A koronavírus-járvány miatt online tanácskozik csütörtökön az Európai Tanács, a legfontosabb téma az lesz, hogy lehet az uniós tagállamok gazdaságát a lehető legjobban megóvni a krízis gazdasági következményeitől. Igaz, nagy döntéseket senki nem vár a mai alkalommal, a közvetítő szerepet betöltő Európai Bizottság képviselői is – mint az egy háttérbeszélgetésen elhangzott – abban bíznak, hogy legalább a legalapvetőbb irányokban sikerül megegyezni.
Ennek érdekében ezeket a lehető legáltalánosabb módon fogalmazták meg: az EU kríziskezelő stratégiája a „szolidaritás”, „kohézió”, „konvergencia” és „flexibilis újjáépítés” fogalmaira épül. A főbb kérdések pedig, amire választ keresnek az uniós állam-, és kormányfők, hogy miből hozzanak létre újjáépítési pénzalapot, hogyan lehet a jelen körülmények között fenntartani az egységes belső piacot (hiszen majdnem minden tagállam lezárta határait valamilyen formában) és a zöld átmenetet, valamint, hogy hogyan erősítsék az Unió szerepét a nemzetközi térben.
Ehhez persze az kellene, hogy elfogadják végre az unió következő hét éves költségvetését – amire rövid távon senki nem lát túl sok esélyt. Emiatt érdekesebbek azok a már konkrét tervek, amelyek segítséget nyújthatnak az egyes tagállamoknak. Bár a magyar kormány szereti azt hangoztatni, hogy az Európai Uniótól semmilyen segítséget nem kaptunk, ez nem felel meg a
tényeknek. Elég csak arra gondolni, hogy a még ki nem írt uniós pályázatokat – igaz, ebből Magyarországon már nem sok van – újra lehet tervezni és a pénzeket a védekezésre fordítani. Ráadásul ironikus módon az elmúlt hónapokban bekövetkezett jelentős forintgyengülés miatt a még ki nem fizetett támogatások (mivel ezek euróban érkeznek) értéke jelentősen megugrott, egy európai bizottsági becslés szerint akár ezer milliárd forinttal több pénz is rendelkezésre állhat így a kormánynak, mint korábban, ebből pedig szintén szabadon írhatna ki pályázatokat a védekezésre is.
A magyar kormány egyébként már kérte is az Európai Bizottságot, hogy 350 milliárd forint értékben vállalkozásokat támogató programot indíthasson uniós pénzekből, és miután ezt a testület jóváhagyta, már végképp nem mondhatja senki a hogy „Brüsszel nem segít”. Az EU a gazdasági szabályokon is lazított ebben a helyzetben (igaz, ez nem jelent többletforrást), így rugalmasabban adhat a kormány állami támogatást a bajba jutott cégeknek, 800 ezer eurós összegig akár vissza nem térítendő támogatásokat is lehet folyósítani, vagy hitelgaranciát vállalni.
Az Európai Központi Bank (EIB) és az Európai Befektetési Bank (ECB) pedig egy 100 illetve egy 200 milliárd eurós alapot hozna létre, amennyiben a tagállamok megállapodnak egy-egy 25 milliárd eurós garanciavállalásról. Ezt a kétszer 25 milliárd eurót azonban egyik országnak sem kellene befizetnie valahova, elég lenne, ha vállalja a garanciát. Mivel akár az EIB, akár az ECB a lehető legjobb feltételekkel juthat hozzá tőkéhez a pénzpiacokon, a tagállamok számára ez is olcsó forrást jelentene, igaz, visszatérítendőt. Ennek formájáról még egyeztetnek.
