Visszafogott, de annál hatásosabb választ adott Schmidt Mária fideszes párttörténésznek az ÉS-ben Rajk László özvegye, miután - ahogyan arról mi is írtunk - Schmidt egy útszéli modorban megírt facebookos bejegyzésben lekomcsizta az apja miatt, akit 9 hónapos korában végeztek ki a kommunisták – szúrta ki a 444.hu.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója, egyben a „30 éve szabadon” emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos a közelmúltban megjelent A tér tágassága című életútinterjúról, a kötetről írt recenziót a Látószög blogba, amelyet Facebook-oldalán harangozott be. Ebben azzal is megvádolta a tavaly ősszel elhunyt építészt, a Kádár-rendszer titkosrendőrségével is dacoló antikommunista demokratikus ellenzék egyik legismertebb arcát, hogy „társaihoz hasonlóan sohasem nézett szembe azzal, amit apáik, anyáik tettek.”
Rajk Judit az ÉS-ben megjelent válaszcikkében úgy fogalmazott: „Rajk László özvegyeként Schmidt Mária aktuális véleményével nem kívánok foglalkozni. Férjem életéhez, emlékéhez méltatlan lenne.” Felidézte viszont, hogy Schmidt 2019. október 30-án kormánybiztosként levelet írt neki, amiben arról tájékoztatta, hogy az általa vezetett emlékbizottság a férjét is beválasztotta azok közé, akik szerepelni fognak a rendszerváltás fontos szereplőiről megemlékező emlékbélyeg-sorozaton. A cikkhez ezt a levelet az özvegy mellékelte is, amelyben a kormánybiztos az egyébként volt SZDSZ-alapító Rajk Lászlót olyan „közös hőseink” egyikeként említette, „akik kiállásukkal, áldozatvállalásukkal járultak hozzá közös identitásunknak legnemesebb hagyományainak erősítéséhez. Ha úgy tetszik, olyan emberekről van szó, akik nélkül világunkból elvesztek volna a szabadság, az igazságosság és az áldozat fogalmait értelmezhetővé tevő értékek.” A történész-kormánybiztos levele végén hálálkodik is: „büszkék vagyunk hozzátartozójára!”
Rajk Judit ennek ellenére akkor úgy döntött, hogy nem engedélyezi a férje szerepeltetését a Schmidt-féle bélyegsorozaton. Most hozzáfűzte: „Blogjának történészként és emberként is méltatlan stílusát és állításait összevetve hat hónappal ezelőtti soraival megerősít abban, hogy helyesen döntöttem, amikor úgy éreztem, Schmidt Mária mind történészként, mind kormánybiztosként álságos, számító és manipulatív, és ezért nem hittem neki.”
