Felhívás a magyar jogállamért

Publikálás dátuma
2020.04.20. 09:24

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
„Ez a hatalmi koncentráció példátlan az Európai Unióban. Nem szolgálja a COVID-19 – vagy annak gazdasági következményei – elleni harcot. Ehelyett megnyitja az utat mindenféle visszaélések előtt” – áll a Civico Europa állásfoglalásában.
Mi, európaiak két vírussal kell, hogy megküzdjünk egyidejűleg és egyforma erőbedobással. Az egyik a COVID-19, amely a testünket támadja meg, de van egy másik fertőzés is, amely a gondolatainkat és a demokratikus rendszereinket veszi célba.
2020. március 30-án a magyar parlament elfogadott egy szöveget, amely megengedi a kormánynak bizonyos törvények végrehajtásának felfüggesztését, a törvényi rendelkezésektől való eltérést, és további rendkívüli intézkedések bevezetését rendeleti úton, gyakorlatilag meghatározatlanul hosszú időszakra, új korlátozásokkal a médiára és a tájékoztatásra vonatkozóan.
Ez a hatalmi koncentráció példátlan az Európai Unióban. Nem szolgálja a COVID-19 – vagy annak gazdasági következményei – elleni harcot. Ehelyett megnyitja az utat mindenféle visszaélések előtt. Köz- és magánjavak fölött a végrehajtó hatalom kénye-kedve szerint, nagyrészt elszámoltathatatlan módon rendelkezhet. Ez a végkifejlete Magyarország évtizedes sodródásának az autokrácia irányába, ami veszélyes.
Valóban nagy aggodalommal figyeltük, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt évtized során elindította országát egy olyan vágányon, amely eltávolodik az európai normáktól és értékektől. Hatalmának további kiterjesztése a COVID-19-re adott válaszként csak egy újabb fejezete ennek a hosszú folyamatnak, amit a demokrácia visszafejlődésének nevezünk. A politikai ellenzék, a szociális párbeszéd, a szólásszabadság folyamatosan háttérbe szorult, miközben különböző egyetemek, kulturális központok, üzleti csoportok és civil szervezetek szenvedik el Orbán tekintélyelvű kormányzásának terhét.
Az Európai Parlament kétszer is megvizsgálta és elítélte ezt az antidemokratikus sodródást, előbb az ún. Tavares-jelentésben (2013), majd pedig a Sargentini-jelentésben (2018). Azoknak, akik hisznek a jogállam és a demokratikus kormányzás értékeiben, a tétlenség nem vállalható. Az EU azt kockáztatja, hogy a demokratikus folyamatok, a jogállam, átláthatóság, szolidaritás és szociális párbeszéd erősítését célzó törekvései hiteltelenné válnak nemcsak a tagországok előtt, hanem a tagjelölt országok körében is. 
A generációnk életét meghatározó világjárvány elleni küzdelemben az EU tagországainak nehéz döntéseket kell meghozniuk, és bizonyos értelemben korlátozzák is állampolgáraik polgári jogait. Ugyanakkor ezeknek az intézkedéseknek arányosnak és igazoltnak kell maradniuk, és természetüknél fogva ideiglenesnek is.
Egy gyakorlatilag meghatározatlan időtartamra felruházni a kormányt, hogy rendeletekkel kormányozzon, súlyos megsértése az EU szerződéseinek, az Alapjogi Chartának, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ez az oka annak, hogy Orbán demokrácia elleni támadását el kell ítélni és szankcionálni kell, s ez most minden korábbi esetnél fontosabb. Ezért felhívunk minden érintett felet (európai és nemzeti intézményeket, állampolgárokat, civil társadalmat és a médiát), hogy tegye meg a tőle telhetőt. Eljött az ideje a széles körű mozgósításnak és kollektív cselekvésnek. Felhívjuk a tagországok médiáját, hogy szenteljen híreket a magyar helyzet bemutatásának, akár napi rendszerességgel. Kérjük őket, tegyék lehetővé a magyar és más európai állampolgárok számára az ingyenes hozzáférést tartalmaikhoz a plurális és független tájékoztatás érdekében. 
Felhívjuk az Európai Bizottságot, amely a szerződések őre, hogy sürgősen reagáljon és alkalmazzon szankciókat, arányban az európai szabályok és normák elfogadhatatlan megsértésével. Az Európai Parlament és a Tanács késedelem nélkül fogadja el ezeket a szankciókat.
A COVID-19-et le kell, és le fogjuk győzni, demokratikus folyamatokkal, átlátható cselekvéssel, sokszínű tájékoztatással. Ezen értékek védelme érdekében fogjuk mozgósítani az európaiakat, biztosítva, hogy a fellendüléshez vezető közös út széles körű támogatást kapjon. 
Végül felhívunk minden európai állampolgárt, hogy ami Magyarországon történik, azt ne valamilyen külső tényezőnek tekintse, hanem a közös érdekeink elleni alapvető fenyegetésnek. Eljött az ideje, hogy mindannyian, együtt folytassuk ezt a küzdelmet. A tét nemcsak az egészségünk, hanem a közös eszményeink, valamint az Unió és a demokráciáink túlélése. 

