Az Európa-ügyekben illetékes német államminiszter arra figyelmeztet, hogy a ragály címén sem lehet kikapcsolni a parlamenti ellenőrzést és a szabad sajtót, nem lehet megvonni a demokráciától az életet adó oxigént, sem Magyarországon, sem másutt a földrészen. A véleménycikkben Michael Roth rámutat, hogy nem szabad sem szemet hunyni, sem elhallgatni, ha valahol megsértik az alapértékeket. Annak anyagi következményekkel kell járnia. Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy a válság után is megmaradjon az értékközösség. Épp ezért az uniós soros elnökeként Németország a 2. félévtől azt tekinti egyik fő feladatának, hogy bevezesse a jogállami ellenőrzést, ami mindent tagállamra vonatkozik majd, mert végre egységes értelmezést kell adni a demokrácia fogalmának.
Tekintve azonban a nemzeti bezárkózási törekvéseket, nem lesz könnyű ismét összekovácsolni a szabadság és az akadálytalan határátlépés közösségét. Újra életre kell kelteni Schengent, és együtt kell meghatározni, mikor indítsuk be ismét a gazdaságot. Jelenleg tekintélyelvű rezsimek megpróbálják módszeresen lejáratni a liberális és sokszínű nyílt társadalmakat a vírus elleni harcban, de meg kell mutatni az embereknek, hogy az EU összetart a nehéz időkben is. A szociáldemokrata politikus kiemeli, hogy minden eddiginél nagyobb nyomás alá kerül az európai értékkánon és az életmód, mégpedig nem csupán az unión kívülről. A küzdelem nem egyedül a kórokozó, hanem az ellen is zajlik, hogy az autokrácia elterjedjen a kontinens kellős közepén.
Roth elismeri, hogy az unió érték- és szolidáris közösségként még sosem állt ilyen kemény vizsga előtt. Támogatni kell azokat az országokat, ahol a legnagyobbak a veszteségek, mert ezek az államok számítanak a földrészre. A Bizottság éppen ezért állított össze példátlan, 540 milliárd eurós mentőcsomagot. A következő lépés egy nagyszabású újjáépítési program lesz, a 2. Marshall-segély. Mindent meg kell tenni a földrész megerősítésére. Ebben különösen nagy felelősség hárul a németekre. Az ország nem lehet erős, ha Európa gyenge. Az összefogásnak ki kell terjednie arra is, hogy közösen kell visszaverni a propagandát, a célzott dezinformációt, az összeesküvés elméleteket.
A baj elültével nagyjából 10 éves távlatban fel kell számolni a jelentős társadalmi és gazdasági különbségeket a tagállamok között. Immár látnivaló, hogy átfogó, korszerű és válságálló egészségügyre van szükség. A túléléshez szükséges védelmi felszereléseket és gyógyszereket lehetőleg a földrészen kell előállítani.
Jó hír, hogy a fertőzés megmutatta: nincs igazuk a nacionalistáknak és a populistáknak. Veszélyes tévút, ha valaki vissza akar húzódni a nemzeti keretek közé. Az országok önzése, az európai kishitűség és a késedelmes cselekvés nem megengedhető. A válságot csakis együttesen tudjuk lebirkózni. Erősebb és nem kevesebb Európa kell. Eljött az egyesült földrész órája, át kell állítani a vágányokat a közös jövő irányába.
A korábbi osztrák igazságügyi miniszter szerint a válság idején sem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy Magyarországon végleg felszámolják a demokráciát. Maria Berger, aki egészen tavalyig, 10 éven át volt az Európai Bíróság tagja volt, Kurz kancellárnak válaszolt, aki kijelentette, hogy jelenleg nincs idő alkotmányjogi aggályoskodásra. A szakember úgy gondolja, hogy a jogállami, demokratikus elvekhez minden körülmények között ragaszkodni kell, ugyanakkor a ragály Ausztriában nem akadályoz meg bizonyos politikusokat abban, hogy mindenért az EU-t tegyék felelőssé, ami nem működik. Arra bezzeg tudnak időt szakítani. Meg arra is, hogy bizonygassák: ami jól megy az osztrák közéletben, azt Brüsszel ellenében kell keresztülvinni.
