Előfizetés

A szokásosnál is súlyosabb idén a tavaszi ragadozómadár-mérgezési hullám

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.04.28. 13:00

Fotó: Deák Gábor / MME
Ebben az évben már 12 sast, összesen 77 állatot talált meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület méreg- és tetemkereső kutyás egysége.
Idén már tizenkét sast mérgeztek meg, és csak az utóbbi egy hónapban hét különböző helyszínen kerültek elő mérgezéses tüneteket mutató elhullott ragadozó madarak, emlősök és mérgezett csalétkek – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Az elpusztult egyedek száma április közepére meghaladja a 77 példányt, amelyek között kilenc rétisas és három parlagi sas volt, utóbbiak fokozottan védettek, természetvédelmi értékük példányonként 1 millió forint. 
A tetemek mintegy kétharmadát, 50 madarat és emlőst, valamint kilenc mérgezett csalétket az egyesület méreg- és tetemkereső kutyás egysége, Falco és Carlo segítségével talált meg. „Nem kizárt, hogy az elkövetők abban bíznak, hogy az elrendelt járványügyi korlátozások árnyékában kisebb eséllyel derül fény tetteikre, ezért kihasználva a helyzetet bátrabban helyeznek ki mérgezett csalétkeket, ezzel veszélyeztetve a ragadozómadarakat” – írták. 
A begyűjtött tetemek és csalétkek laboratóriumi vizsgálatai folyamatban vannak, az egyesület feljelentéseket tett és több esetben indult nyomozás. Az elkövetők ellen több bűncselekmény (természetkárosítás, állatkínzás, orvvadászat, méreggel való visszaélés) miatt is vádat emelhetnek, így akár milliós pénzbüntetésre és egytől öt évig terjedő börtönbüntetésre is számíthatnak.
Az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége 2013 őszén kezdte el működését a parlagi sasok védelmét szolgáló Helicon LIFE projekt keretein belül, és azóta folyamatosan dolgozik az illegális madárpusztítások visszaszorításáért. Az egység hét év alatt 371 bűncselekményt, valamint 113 bűncselekménygyanús esetet regisztrált, a terepi keresések összesített száma pedig az idei évben átlépte az ezret. Samu, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság németjuhász kutyája idén tavasszal is több helyszínen is végzett felderítő tevékenységet vezetője segítségével, amelyek során két áramütött parlagi sas és több egyéb védett ragadozó madár tetemét találta meg.

Ritka kismajom született Franciaországban

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.28. 11:05

Fotó: SEBASTIEN BOZON / AFP
Európában ez a negyedik, a világon az ötödik alkalom, hogy Francois-langur született fogságban.
Igazi ritkaságnak számító, apró termetű majom, egy Francois-langur (Trachypithecus francoisi) született a kelet-franciaországi Besancon állatkertjében. Európában ez a negyedik, a világon az ötödik alkalom, hogy Francois-langur született fogságban. A hím majom, amelynek még nevet sem adtak, még március 18-án jött a világra, de a híre az egy nappal korábban elrendelt kijárási tilalom miatt észrevétlen maradt.
A veszélyeztetett faj Kínában és Vietnamban honos. Mára mindössze kétezer példánya maradt a vadonban és 133 egyede él állatkertekben. A felnőtt példányok testhossza nagyjából hatvan centiméter, súlyuk hét kilogramm. Az állatkert tájékoztatása szerint az apró termetű majmot a hagyományos kínai gyógyászat miatt vadásszák, míg természetes élőhelyei a mezőgazdasági termelés és a bányászat miatt zsugorodnak.
A Francois-langur bundája születéskor vöröses-arany színű, amely idővel egészen feketére sötétedik. Az állat pofáját kétoldalt jellegzetes fehér csík díszíti. A kismajmot egyelőre nem láthatják a rajongók, mert az állatkert legalább május 11-ig zárva tart a járványügyi korlátozások miatt.

Megfagyása előtt az Antarktiszon is éltek békák

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.28. 10:48

Fotó: JOHAN ORDONEZ / AFP
Az, hogy 40 millió éves ősbéka csípő- és koponyacsontjaira bukkantak, azt mutatja, hogy a legdélebbi kontinens gazdag állat- és növényvilágnak adott otthont, mielőtt a ma ismert fagyos dzsungellé változott.
Az eocén korban élő apró, mindössze négy centiméter hosszú kétéltű közeli rokonságban áll a Chilében honos Calyptocephalellidae család öt fajával. Ezek a „sisakos békák” a fejük formájáról kapták a nevüket. „Teljesen váratlan felfedezés volt a mikroszkóp alatt” – idézte fel Thomas Mörs, a Svéd Természettudományi Múzeum paleontológusa, a Scientific Reports című folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője. A szakember az Antarktiszi-félsziget csúcsánál lévő Seymour-szigetről származó 40 millió éves fosszíliákat vizsgálva bukkant rá az ősbéka csípő- és koponyacsontjaira. Mörs először a csípőcsontot azonosította és azonnal rájött, hogy az eddig felfedezett első antarktiszi békával van dolga.
A lelet azt mutatja, hogy a Föld legdélebbi kontinense erdőknek, folyóknak és tavaknak, valamint gazdag állat- és növényvilágnak adott otthont, mielőtt a ma ismert fagyos dzsungellé változott. 
„Mindez azt mutatja, hogy egész ökoszisztémák tűnhetnek el a Föld színéről a globális éghajlatváltozás hatására, méghozzá nagyon gyors ütemben”

– mondta Mörs.

Az Antarktisz egykori éghajlata a mai Chile és Argentína területén fekvő Valdíviai őserdőéhez hasonlított: a csapadékban gazdag terület átlaghőmérséklete 14 Celsius-fok körül mozog a legmelegebb hónapokban. 
A most azonosított békafaj olyan időszakban élt, amikor már megindult a jegesedés az Antarktisz belső területein. „Figyelembe véve, hogy a geológiai bizonyítékok bizonyos szintű jegesedésről árulkodnak 40 millió évvel ezelőtt, meglepő, hogy az éghajlat még mindig alkalmas volt egy hidegvérű, szárazföldi gerinces számára” – jegyezte meg Mörs. 
Az Antarktiszon eddig azonosított őskori kétéltűek mind már kihalt családfákba tartoztak. A most azonosított békának azonban számos élő rokona van. A dél-amerikai sisakos békák az Australobatrachia kládhoz tartoznak, amelynek Ausztráliában és Új-Guineában is élnek képviselői. A békák a triász időszakban jelentek meg először, nagyjából 250 millió évvel ezelőtt, megelőzve a dinoszauruszokat. 
„Az Antarktiszt leszámítva eddig minden kontinensen találtunk békákat. Most pedig már azt is tudjuk, hogy mind a hét földrészen éltek, mígnem azok egyike megfagyott”

– mondta Mörs.