Zöld utat kapott Netanjahu

Nincs jogi akadálya annak, hogy a korrupcióval vádolt Benjamin Netanjahu kormányt alakítson. A trumpi béketerv végrehajtására készülő kabinet sokat kockáztat.

Az alkotmánybíróságként is működő Legfelsőbb Bíróság vasárnap és hétfőn hallgatja meg a Benjamin Netanjahu és Beni Gánc közötti koalíciós megállapodást valamint a vádemelés alatt álló Netanjahu kormányalakítási jogát megkérdőjelező három petíció szerzőit, vérmes reményeket azonban már nem táplálhatnak a kezdeményezők. Aviháj Mandelblit főügyész ugyanis csütörtökön a Legfelsőbb Bíróság kérésére válaszolva ismertette szakvéleményét, miszerint nincs jogi akadálya annak, hogy a korrupcióval, csalással és hivatali visszaéléssel vádolt, elítélése esetén büntetett előéletűnek számító Netanjahu ismét kormányt alakítson.

Bármennyire lehangoló is a legfőbb ügyész álláspontja azok számára, akik Netanjahu újbóli hatalomrajutásától a jogállamiságot és a demokráciát féltik, Mandelblit épp azt bizonyította, hogy az utóbbi évek unortodox hatalmi törekvései ellenére az igazságszolgáltatás független maradt.

A hatályos törvények értelmében ugyanis a vád alá kerülő képviselőnek vagy miniszternek le kell mondania, ám a jogszabály nem rendelkezik arról az esetről, ha a miniszterelnök a vádlott. Ez a jogi hézag tette lehetővé, hogy bár tavaly novemberben három ügyben is vádat emelt a főügyész Netanjahu ellen, ügyvivő miniszterelnökként helyén maradhatott, sőt, kormányt is alakíthat. Mandelblit, aki e tisztsége előtt még Netanjahu közvetlen munkatársa volt, maga emelt vádat az ügyvivő miniszterelnök ellen és jogi álláspontja csütörtöki ismertetésekor is hangsúlyozta, hogy a vádirat súlyos bűncselekményeket tartalmaz, amelyeket a vádlott miniszterelnöki tisztségben követett el. Leszögezte: bonyolítja a jogi helyzetet „egy köztörvényes vádlott miniszterelnöki pozíciója”, mert az ő feladatai közé tartozik a rendészet és az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú tisztségviselőinek kinevezése is.

Mandelblit a koalíciós megállapodással kapcsolatos aggályait is megosztotta, azt, hogy a rotációs rendszerben működő egységkormány – a koalíciós megállapodás szerint 18 hónapig Netanjahu, majd újabb 18 hónapig Gánc lesz a kormányfő –új kormányzati berendezkedést hoz létre, sarkalatos törvények módosítását feltételezi, de mint mondta, ennek ellenére sem szabad megváltoztatni a megállapodást.

A politika meg is tette az első lépést. Az izraeli parlament, a Knesszet csütörtökön megszavazta a rotációs törvény első olvasatát. (Három megerősítésre van szükség a megállapodás törvényben rögzítéséhez és ahhoz, hogy a május 24-én kezdődő korrupciós pere ellenére Netanjahu miniszterelnök, majd helyettes lehessen.) A javaslat simán, 72-40 ellenében át is ment, a Gánc által faképnél hagyott ellenzék ereje nem elegendő a megakadályozásához. Az Izraelt alapító és megerősítő egykori nagy vezetőket adó Munkapárt gyakorlatilag megszűnt – a Knesszetbe legutóbb három képviselőt tudott bejuttatni, de ők is két felé szakadtak, ketten beálltak Gánc és Netanjahu mögé -, a civilmozgalmakból kinőtt új ellenzéki pártok pedig nem találják az ellenszert Netanjahu populista illiberalizmusára.

A volt vezérkari főnök, a politikában újonc Beni Gánc, aki a Kék-Fehér vezéreként azzal állította maga mögé szavazók millióit, hogy alternatívát ígért és állította, soha nem lépne be egy Netanjahu vezette kormányba, most azzal indokolja döntését, hogy a kormányon belül kíván a jogállamiság őre lenni. Hogy erre milyen esélye van az izraeli politika leghosszabb ideje hatalmon lévő politikusával szemben, nem nehéz kitalálni. Sokat elmond erejéről az is, hogy ez a koronavírus járványra hivatkozva tető alá hozott nemzeti egységkormány is csak Netanjahu vezérletével tud megalakulni, Gánc próbálkozása azon bukott el, hogy el akarta zárni koalíciós társát az igazságszolgáltatásba való beleszólástól. Netanjahunak azért volt fontos, hogy elsőként legyen miniszterelnök, mert az igazságszolgáltatási és rendészeti kulcspozíciókba a kinevezések ez idő alatt történnek meg és az ellene emelt vádak ellenére jogában áll megvétózni az új főügyész, államügyész és rendőrségi vezető kinevezését.