Az osztrák alkancellár elvárja a Bizottságtól, hogy az az európai szerződések, illetve értékek őreként haladéktalanul avatkozzon közbe Orbán Viktor teljhatalma miatt. Vagyis nem játsszon az időre, ne dugja be a fejét a homokba és ne várja ki, amíg nyugvópontra jutnak a dolgok. Kogler hozzátette, hogy szankciókat kell hozni a magyar kormány ellen, mert az nem járja, hogy a többi tagállam sok milliárd euróval finanszírozzon egy ilyen féldiktatúrát.
A politikus kitért arra is, hogy az osztrák kormány a Húsvét után enyhíteni akar a vírus miatt elrendelt szigorú korlátozásokon, de úgy, nehogy ismét terjedjen a fertőzés. Ezért az előirányzott menetrendbe vészféket építettek be, vagyis két-három hetente értékelik a legfontosabb egészségügyi adatokat és azoktól függően térnek rá a következő lépcsőfokra. Mindig mérlegelni kell, hogy miként alakul a ragály, illetve hogy vissza kell térni a legalább valamennyire normális élethez, emelte ki.
„Egész Európa azt lesi, mi történik most Magyarországon”. Ezt a jogállamiságért felelős uniós biztos mondta, megismételve, hogy személyesen igyekezett jobb belátásra bírni a magyar igazságügyi minisztert, mármint a felhatalmazási jogszabályban vegyék a lehető legkisebbre a támadási felületet. Ám az aggályos, hogy a törvény nem tartalmaz határidőt és ha valaki bírálni meri a hatalom lépéseit a ragály visszaszorítására, akkor az ellen büntetőjogi eljárás indulhat. Jourová azonban hozzátette, hogy most nézik, milyen irányban mennek tovább a dolgok. Ám az biztos, hogy a mostani rendkívüli időkben a parlament és a sajtó ellenőrző szerepe fontosabb, mint valaha.
Arra a kérdésre, hogy Orbán miként élvezheti még mindig az EU bizalmát, a politikus úgy felelt, hogy a kormányfő egyértelműen ígéri a demokratikus normák betartását. A vírust Magyarországon is vissza kell szorítani, ám Brüsszel odafigyel, nehogy a miniszterelnök saját hatalma bebetonozására használja fel a különleges jogkört. És az unió lépni fog, ha jogsértést tapasztal. A járvány elleni harcban ugyanis nem lehet kivégezni a demokráciát.
Jourová ugyanakkor egyelőre nem kívánt válaszolni arra, hogy demokráciának lehet-e még tekinteni a magyar rendszert. Azt javasolta, hogy térjenek vissza a kérdésre az év végén, mert a mostani helyzet vizsgát jelent, mivel nem csupán a kórokozó, hanem az abszolút hatalom és annak terjedése ellen is folyik a küzdelem. És itt a biztos számára az Orbán-kormány okozza a legtöbb fejtörést.
Az osztrák uniós biztost, a költségvetés felelősét roppant mód nyugtalanítja Orbán óriási hatalma. Azt mondja, szükség esetén az EU közbe fog avatkozni. Hahn egyáltalán nem ért egyet a koronavírus miatt hozott magyar szükségintézkedésekkel, amelyek különleges jogkörhöz juttatták a kormányfőt. A konzervatív politikus, aki egyben az Európai Néppárt egyik alelnöke, kijelentette, hogy a földrészen 13 állam példája mutatja: igenis lehetséges parlamenti felügyelet mellett is jelentős felhatalmazást adni a kormányoknak.
Ám épp ezért nem érthető, miért választott a Fidesz más utat, amikor közben kétharmadra támaszkodhat, emelte ki a biztos. Azt persze nem lehet kimondani, hogy a törvényhozás akadályozza, hogy a végrehajtó hatalom gyors döntéseket hozzon, ám épp ez az aggasztó a dologban, jegyezte meg Hahn. Hogy milyen ellenlépések várhatóak az unió részéről, arra azt válaszolta, hogy előbb megvárják, milyen eredményre jut a magyar helyzet elemzése. Ám ha az kedvezőtlen lesz, akkor a Bizottság cselekedni fog.
A magyar uniós biztos úgy nyilatkozott, hogy alaptalanok az aggályok az Orbán Viktornak adott különleges jogosítványok kapcsán. Várhelyi Olivér kifejtette, hogy a válságnak ezen a pontján mindenkinek inkább meg kellene könnyítenie a kormányok munkáját, hogy azok megtehessék a kellő lépéseket. Ezért tanácsos volna elkerülni a szükségtelen komplikációkat, nem hangoztatni olyan kijelentéseket, amelyek a helyzet nem megfelelő ismeretén alapulnak.
