Ögyes

Végig, a szavazás alatt, illetve az eredmény megjelenése idején Orbán Viktor arcát néztem, és láttam, hogy boldog – így nyilatkozott Tordai Bence országgyűlési képviselő a Klikktv-nek azokról a percekről, amikor a parlament a felhatalmazási törvény elfogadásáról voksolt. A Párbeszéd politikusa, aki csak azt sajnálta, hogy lekésett a videó elkészítéséről, azt állítja: a miniszterelnök pontosan ezt akarta, politikailag az volt számára hasznos, ha az ellenzék nem járul hozzá a rendkívüli eljáráshoz; kommunikációs szempontból ezt tartotta kihasználhatónak.
Ezt a lehetséges forgatókönyvet már többen megírták, arról azonban kevesebben értekeztek, hogy magát a parlamenti munkát, illetve az Országgyűlés munkájának felfüggesztését, majd inkább folytatását is kimódolta. A nemzetközi politika és sajtó, de a hazai ellenzék is szinte egy emberként jajdult fel: Orbán Viktor minden féket, ellensúlyt kihajított a magyar demokrácia amúgy is erősen csökött rendszeréből; még az egyébként is csak fékezett habzással működő Országgyűlést is. Eszébe nem jutott elfogadni az online ülésezés javaslatát, kifejezetten hagyta, hogy felerősödjenek a teljes diktatúrát kiáltó hangok. És ez neki így volt jó. 
Így, mert koronavírus ide, fertőzésveszély oda, úgy döntött – talán, mondom, ezt is előre kiszámítottan –, hogy a parlamentet nem ereszti szélnek. Oda hétről hétre beviszi a különböző törvényjavaslatait, e feladatra beélesítve Semjén Zsoltot, sőt még az azonnali kérdések óráját is megtartja. 
Mondhatni: megint csak működött a terve. Még a CNN neves riporternője is eltévedt a hírek tengerében, azzal szembesítette riportalanyát, a feltűnően aktív Szijjártó Pétert, hogy a magyar kormány bezárta a parlamentet. Több se kellett a külügyminiszternek, azonnal beolvashatott partnerének, hogy még a CNN is álhíreket gyárt. És azóta is: Kocsis Mátétól Gulyás Gergelyen át, újra meg újra Szijjártó Péterig igyekeznek gúnyosan az ellenzék orra alá dörgölni, hogy íme, így nem működik a törvényhozás Magyarországon. 
Ez tehát kommunikációs szempontból ideális terep lett ez a Fidesznek: nap mint nap rávilágíthat saját demokratikus elkötelezettségére, valamint a „liberális mainstream” – ez az új hívószó – hazudozásaira. Azaz sikerült a hatalomnak ismét felhúzni egy paravánt, amely a színfalak előtt a demokráciát mutatja, a háttérben pedig mehet minden tovább, ahogy eddig, sőt rosszabbul. Rosszabbul, mert a kormánypárt a parlament ülésezésével lehetőséget kapott arra, hogy – a koronavírus árnyékában – egy sor olyan törvényt elfogadtasson a képviselőivel, amelyeknek semmi közük a járványhoz, csakis nekik, az oligarcháknak, azaz a hatalombővítés szempontjából fontosak. 
Ugyanakkor a rendeleti kormányzással élve a teljhatalomról sem kell Orbánnak lemondania. Természetesen ez utóbbiak között is lehetnek olyan határozatok, amelyek csak lazán kötődnek a járványhoz, vagy még lazán sem, de a kommunikációs térben éppen elég volt számára a parlamenti munka elmaradásának hamis hírére hivatkozni. 
Erre mondaná Kohn bácsi, hogy: ögyes.
Szerző
Németh Péter