A kezdeményezők: a CIVICO két társelnöke, Guillaume Klossa (Franciaország) és Francesca Ratti (Olaszország), továbbá Guy Verhofstadt, volt belga miniszterelnök és Andor László volt EU-biztos. Az aláírók között van Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke, Uffe Ellemann-Jensen volt dán külügyminiszter, Jyrki Katainen volt finn miniszterelnök, Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfő, Bernard-Henri Lévy francia filozófus, Vesna Pusic volt horvát miniszterelnök-helyettes, Petre Roman volt román, Taavi Röivas volt észt és Vladimir Spidla volt cseh kormányfő. A teljes lista a www.civico.eu oldalon tekinthető meg.

Szerző

Lélegeztető gépre a turizmust?

Dicső vezénylő tábornokunk a koronavírus palástja (leple) alatt újabb tervet dolgozott ki: csekélyke hatszáz milliárd forintért lélegeztető gépre teszi a turizmust. Tudjuk a főpolgármestertől, hogy rossz az, aki rosszra gondol, tehát eszünk egyetlen csenevész ágában sincs azt feltételezni, hogy saját családi vállalkozásait támogatja azzal a rongyos 600 milliárddal. Erről szó sincs, jut abból a baráti körnek is. 
A Balaton körül és a fővárosban a vendéglátó ipar jó része már igaz magyar nemzetőri tulajdonban van, ám a turizmusból szépen csordogál az önkormányzatoknak is, mármint a Habony-Rogán média szerint. A valóság kicsit más. Konkrétan az a helyzet, hogy nem csordogál. A főváros esetében ez a befolyó adó kettő és fél százaléka. A szállodák és éttermek azon része, amely vállalati székhely szerint Budapesti illetőségű, fizet némi helyi (iparűzési) adót, azonban ezt gyümölcsöztetni az önkormányzatok és a lakosság már nem sokáig fogja, kell az a központi költségvetésbe. 
A vendéglátás munkahelyteremtő hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül: valóban, test- és lélekromboló munkahelyek százai teremnek az ötcsillagos szállodákban és a romkocsmákban egyformán. A fővárosi idegenforgalom túlnyomó részét kétféle vendég alkotja: a sima alkoholista és az alkoholista sportdrukker. Esténként ők teszik kellemessé a pesti belváros és Erzsébetváros romkocsma negyede lakóinak életét. A késő szocializmus idejének konzerv forgalma teszi ki a kisebbik hányadot: külföldre szakadt véreink, keleti szafarira vágyó gazdag nyuggerek és kis számban a jövő emberei, kábítószer élvezők és kereskedők. Ez a társaság egy ugyancsak felemelő foglalkozás – a férfi és női kurtizánok – számára munkahelyteremtő. Természetesen Buda egészen más. A Várban, a magyar Olümposzon már nincsenek turisták, ott az istenek székelnek.  
A felsorolt paradicsomi állapotok mellé a turizmus újabb ajándékot hozott az országnak és a turista-központnak, Budapestnek. Az új vendéget COVID-19-nek hívják. Noha ezért természetesen az ellenzéki liberális polgármesternek kell viselnie a teljes felelősséget. Karácsony hamarosan funkcionális karanténba kerül, és megvonják tőle a kosztpénzt. Meg is érdemli. Pártunk és kormányunk éjt nappallá, ünnepet dolgos hétköznappá téve határzárral és éheztetéssel küzd az egészségesnek látszó, valójában rejtett vírushordozó „migránsok” ellen, de kart karba öltve, „amúgy (fideszes) kalákában” építi a stadionokat a (remélhetően) kihaló világversenyek céljára. 
A kis halért – néhány tízmilliárdért – is lehajolnak, míg a főpolgármester és csapata nem harcol a vírus ellen, pont fordítva, azok ellen rántott kardot, akik Szent Györgyként dobálják lándzsájukat a COVID-19-es mintájú sárkány – köré.
Hatszáz milliárd forint egyik felének ellopása, másik felének elherdálása általában felébreszti bennem a materialista demagógot: ha csak az elherdált résszel számolunk, az is elég volna a magyar egészségügyi struktúra teljes modernizálásához. De mégsem! Ugyanis annak az egyik fele is ellopódna közbeszerzés közben.  A szerző orvos 
Szerző
Haskó László