Idekapcsolódik a holland külügyminiszter megjegyzése, amely ugyan nem említi név szerint Magyarországot, de teljesen egyértelmű: az adott országok demokráciájának szemszögéből nagyon érdekes, hogy egyes államok milyen intézkedéseket foganatosítanak. Ám minden kormánynak lehetővé kell tennie, hogy közben működjön a jogállam. Majd hozzáfűzte, hogy a Hollandiában a parlament hetente egyszer ülésezik és csakis a vírussal összefüggő ügyekben. A portál ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Várhelyivel ellentétben főnökének, von der Leyennek nagyon is vannak aggályai a magyar helyzet kapcsán.
Orbán Viktor hasznot húz az uniós barátaiból és a szervezet alapjaiból. A politikus által bevezetett egyeduralom azonban arról árulkodik, hogy a kormányfő egyrészt könyörtelen, másrészt ravaszul megalkuvó. Miközben a világ birkózik a Covid-19-cel, ő különleges jogkört vívott ki magának, hogy tovább építhesse az illiberális demokráciát. Sajnos, az EU gyámoltalanságát mutatja, hogy nem tudta megakadályozni a sorozatos hatalmi visszaéléseket. És a legutóbbi alázatos brüsszeli reakció is várhatóan pont annyira lesz hatékony az erősember 10 éve folytatott taktikájával szemben, mint az összes eddigi tiltakozás.
Orbán egykori nagy ellenfele, a Bizottság korábbi alelnöke, Viviane Reding úgy látja, hogy most is csak az történik, ami mindig, Kiábrándító ugyan, de előre meg lehet jósolni. Ő annak idején több ügyben is az Európai Bíróság elé citálta a miniszterelnököt, de a végén mégis az nyert. Így a luxemburgi politikus közelről figyelhette, amint Magyarország a demokrácia reménysugarából tekintélyuralmi és idegengyűlölő országgá alakult át, egy szűk kör irányításával. Merthogy Orbán mindig engedményekkel bájolta el a bírálóit, ám közben nagyon is kitartott fő terve mellett. Ám így el tudta kerülni a kemény büntetést és képes volt megszilárdítani hatalmát. Most megint ugyanez megy, mutat rá Reding.
Orbán éveken át sikeresen lobbizott, ezért megkapta a Néppárt áldását. Az EPP tavaly is csak felfüggesztette a Fidesz tagságát. Sokat számít a tucatnyi magyar EP-képviselő, a keresztény Európa védelmének hangoztatása és a széleskörű félelem a migrációval szemben. Ilyen okok miatt a miniszterelnöknek továbbra is sok csodálója van a pártcsaládban. De már nagyon itt volt az ideje a 13-ak felhívásának. Mert minél tovább mutatják be a kereszténydemokraták az egyensúlymutatványt, annál valószínűbb, hogy lezuhannak a kötélről. Hiszen nem elég, hogy meggyengülnek a saját európai értékeik, a magyar taktika és retorika a szélsőjobb malmára hajtja a vizet.
Reding szerint a pénzügyeken keresztül kell elkapni Orbán frakkját. Az uniós támogatások a Fidesszel szövetséges oligarchák pénztárcáját vastagítják, és itt nem elegendőek az OLAF vizsgálódásai. A pénzeket a jogállam tiszteletben tartásától kell függővé tenni. Részben az eddigi eszközök bevetésével, részben új szankciók alkalmazásával, tanácsolja Kim Lane Scheppele, illetve Daniel Kelemen, utóbbi a Rutgers Egyetemről. Elvileg a mostani helyzet nem alkalmas egy ilyen ütközésre, ám ha sokáig ássák alá a jogállamot, az belülről teheti tönkre az uniót. És sokat ártana a demokratikus értékeknek, a tagállamok közti bizalomnak, az egységes piacnak, ha a kormányok nem egyformán tennének eleget a közös normáknak. Ám pontosan ez a lehetőség kerül fenyeget mind jobban, miután Orbán jócskán profitál a brüsszeli barátaiból, illetve anyagi támogatásokból.
A teljhatalom megszerzésével Orbán Viktor beviszi a döntő ütést politikai vetélytársainak. A különleges jogkör révén megfosztja a pártokat az állami támogatás felétől, így azok közül többen anyagi létveszéllyel kerülnek szembe. A Jobbik pl. még most is nyögi azt az átszámítva csaknem egy millió fontos bírságot, amelyet a Számvevőszék vetett ki rá. Gyöngyösi Márton úgy nyilatkozott a lapnak, hogy a Fidesz teljes befolyást élvez az Állami Számvevőszék fölött, ezt használta azután ki, hogy minden központi forrást elvegyen a párttól, ám annak máshonnan nincsenek bevételei.