Kérdőjel

Középiskolai tanár voltam, amikor kiderült, hogy a vizsga előtt kiszivárogtak a matematika érettségi példái. Persze kitört a botrány, aztán pedig megszületett a józan megoldás: a végzősök érettségi bizonyítványába beírták a negyedikes jegyüket, aki pedig ebből felvételizett, az úgyis az egyetemen adott számot a tudásáról.
Azóta eltelt harminc év, a helyzet viszont annyiban hasonló, hogy baj van, amit meg kell oldani. A baj lényege a kormány olvasatában kettős: egyrészt biztosítani kell a belépő évfolyamot a felsőoktatás számára, másrészt ha törik, ha szakad, érettségizni kell, mert így szokás. Hogy az erre feltálalt megoldás – az elhalasztható írásbeli vizsgákkal – mennyire tekinthető innovatívnak, az legalábbis megkérdőjelezhető.
Megkérdőjelezik a tanárok, akik rettegnek az összezsúfolt diákok között, sőt akár a papíron is terjedő vírustól; a szülők, akik vitatják az így megteremtett „esélyegyenlőséget”, mondván, a maszkban, gumikesztyűben, duplán szorongva megírt dolgozat aligha eredményez jó teljesítményt; és persze maguk a diákok is, akiknek a jövője múlik majd azon a pár órán. 
Egy olyan országban, ahol a járványhelyzetre hivatkozva a régóta nélkülözött nyelvtanítási stratégia megalkotása helyett kiadtak 75 ezer, eddig az előírt nyelvvizsga hiányában visszatartott diplomát, persze el tudtunk volna képzelni ennél bátrabb megoldást is. Mondjuk annak beismerését, hogy a francnak hiányzik most a Thalesz-tétel bizonyítása vagy egy remegő kézzel megírt verselemzés. Csinált ilyet eleget az a gyerek az elmúlt tizenkét évben, kijárta az iskolát, pokolba a plusz vizsgával, a tanárai csak meg tudják ítélni, hányas kerüljön a végbizonyítványába. 
A megoldandó kérdés az egyetemi felvételi. Ám hogy az ottani intézkedés mennyire sürgető, annak eldöntéséhez minimum meg kéne tudnunk tippelni, mikor kezdődik majd a következő szemeszter.
Szerző
N. Kósa Judit

Csökkentés

Sokan emlékszünk még a szóra: a Fidesz-kommunikációban a népnyúzó Gyurcsány- illetve Bajnai-kormányok megszorításainak, és általában a nemzetsors rontásának a szinonimája volt az ágyszámcsökkentés. Amúgy valóban csökkent is az aktív ellátást nyújtó kórházi ágyak száma, méghozzá 2000-től 2013-ig folyamatosan. Az élesebb szeműeknek nyilván föltűnik, hogy a jelzett időszakba beleesik öt olyan esztendő is, amikor Orbán Viktornak hívták a kormányfőt, ami arra látszik utalni, hogy itt a jobb- és a baloldal között nem az országvezetési, hanem a történetmesélési képességben mutatkozik jelentős különbség, de ez most mellékszál. A lényeg az, hogy 36 ezres, azaz 60 százalékos de facto ágyszámcsökkentéssel Magyarországon még soha senki nem próbálkozott. 
Korábban mindig az volt az érv, hogy a kórházi ágyak jelentős része üresen áll. 2007-2008 táján 24 százalékot mondtak – Orbán most bepróbálkozott egy magasabb, egyharmados állítással, ami, ha reális, 13 évnyi ágyszámcsökkentés után legalábbis érdekes. De nézzük inkább a dolog gyakorlati oldalát, vagyis azt, hogy miért csinálhatják ezt az egészet. Ha az állami egészségügynek ki kell ürítenie az ágyak hattizedét, hazautalva a betegeket, akkor nemcsak maguk a bútorok szabadulnak fel, hanem a kórházak is mentesülnek az ellátás anyagi terhei alól (hiszen a betegekkel együtt a költségeket is outsourcolták, áttéve a lakosságra). A kormány tehát máris hozzájutott egy jelentős summához a koronavírus-betegek kezelésére – azok zsebéből véve ki a pénzt, akik az eddig a kórházakban fekvő betegeket gondozták –, ráadásként pedig orvosok és ápolók seregéhez is, akik szintén bevethetők a járvány frontján. 
Kérdéses persze, hogy ha a hadműveletet sikeresnek érzik, azaz mondjuk egy év múlva ki merik jelenteni, hogy lám, a magyar egészségügy ennyi „civil” ággyal is milyen jól elketyeg, akkor a most elrekvirált kórházi kapacitásokat vajon visszaadják-e. Bízni csak a kormányfő szavaiban tudunk: szerinte minden lehetséges, de megszorítás, az biztosan nem lesz.
Szerző
Hargitai Miklós
Frissítve: 2020.04.18. 10:10