Április 14-én jelent meg az a kormányrendelet, amely a Gazdaságvédelmi Akcióterv végrehajtása érdekében a Járványügyi Alap feltöltését szolgáló kiskereskedelmi adóról szól. Tíz évvel ezelőtt már találkozhattunk ezzel az adónemmel, tehát a konstrukció ismert és végrehajtása sem túl bonyolult.
A rendelet 2020. május elsején lép hatályba, és éves szinten számolva a költségvetés tervezett bevétele 36 milliárd forint. Sávos adóztatás lép életbe: 500 millió forint nettó árbevételű cégnek nem kell fizetnie, viszont a 100 milliárd forint feletti rész esetében már 2,5 százalék az adókulcs. Az adófizetési kötelezettség kb. 1900 céget érint, de az adókötelezettség nagyobbik részét – több mint 18 milliárd forintot - a Tesco, a Spar, az Auchan, a Penny, az Aldi és a Lidl teljesíti.
Tudom, hogy senki sem sajnálja a multinacionális kereskedelmi cégeket (én sem könnyezek értük), sőt a hathatós állami propaganda is sokszor fordul ellenük. A Járványügyi Alap 663 milliárdos főösszegének mindössze 5,4 százalékát teszi ki az idei kiskereskedelmi adóból származó bevétel. Egy ágazati különadó kivetése költségvetési szempontból lehet hasznos, de a gazdaság élénkítését semmiképpen nem szolgálja.
Ha indulatainkat képesek vagyunk visszafogni, érdemes lenne arról is beszélni, hogy az ágazati különadó felélesztése milyen következményekkel járhat. Az érintett cégek hangosan nem tiltakoznak (nem szokásuk), hanem csendben kigazdálkodják a megnövekedett adóterheket. Lehetséges lépéseik közül néhányat megemlítek:
- éves beruházási terveiket átírják és néhány új üzlet nyitását, meglévő áruházak felújítását, a gép és eszközpark korszerűsítését elhalasztják,
- a felvásárlási láz lanyhulásával (fogy a lakosság pénze) feleslegessé válhat annak a többletlétszámnak az alkalmazása, amelyre szükség volt a nagy áruházi rohamok idején, azaz ebben a szegmentumban is számítani kell elbocsájtásokra,
- a többlet adóteher megjelenése elvonhatja a forrásokat a béremelésektől is; az esetleg elmaradó bérfejlesztések esetén – tekintettel a munkanélküliség alakulására is – a munkáltató joggal hivatkozhat az ismét bevezetett különadó negatív hatásaira,
- a megnövekedett adóterheik egy részét óvatosan, de következetesen beépítik az alapvető élelmiszerek fogyasztói áraiba.
A rendelet kihirdetését követő hetedik napon (április 21-én) váratlanul színre lépett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Közleményükben azt kérik, hogy a kereskedelmi láncok kínálatukban szorítsák vissza az importtermékek (hús, tej, zöldség stb.) részarányát, és a hazai vállalkozók produktumait részesítsék előnyben. Ha ezt nem teszik (azaz nem változtatnak az üzletpolitikájukon), akkor a NAK arra ösztönzi a kormányt, hogy a délután 15 óra után az ismert nagy láncok áruházaiban csak élelmiszert lehessen árusítani.
A boltok üzletpolitikájának meghatározása nem kamarai feladat egy piacgazdaságban. Az meg főleg nem, hogy értékesítési korlátozásra biztassa a kormányt. A gazdasági önkormányzatként működő kamara inkább a szolgáltató profilján javítson, és ne hatóságként járjon el. Nem azért fizet az ország összes legális vállalkozása ún. „kamarai adót”, hogy a köztestület vezetősége jól működő és sokat adózó cégeket akadályozzon!
Szabályozott piacgazdaságban a vásárlók döntik el, hogy a hazai vagy az importtermékeket teszik-e a kosarukba. Ha a magyar áru a jobb, olcsóbb, tetszetősebb, mint a külföldi, akkor a kamara aggodalma fölösleges. Ha viszont nem így van, akkor bizony lehetséges, hogy a honi termelőknél hibádzik valami. Na, ennek a lemaradásnak az okait, illetve lehetséges következményeit tárja fel a NAK, és e vonatkozásban tegyen előremutató javaslatot. A termelői hatékonyság növelésére kellene koncentrálni, és nem a kereskedők üzletpolitikájára. Ők ugyanis jól elvannak NAK nélkül is.
Korábban említettem, hogy a hat multinacionális cég teljesíti a tervezett 36 milliárd forintos adóbevétel nagyobbik részét. Ostobaság azoknak a vállalkozásoknak a kereskedelmi munkáját gátolni (15 órától csak élelmiszert árusíthatnak), amelyektől a többletadó befizetését várja a költségvetés. Kisebb lesz a nettó árbevétel, kevesebb lesz az adóalap, és így válik szegényebbé a költségvetés. Szerintem ez eléggé egyszerű összefüggés, számomra érthetetlen, hogy ezt a NAK vezetése nem ismeri fel.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke a nagyobbik kormányzó párt parlamenti frakciójában ül, és bizottsági alelnöki tisztséget is betölt. Most akkor a NAK.nak van egy képviselője a parlamentben, vagy a Fidesznek van egy megbízható embere az agrárkamarában? Tudnék tippelni. Ami viszont biztos: a kiskereskedelmi adó ismételt bevezetése és a NAK illetéktelen, illetve megmagyarázhatatlan fellépése sajnos azt igazolja, hogy a gazdasági kormányzat válságkezelő intézkedései és az állami intervenciót szorgalmazó agrárkamara törekvései nincsenek szinkronban.