Magyarország ugyanakkor nem érti, miért érik nemzetközi bírálatok a kormányfő különleges felhatalmazását, amely korlátlan időre szól. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa viszont arra figyelmeztetett, hogy a rendeleti kormányzás joga révén a miniszterelnök gyakorlatilag egyeduralmat gyakorolhat. Az ellenzék azt mondja, hogy a Fidesz csak ürügyként használta ki a vírust, amit mutat a többi közt, hogy azonnal titkosította a Belgrád-Budapest vasútvonal dokumentumait.
Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem lehet a tagja. Így látja ezt a neves izraeli történész, Yuval, Harari, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára. Véleményét azzal támasztotta alá, hogy máskülönben újabb autoriter figurák erősítik meg pozícióikat, kiaknázva a járványt, hogy önkényuralmat alakítsanak ki.
Már az is éppen elég baj, hogy az emberek válság idején erős vezetőkre vágynak, akik megvédik őket. Ám ez nagy veszélyt rejt magában, mert sokan elfordulnak a politikától, noha olyan kérdésekben kell dönteni, hogy pl. melyik vállalatokat mentsék meg. A válság idején azonban olyan politikusokra van szükség, akik nem megosztóak. A populisták időközben sok helyütt előretörtek, sőt, hatalomra is kerültek. Nem csak az jellemzi őket, hogy az idegenek ellen uszítanak. Tudatosan azon dolgoznak, hogy szétverjék az összetartást a társadalomban. Elérik, hogy a nép fele őket támogassa, a másik felét azonban elidegenítik. Csakhogy amikor szükségintézkedéseket kell elrendelni, akkor nem elég a lakosság 50 %-ának az egyetértése.
Látnivaló, hogy a bajból csakis a szorosabb együttműködés nyújt kiutat. Európának közösen kell kidolgoznia az ellenszert és azt szét kell osztania. Az államoknak orvosi csapatokkal, felszerelésekkel kell segíteniük egymást, be kell fogadniuk a másik betegeit. Ez önérdek is, hiszen amíg terjed a kórokozó másutt, addig bármikor visszatérhet hozzánk is. Azon kívül a többiek tapasztalata életeket menthet nálunk is. Az viszont nem megoldás, hogy lezárják a határokat, mert a vírus nem válogat nemzetiség szerint. Úgy hogy csakis a szolidaritás jelent megoldást. Az EU ez esetben megerősödve kerülhet ki a megpróbáltatásból.
Ha az emberek azt látják, hogy az állam jól szervezett, működik az egészségügy, akkor legközelebb nem voksolnak feltűnősködő populistákra.
Lehet, hogy a mostani lesz az unió eddigi legnagyobb válsága, a járvány szétverte a maradék egységet és létbizonytalanságba taszította a szervezetet. A vezetők egymást vádolják a lassú reakcióért, és amiért nem akaródzik segíteni másoknak, miközben egyre jobban elharapózik a vírus. Bennfentesek szerint az EU egyes vezetői teljesen megbénultak a hatalmas feladat láttán. Nem tudják, hogy kitérjenek-e a nemzeti kormányok útjából, vagy pedig követeljenek közös fellépést.
A mostani helyzet fő jellemzője, hogy a következmények egyrészt nem válogatnak, másrészt nem felmérhetőek, miközben ezrével halnak meg az emberek. Egyes országok régi megoldásokhoz nyúlnak vissza, noha azok egyáltalán nem hatásosak, ugyanakkor ismét megjelentek bizonyos előítéletek. Az államok nem bíznak egymásban. A németek és a hollandok ellenállása miatt nem lehet szó koronakötvényekről, pedig az unió szerint meg kell menteni a leginkább sújtott tagokat. Utóbbit az olaszok és a spanyolok hangsúlyozzák. Ugyanakkor Macron már az egész európai terv végét is megpendítette arra az esetre, ha kudarcot vallanak a mentőakciók.
A brüsszeli Európai Reformközpont egyik elemzője úgy értékeli, hogy az EU az elején megkésve és kaotikusan reagált, és ez sokat ártott a hírnevének. Ugyanakkor kapóra jött az euroszkeptikusoknak. Szemtanúk szerint az állam- és kormányfők egymást követő videókonferenciáin egyre rosszabb a hangulat. Salvini már arról beszél, hogy az olaszoknak felül kell vizsgálniuk a tagságukat. Orbán egyeduralmi jogokat szerzett. Ő már évek óta hangadó, amikor populista hangulatot kell kelteni a politikai fő áramlattal szemben.
