Ma kezdődik az idei érettségi szezon, a következő két hétben több mint 84 ezer vizsgázó, több ezer pedagógus és más iskolai dolgozó (összesen legalább százezer ember) függesztheti fel önkéntes otthoni karanténját. Nem kizárt, hogy „az ország mentőse”, Győrfi Pál még ezen a reggelen is otthonmaradásra szólítja fel őket tévén, rádión, interneten keresztül, de tudják: most kivételes felmentést kaptak. A mintegy 170 éves érettségi hagyományát egy világjárvány sem törheti meg.
A következő hetekben azonban nem csak az érettségizők vizsgáznak. Sőt a pedagógusok, a diákok és mindenki, aki részt vesz e jeles eseményen, apró fehér egérként válik részesévé egy sokkal grandiózusabb kísérletnek. Hatékony közreműködésükkel kiderülhet, mire elegendőek valójában a járványügyi biztonsági intézkedések, mennyire fertőzőképes az új koronavírus, és most, amikor egy nagyobb tömeg mozdul szinte egyszerre, azt is megtudjuk: valóban szükséges lépés volt-e több tízezer kórházi ágy felszabadítása? A tisztifőorvos több hete ismételgetett jóslata is valósággá válhat: talán átléphetünk végre a tömeges megbetegedések időszakába, ezáltal még a felhatalmazási törvénnyel a kormányra átruházott rendkívüli jogkörök is nagyobb értelmet nyerhetnek.
Tudom, nem kellene az ördögöt a falra festeni. Bízni kellene abban, hogy az érettségik ügyében nem politikai, hanem szakmai döntés született. A válaszható rossz megoldások közül a legelfogadhatóbb. Olyan döntés, amely a maturáló diákok érdekeit, jövőjét vette elsősorban figyelembe.
De mégis, hogyan bízhatnánk, ha közben azt olvassuk a híradásokban, hogy a Hódmezővásárhelyi Tankerületben utólag változtatnak a középiskolai felvételi szabályain, jól kiszúrva több tucat gimnáziumba vágyó nyolcadikossal? Hogyan bízhatnánk, ha az elmúlt évek felsőoktatási „reformjának” (is) köszönhetően idén minden eddiginél kevesebben érzik úgy, hogy lehet esélyük bekerülni az egyetemre? A kérdéseket még hosszan lehetne sorolni. Bizalomra egyik sem ad túl sok okot.