A kezdet tünékeny bája

„Hazudtak? Már miért hazudtak volna?” – hüledezik az izlandi főváros detektívje a tanúk szavahihetősége felett, az olvasó pedig legföljebb magában teszi ki az irónia indexét, s nyugtázza, hogy ezúttal is egészen különleges világba csöppent bele a magyarul frissen megjelent Indriđason-regényben.

Bár a zseniális nyelvezete miatt az osztrák Wolf Haas Brenner-sorozatát tartom az utóbbi idők legjobb krimijének, a hagyományosabb narratív technikájú nordic noirt sem vetem meg, sőt! A skandináv krimiírók közül az egyik legszimpatikusabb az izlandi Arnaldur Indriđason. Sorozatszereplője, Erlendur Sveinsson felügyelő pedig mintha a hófútta sziklaszirt-ország depressziós Columbója lenne, már ami bulldog természetét és a „még valami eszembe jutott”-mentalitását illeti.

Indriđason ezidáig 15 regényében szerepeltette Erlendurt, ebből három krimi afféle előzmény történet a későbbi felügyelő fiatalkorából – a Reykjavíki éjszakák ennek a miniszériának a második, 2012-ben megjelent kötete.

1974-ben járunk, Erlendur még fiatal, 28 éves közlekedési rendőr. Az ország az államalapítás 1100. évfordulójára készül. Az egyenruhás közrendőr azonban éppúgy nem tud napirendre térni egy egy éve történt haláleset és egy eltűnés ügyében, ahogy gyerekkorától marja a kín hóviharban magára maradt, elveszett öccse, Beggi miatt. Egy káros szenvedélyektől mentes, becsületes mániákus, aki éjszakai műszakban családi veszekedésekhez vonul ki, vagy éppen forgalmat irányít közúti balesetekkor. Máskülönben szuterénlakásában jazzt hallgatva falja az izlandi szép- és eltűnés-irodalmat, és ha a barátnője (a későbbi feleség) Halldóra felhívja, még randizni is hajlandó.

Indriđason könyvei nem jó krimik, sosem voltak igazán azok. Legalábbis a zsáner szempontjai alapján biztosan esendőek. Amiért mégis olvassuk őket, az a nyomozásokkal párban járó archeológiai munka: az izlandi társadalomtörténeti múlt feltárása. Most sincs ez másképp az elsősorban dialógusokra épülő regényben: miközben Erlendur saját szakállára bebarangolja Reykjavík utcáit, kikérdezve tisztes(nek tűnő) polgárokat és alkoholista hajléktalanokat, a háború utáni társadalom körképét kapjuk a tanyasi betelepülők számára épülő új lakónegyedek terjeszkedésével és az amerikai globálkultúra-invázió csíráinak szárba szökkenésével. Ami nem kétséges: ahogy a főváros fejlődni, úgy Erlendur története is folytatódni fog.

Infó:

Arnaldur Indriđason: Reykjavíki éjszakák

Fordította: Torma Péter

303 oldal

Animus Kiadó, 2020.