Így itt az ideje, hogy a helyére tegyünk bizonyos dolgokat. Például azt, hogy az uniónak csak támogató és kiegészítő jogköre van az egészségügy területén. De azért minden tagállamnak jól jön, hogy a közösség szerez be védőfelszerelést és segít hazahozni európai polgárokat. A nemzeti határok lezárására van mód az európai jog alapján, de csak mértékkel és meghatározott cél érdekében. Azt tehát nem lehet a Bizottság szemére vetni, ha sürgeti a szabad határátlépést az áruk és a vendégmunkások számára. Mert ha pl. a magyar gondozónők nem jutnak át Ausztriába, akkor az osztrák kormánynak kellene megszólalnia, nem Brüsszelnek.
Járványos betegség esetén lehet korlátozni az alapjogokat, de csupán arányos mértékben, ám az nem járja, hogy a megszorításokat a kormányfő dekrétumaival rendeljék el, ahogyan az Magyarországon történik. Kurz alkalmatlannak tartja az időpontot, hogy szóba hozza a magyar jogállami és demokratikus elvek helyzetét. Még a 16 uniós kormány udvarias hangú állásfoglalásához sem kívánt csatlakozni. De még ennél is meglepőbb, hogy hidegen hagyják a gazdasági következmények. Hiszen a magyar hatóságok idáig is csuklóztattak osztrák vállalatokat és gazdákat, nyoma nincs a jogbiztonságnak a külföldi beruházók esetében. Márpedig ez nem lesz jobb attól, hogy Orbán egyeduralmat gyakorol – tette hozzá.
Válság idején sok minden különösen éles fényben jelenik meg, így az is, hogy mi a különbség egy államférfi és a hatalmat csupán gyakorló politikus között. Előbbi komolyan veszi az alkotmány és a nemzetközi jog elveit, bevonja a parlamentet és talál időt arra, hogy megnyilvánuljon minden olyan ügyben a világban, ami még fontos. Emellett nem feledkezik meg a szomszédokról.
Szlovéniában sokan tartanak attól, hogy a régi-új kormányfő megragadja a járvány kínálta lehetőséget és ismét az orbáni politika szekeréhez köti az országot. Egész Európában nyugtalanságot keltett a magyar helyzet, beleértve a Néppártot is, ám Jansa Orbán oldalára állt és kifejezetten EU-ellenes hangot ütött meg. Például amikor Tusk, az EPP elnökeként bírálta a magyar rendkívüli állapotot, a szlovén vezető gúnyosan azt üzente neki, hogy inkább lélegeztető gépeket és védőruházatot küldjön. Majd pár napja arról lamentált a köztévében, hogy az unióra nem lehet számítani, csak a térségbeli barátoktól várhatnak segítséget, amivel Orbánra és más környező államokra gondolt.
A ljubljanai egyetem egyik professzora nem tartja kizártnak, hogy a szlovénoknál is olyan szintű hatalomkoncentráció készül, mint ami már végbement a magyaroknál. Csak éppen a kormánypárt 25 százalékos támogatottsága messze van a kétharmadtól. Ugyanakkor erősödő politikai nyomásról számol be annak a portálnak az alapítója, amely két hónapja leleplezte, hogy három, Fidesz-közeli cég másfél millió eurót ruházott be a Jansa által létrehozott televízióba. A kormánypárti sajtó rendszeresen támadja a „Cenzúra nélkül” elnevezésű híroldalt, amihez nyilvános fenyegetések társulnak, így a tulajdonos szerint egyértelmű az elhallgattatás szándéka. Emellett a rágalomhadjáratok, akár támogatja azokat a hatalom, akár, nem, öncenzúrára ösztökélik az újságírókat.
Amikor az EBESZ és más nemzetközi szervezetek elítélték az ilyen támadásokat, a kormány rövid úton azzal intézte el a dolgot, hogy a legtöbb sajtóorgánum a kommunista múlt örökségéhez tartozik és Janzának joga van felhívni a figyelmet a szabálytalanságokra, főként amikor az adófizetők pénzéből működő közmédiáról van szó. Amúgy a napokban a hatalmon lévő SDS embereire cserélték le a köztévé felügyelő bizottságának több tagját is. Egy független szlovén szakértő egyértelműnek tartja az üzenetet: bárkit idő előtt ki lehet rúgni, minden indoklás nélkül.
