A Nagy Háború idején, a m. kir. minisztérium megtiltotta húsvétkor a tojások festését és forgalomba hozatalát az ország egész területén. Igaz, akkor 1916-ot írtunk, de lássuk be, ez egy fontos, hathatós intézkedés volt. Kéthavi elzárással büntették a rendelkezés ellen vétőket. Azt hiszem, nem is szeretném tudni, hogy milyen megfontolásból hozták ezt a skandalummal felérő rendelkezést, annyira szép.
Karanténban élünk. Önkéntes karantén, a másfél éves unokám is szépen mondja: karantén. Home-office-ba rendeződve dolgozik, aki teheti. Sokaknak a megélhetése került veszélybe. A gazdaságpolitikusok komoran méregetik, hogy mekkora lesz a gazdasági visszaesés. Az öregek otthon, a többiek is. Ettől laposodik a pandémiás görbe.
Mindenkit kéthetente tesztelni kellene, és akkor csak annak kellene otthon maradni, orvosi segítséget igénybe venni, aki közvetlenül érintett. Ha mindenkit rendszeresen ellenőriznénk, akkor szabadon működhetne a gazdaság, az iskolák, a közélet, a templomok, a sport, a színházak - mert aki fertőzött, az otthon maradna, segítséget kapna. Csak az ellenőrzötten egészségesek mozognának, de ők mindannyian szabadon.
De tíz millió teszt egyrészt drága, másrészt nem létezik akkora laborkapacitás, amivel a lakosság egészét tesztelni lehetne, pláne nem rendszeresen. Akkor marad az általános, önkéntes karantén, hogy amikor a fertőzés már sokakat elér, az olyan ütemben történjen, hogy a létező, és a felállítható egészségügyi kapacitás elbírja. Ez történik. Ezért maradunk otthon. Ennek van értelme.
Mégis mennyi tesztet lehetne elvégezni? Két hét alatt hány teszt elvégzését lehet megszervezni? Mekkora lehet ez a szám? Mostanra már több tízezer tesztet végeztek, és egészen biztos, hogy ebben a nagyságrendben van laborkapacitás. Nyilván, ha addig emeljük az ellenőrzések számát, hogy az a lakosság egészének biztonságát garantálja, akkor azt a ráfordítást érdemes mérlegelni.
Tegyük fel, hogy a rendszeresen, kéthetente elvégezhető tesztek számát százezerben tudjuk meghatározni. Jelentős ráfordítások kellenek, de nem beláthatatlan. Százezer teszt annyit tesz, hogy minden századik magyar ember kerül sorra kéthetente, ami nagyon távol van a megfogalmazott céltól. Ha egyszerre, egy teszttel száz embert lehet ellenőrizni, akkor működik az eljárás.
Ami azt illeti, lehet. Van arra mód, hogy száz mintát elegyítve, egy teszttel meghatározzák, hogy akad-e köztük fertőzött. Ha van ilyen, akkor már csak a százas csoporton belül kell a szűrést elvégezni. Azt, hogy a lakosságot százas csoportokba rendezzük, nem tűnik végrehajthatatlan feladatnak. Már csak azért sem, mert az osztályokat a mintákból, és nem az érző, türelmes, fáradt vagy a fertőzéstől félő emberekből kell összeállítani. Maga a rendszeres mintagyűjtés sem ördöngösség. Megoldható.
Szükség van erős támogatásra mindenkitől. Cserébe visszakapjuk a működő országunkat. Lehet, hogy megéri.
Bizakodom. Ebben az évben, vírus ide, járvány oda, a tekintetes minisztérium nem rendelte el a hímes tojások készítésének tilalmát. Nagyon előremutató. Így, egy bő évszázaddal a kéthavi elzárással fenyegető rendelet megjelenése után, el tudom képzelni, hogy a döntéshozók megfontolnak új lehetőségeket is.
Márfai Péter, volt országgyűlési képviselő