Mindenki másképp látja a mentőcsomagot

Alig száradt meg a tinta az EU pénzügyminiszterek múlt csütörtökön nyélbe ütött megállapodásán, máris foszladozik a tagállamok egysége.

Elégedetten álltak fel a számítógépük osztott képernyője elől az EU pénzügy-miniszterei, miután 17 órányi videokonferenciázás után összeraktak egy 540 milliárd eurós európai mentőcsomagot a koronaválság kezelésére. De az öröm nem tartott sokáig. Már a hétvégén kiütköztek a takarékos északi, és a kevésbé spórolós déli országok közötti nézetkülönbségek. A vita nagyrészt abból fakad, hogy az átfogó pénzügyi intézkedések csak a legsürgősebb igények kielégítésére elegendők, és homályban hagyják, hogy a recesszióba süllyedő országok miből és hogyan fogják finanszírozni gazdaságuk talpra állítását, ha véget ér a járvány. így aztán az elfogadott szöveget mindenki a hazai politikai érdekei szerint értelmezi.

A hollandok, németek, finnek és osztrákok szerint az EU-nak megvannak a jól bevált pénzügyi válságkezelő eszközei, a franciák, az olaszok és a spanyolok azonban keveslik ezeket. Számukra az lenne megnyugtató, ha az eurót használó országok közös kötvénykibocsátással sietnének egymás segítségére. “Az eurókötvény olyasmi, amivel soha nem fogok egyetérteni. (Az adósság szétterítése) nem csak a holland adófizetőkkel szemben tisztességtelen, hanem az Unió számára is kockázatos” - mondta újságíróknak Wopke Hoekstra holland pénzügyminiszter a végső alkut összehozó csütörtöki tárgyalás után. Bár közleményükben a tárcavezetők említést tesznek egy ideiglenes és célzott újjáépítési alapról, amely a járvány utáni gazdasági helyreállítást szolgálná, de egy szót sem ejtenek létrehozásának az időpontjáról, méretéről és finanszírozásának módjáról. A franciák és az olaszok azzal nyugtatják magukat, hogy az újjáépítési alap valójában a “koronakötvény” beceneve, de északi partnereik erről hallani sem akarnak. “Mindenki azt lát bele a szövegbe, amit csak akar, de az teljesen világos, hogy ez nem eurókötvény” — nyilatkozta a holland pénzügyminiszter az NRC Handelsblad című lapnak.

A szándékosan homályban hagyott részletekről az április 23-án újabb videokonferenciát tartó állam- és kormányfőknek kellene megállapodniuk, akik már múlt havi virtuális csúcstalálkozójukon sem tudtak közös nevezőre jutni. Emellett a 27 vezetőre vár a három részből álló 540 milliárdos mentőcsomag jóváhagyása is, amivel megint csak az olasz kormánynak vannak problémái.

A pénzügyminiszterek által elfogadott intézkedések legvitatottabb eleme a járvány elleni válságalap, amely a legnehezebb helyzetbe jutott tagországoknak nyújtana segítséget egy úgynevezett elővigyázatossági hitelkeret formájában. Összege az összeurópai GDP 2 százaléka, vagyis 240 milliárd euró lenne. A fogadó országok ugyancsak GDP-jük maximum 2 százalékáig részesülhetnének a hitelből. Lehívásának egyetlen feltétele, hogy kizárólag a koronavírussal kapcsolatos közvetlen vagy közvetett egészségügyi kiadásokra fordítható. Nem lehet belőle például tönkrement vállalkozásokat kisegíteni vagy munkahelyeket teremteni. A hitelkeretet az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) biztosítaná, és már két héten belül elérhetővé tenné.

Az eurózóna pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamainak megsegítésére még 2012-ben létrehozott ESM támogatásai általában szigorú makrogazdasági feltételekkel járnak, de a járvány idején nyújtott elővigyázatossági hitelkeretnek nincsenek ilyen kritériumai. Ettől függetlenül máris gyanakvást keltett Dél-Európában, ahol az olasz kormánykoalíció tagja, az Öt Csillag Mozgalom elutasította - a brüsszeli alkut a baloldali pénzügyminiszter szignálta -, a szélsőjobboldali Liga vezetője, Matteo Salvini pedig “árulónak” nevezte a hitelkeretre rábólintó római kormányt, és bizalmatlansági indítványt helyezett kilátásba ellene. Populista bírálói szerint az ESM kölcsönnel Olaszország az Európai Unió gyámsága alá kerülne, ami csak akkor felelne meg a valóságnak, ha a pénzt nem arra költené, amire adták.