adalékot is tartalmaz, ami természetesen az érvényes előírásoknak szintén megfelel.

De akkor mit eszünk? Főtt császárszalonna csíkot füst ízesítéssel, vagy rosszul sikerült műfüstölést megfőzve? Természetesen bőséges vízzel megáldva, ugyanis sütésnél durrog is alaposan, és a kockára vágott anyag rendesen ugrál ki a serpenyőből.

Ismétlem, minden benne lévő anyag megfelel az érvényes jogszabályoknak, az érvényes élelmiszerkönyvi előírásoknak. Azonban felmerül a kérdés: kell ez nekünk? Így kell-e ez nekünk? Tudjuk-e egyáltalán, hogy naponta a különböző élelmiszerekkel a különböző adalékokból mennyit viszünk be a szervezetünkbe? Tudjuk, hogy a napi felvehető mennyiség összesítve nem túl sok-e? Biztos, hogy ez a sok adalékanyag esetlegesen gyógyszerekkel, illetve azok bomlástermékeivel találkozva nem jelent-e emésztőrendszeri illetve egyéb egészségkárosító kockázatot? És még lehetne sorolni.

Konklúzió: Nem lenne célszerűbb valami igazit előállítani?

A szerző agrármérnök