Mit is jelent nekünk nagyhét? Krisztus szenvedésének történetét? A feltámadást? Vagy a számvetést, amikor szembenézünk magunkkal? A mostani nagyhét biztosan örökre emlékezetes marad. A félelem, a magány, a reménytelenség időszaka ez, a szertartásokat a dermesztő csend hatja át. A hívek csak otthonról nézhetik a húsvéti liturgiát, akár a pápa, akár – az internetes csatornáknak köszönhetően – plébánosuk szentmiséit. Ez a némaság azonban talán a remény csendje. Amint Ferenc pápa virágvasárnapi szentmiséjén fogalmazott, „újra fedezzük fel, hogy az élet semmire sem szolgál, ha nem szolgálunk egymásnak”.
A politikusi szakma is egyfajta szolgálat. A képviselőknek az emberek javát kell szem előtt tartaniuk. Ha pedig egy politikus kereszténydemokratának nevezi magát, akkor a hívők és nem hívők is joggal várják el tőle, hogy az Evangélium szellemében hozza meg döntéseit.
A minap egy magát kereszténydemokratának nevező képviselő, azzal kapcsolatban, hogy számos nyugati bírálat érte Orbán Viktort a diktatórikus felhatalmazási törvény miatt, így fogalmazott: „Azt üvöltik most, húsvét közeledtével, feszítsd meg!” Igen: egy „keresztény” lelkületű politikus Krisztushoz hasonlítja a miniszterelnököt, aki saját hatalma kiépítésére, az ellenzék és az önkormányzatok ellehetetlenítésére és saját brancsa zsebeinek megtömésére használja fel a jelenlegi helyzetet. Egy tömegpolitikus súlyosan megsértette a hívőket csak azért, hogy megfeleljen egy olyan földi hatalomnak, amely már ki tudja, hányszor űzött csúfot a kereszténységből.
Mit is mondott Krisztus Máté evangéliuma szerint az álszentekről? „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele.” A szenny már túlcsordult a poháron. Mindent ellep.