A szervezet a zárlat folytán minden hónapban elveszti a GDP nagyjából 3 százalékát, és ez felbecsülhetetlen károkat okoz az emberek érzelmeiben. A demagógok lecsapnak a legkisebb ellentétre is, úgy, hogy a vezetők immár azon dolgoznak: ne ez legyen az unió utolsó létválsága, mert utána már csak az özönvíz jön.
Paul Lendvai nem tartja kizártnak, hogy eljött az autokraták ideje, mert a fertőzés gazdasági következményei a populisták kezére játszhatnak. Mindenesetre fordulóponthoz érkezett a nemzetközi politika és gazdaság is. Az EU tökéletesen csődöt mondott. Az országok visszahelyezik jogaikba a nemzeti hatásköröket. Ezt bizonyítja a belső határellenőrzések visszaállítása valamint a nemzeti önzés által vezérelt harc a maszkokért és lélegeztető gépekért. Már a hivatásos optimisták sem emlegetik az egyre szorosabb európai együttműködést. Az unió jelentőségének elvesztését tökéletesen megtestesíti a Bizottság elnöke, aki elcsépelt közhelyként új Marshall-segélyről regélt, ahelyett, hogy egyértelműen nekiment volna Orbánnak és Kaczynskinak.
Nem csoda, hogy a magyar kormányfőnek nincs ideje foglalkozni a Néppárt 13 tagszervezetének a Fidesz eltávolítását tartalmazó követelésével, miközben katonákat vezényel ki kórházak és 140 stratégiai vállalat irányítására. A politikus a minap már Brüsszelt is ellenségnek minősítette. Viszont ünnepli Kínát a válságban nyújtott segítségért. Pedig Hszi és a többiek, Putyin, Erdogan, Trump, a brazil elnök heteken át bagatellizálták a veszélyt, ám most mégis úgy állítják be, hogy urai a helyzetnek, és ezt be tudják adni a közvéleménynek.
De akkor sem szabad leírni a populistákat, ha netán most csökken a népszerűségük. Hiszen jön a tömeges munkanélküliség, továbbá az elszegényedés, ami párosul bizonyos kormányok tevékenységének átláthatatlanságával és ez termékeny talajt jelenthet a demagógok számára.
A társadalom peremén élő magyar romák úgy érzik, hogy rendkívüli mértékben ki vannak téve a koronavírus jelentette veszélynek. A sokan ehhez hozzáteszik, hogy a nacionalista kormány eleve magukra hagyta őket. A populista Orbán Viktor akciótervet jelentett be a járvány gazdasági következményeinek enyhítésére, csak éppen a legszegényebbeknek nem kínált semmit sem. A térségben a romák általában teljesen nincstelenek, sok köztük a munkanélküli, ugyanakkor hagyományosan hátrányos megkülönböztetés célpontjai, és főként válságok idején bűnbaknak teszik meg őket.
A magyar roma közösség képviselői azután kezdtek fokozott feszültségről beszámolni, hogy megindultak az elbocsátások, mégpedig főleg az elzárt vidéki körzetekben. A Roma Sajtóközpont egyik munkatársa azt mondja, hogy ezeknek az embereknek egyáltalán nincs semmiféle megtakarítása, ám a hatalom nem törődik velük. Palkovics László a program ismertetésekor egyetlen szót sem vesztegetett rájuk. Egy állami szóvivő szerint az ismertetett intézkedések mindenkire vonatkoznak. Ugyanakkor a romák életkörülményei sokszor annyira tragikusak, hogy aratna köztük a kórokozó, ha hozzájuk is elérne.
A kommentár úgy értékeli, hogy Lengyelországban vége a demokráciának. A választási törvény módosítása formájában és tartalmában is többszörösen sérti az Alkotmányt, de nem látszik senki, aki fel tudná tartóztatni Kaczynskit. Viszont ha alig egy hónap múlva megtartják az elnökválasztást, az újabb lépés lesz egy olyan rezsim kialakítása felé, amelynek csupán a látszat a fontos és nem a demokrácia meg a jog. Hiszen járvány idején hívják az embereket az urnákhoz, ami már csak azért is megkérdőjelezhető, hiszen nincs kampány. Az pedig csupán egy autokrata vezető agyából tud kipattanni, hogy a ragály várható csúcspontján több tízezer postást küldenek ki, illetve hogy százezrek mennek el a szavazóhelyiségekbe.
Itt olyasvalakiről van szó, aki számára már jó ideje egyáltalán nem számítanak az emberek. Hiszen már csak a lakosság 9 %-a támogatja a májusi időpontot. Tiltakozni azonban nem lehet, hiszen kettőnél többen nem gyűlhetnek össze az utcákon. Sajnos, Kaczynskit nem lehet megállítani. Így van az azután, hogy a vírusválság Magyarország után a lengyeleknél is bedarálja a jogállam és a demokrácia maradékát.