Támogatni kell a tájékozódás jogát, mert a vezető politikusok, Brazíliától kezdve, az USA-n és Magyarországon át, egészen Kambodzsáig, arra használják a vírusválságot, hogy megerősítsék a sajtó ellenőrzését. Ezt hangsúlyozza a Riporterek Határok Nélkül főtitkára. Christophe Deloire felszólítja az ENSZ-t és a WHO-t, hogy nyilvánosan ítéljék el a cenzúrát. Merthogy szorosan összefügg az egészségért vívott harc, valamint a hatékony kiállás a média függetlenségének önkényes korlátozása, valamint a dezinformáció ellen. A magyar parlament orwelli törvénnyel információs rendőrállamot vezetett be. Nem beszélve Kínáról, ahol az újságírók elnyomása hozzájárult, hogy elterjedjen a kórokozó.
A gond sokszor ott van a közegészségügy érdekében hozott megszorításokkal, hogy egy sor állam a kivételből csinált szabályt. Visszaél a szükségesség, az arányosság, valamint az időbeli korlát elvével. Másoknál a cenzúra jelenti a szokásos ügymenetet. A ragály azonban elkerülhetetlenné teszi az alapelvek tiszteletben tartását. És az az egész nemzetköz közösségre tartozik, ha bárhol szájkosarat raknak a médiára. A sajtó nyilvánosságának korlátozása ugyanis nem ismer határokat, és mindenütt nagy pusztítást képes okozni. Az egyes hatalmak által alkalmazott sokkpszichológia globális, ezért világméretekben kell szembeszállni az elnyomással is.
FT
Megindult a marakodás az EU-n belül az unió által jóváhagyott új, 37 milliárd eurós befektetési alap ügyében, mert kiderült, hogy a támogatás legnagyobb haszonélvezője a magyar kormány, noha idáig a járvány nem sújtotta túlságosan az országot. Nem úgy, mint például Olaszországot, amely mégis sokkal kevesebbre, mindössze 2,3 milliárdra számíthat, míg a magyarok 5,6 milliárdra. A botrányt az Európai Stratégiai Kezdeményezés nevű berlini agytröszt legfrissebb tanulmánya robbantotta ki, kiemelve, hogy a pénzt a felzárkózási alap el nem költött összegeiből csoportosították át. Az aránytalanságot pedig az okozta, hogy az elosztásnál szokásos elosztási elveket alkalmazták, és nem vették figyelembe a fertőzés súlyosságát az egyes államokban.
Gerald Knaus, az említett intézet vezetője azt mondta, ha ez nem jelent ébresztőt az unió számára, akkor a szervezet öngyilkos politikát folytat. Mellesleg a sürgősségi alapot épp aznap fogadták el, amikor Orbán Viktor, az erősember, meghatározatlan időre teljhatalmat kapott az Országgyűléstől. Az óriási juttatás ajándék kormánya számára, amelyről a bírálók azt mondják, hogy engedelmességre kényszerítette az igazságszolgáltatást, valamint a sajtó jórészét, miközben lebontotta a fékeket és ellensúlyokat, továbbá szoros kapcsolatokat alakított ki euroszkeptikus erőkkel.
A lengyel pénzügyminiszter máris jelezte, hogy ragaszkodnak a kohéziós alap eddigi keretösszegéhez és ha Brüsszel segíteni akar válság utáni újjáépítésben, akkor máshonnan vegye el hozzá a forrásokat. Az Európai Stratégiai Kezdeményezés azt javasolja, hogy új, külön testület határozzon az alap felhasználásáról, ahogyan az a háború után a Marshall-segély esetében is történt. Azaz az országok pályázhatnak, feltéve, hogy tiszteletben tartják az EU alapértékeit és az Európai Bíróság ítéleteit (ami utalás Magyarországra és Lengyelországra – a szerk. megj.).