A mese

Klári harminc éves volt, amikor vezető állást kapott egy londoni nagyvállalatnál. Nemzetközi jogász volt, szép, elegáns, határozott, önálló, tudta, hogy mit akar az életben, és akkor éppen ezt akarta. Egy évvel korábban halt meg András autóbalesetben, ezért akart változtatni, és úgy gondolta, hogy Petinek is a legjobbkor jön a változás. Öt éves. Keserves lesz az emlékekkel élni, bárhol legyenek is.
Sokat dolgozott, az esték azonban szabadok voltak, Peti fontosabb volt minden másnál, ehhez ragaszkodott, amikor aláírták a szerződést. Az igazgatónő beleegyezett, rendben van, mondta, de lesznek olyan napok, amikor meg kell oldanod. Egyedül nehéz, ő tudja, ő is egyedül csinálja.
Klári azt felelte, mindenre fel van készülve. Soha nem érzett félelmet, minden viszontagságára úgy gondolt vissza, hogy azoknak vele kellett megtörténniük. Soha ne panaszkodj. 
Önálló volt mindig, egész életében, a házasságában is, most azonban egy pillanatra elveszettnek látta magát. Sok ez így, egyedül. Valaki kell. És ez a valaki lett Daniel, annak a bérháznak a gondnoka, ahol Klári lakott. Indiai, Pandzsabból. Kopasz, vékony, vidám férfi, akit szerettek a gyerekek. Néha beszélgettek a lépcsőházban Indiáról, ahol Klári is járt már, Londonról, gyerekekről. Udvarias volt, mértéktartó és jókedvű. Klári megkedvelte.
– Lenne kedve nálam dolgozni? Egy hónap próbaidő. 
Danielnek természetesen volt kedve. De pontosan ki lesz ő? Háztartásvezető. Klári így fogalmazta meg. Jól is hangzik. Még soha nem volt ilyen az életében. Nagymamánál volt Erzsike, a bejárónő, akit nem szeretett, mert mit keres egy idegen asszony a lakásukban? De ez most más. Danielt ő választotta. Bízott benne. A férfi minden nap jött, Klári egy füzetben üzent neki, ő pedig megcsinálta, ami a feladata volt. Délután megvárta Petivel, amíg hazaér, azután elment. Egyik este vacsorát főzött nekik. Meg is terített.
– Egy kis meglepetés. Igazi indiai menü – mondta. – Egyszer említette, asszonyom, hogy kedveli. 
Egy héttel később Klári Brüsszelben tárgyalt. Időben befejezte, de visszafelé késett a járata. Először egy órát, azután kettőt. Hármat. Nézte a repülőtér kijelzőjén, hogy változik az indulás időpontja. Felhívta Danielt. 
– Megtenné, hogy megvárja, amíg hazaérek? Peti még soha nem maradt egyedül este. – Természetesen, asszonyom. Ne aggódjon. – Csak kivételesen. – Ne aggódjon. Minden rendben lesz. Végül este tízkor érkezett haza. Csupa idegesség volt a napja. Felmond, ezt is elhatározta. Keres valami nyugalmas állást. Daniel a nappaliban ült, és televíziót nézett. – Peti rendben? – kérdezte ő, amint belépett. – Természetesen – felelte a férfi. Maga volt a nyugalom. – Kicsit sírt, de azután meséltem neki, és elaludt. – Mesélt neki? – Klári megdöbbent.    – Igen, egy régi bengáli történetet – mintha mi sem lenne természetesebb. – De milyen nyelven? Peti csak magyarul tud! – A mese, az minden nyelven mese.
Szerző
Odze György