Előfizetés

Bárhová, máshová

A kormánypárt eljutott a láthatatlan ellenség üldözésének fázisába. Az évek óta alig-alig feltünedező migránsok és a koronavírus elleni élet-halál harc közben Csepel fideszes csendőrei egy kicsit uszítottak a hajléktalanok ellen is. Akik még nincsenek is ott, sőt valójában azután is láthatatlanok lettek volna, ha megérkeznek. A lényeg éppen az lett volna, hogy a negatív teszttel rendelkező otthontalanokat Karácsonyék karanténba zárva megóvják a fertőzéstől, ami a javarészt idős, krónikus beteg embereknek minden bizonnyal végzetes lenne. 
De az „egyetlen magyar ember sincs egyedül a bajban” pátoszos üzenetébe, úgy tűnik, ők nem tartoznak bele. Csak akinek otthona van, aki hasznos, aki megfelel a Fidesz igaz magyar emberről alkotott képének. Mert ugye, mindenki annyit ér, amennyije van. Ha csak két guberálószatyra, akkor semmit. 
A kormány hosszú ideje látványosan nem foglalkozik a leszakadókkal, a megcsúszókkal. Ezen a járvány se változtatott. Csepel volt és jelenlegi polgármestere csak tükrözi a Fidesz és híveinek elveit. Mindazokét, akik karmos ujjakkal kapaszkodnak a vasárnapi „kirántott” húsba, akik mélyen rettegnek attól, hogy egyszer csak ők is az utcán találják magukat. Ne tagadjuk el: a Fidesz mesterien használja fel saját céljaihoz az emberi gyarlóságot. Súlyos cinizmusként keresztény köntösbe bújtatva. De „a szeretet nélkül semmi sem vagy” passzusa valahogy nincs meg nekik. 
Karácsonyék - bár az épület a fővárosé, és éppenséggel azt tehetnének vele, amit gondolnak - nem csúsztak bele az alpári vitába, inkább politikailag sem megvetendő húzással a Városháza Budapest Galériának ígért termeibe költöztetik be a Csepelről kiutált hajléktalanokat. S ezzel egyúttal azoknak is üzennek, akik a szomszéd háza elé tennék a buszmegállót, a szomszéd városba a szemétlerakót és a szomszéd ablaka elé a játszóteret.

Ott, ahol

Ahol az országot tíz éve vezető miniszterelnök anyák napján csak a fiúkat szült édesanyákat köszönti; ahol ugyanez a nagyfőnök az előző ciklusban azt mondhatta, azért nincs a kormányában nő, mert nem tudják kezelni a karaktergyilkosságot; ahol a parlamenti többséget adó párt tagjai önfeledten vihognak, ha a soraikban ülő házelnök kimondja, azt szeretnék, „ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk”; ahol ugyanez a Kövér László – miután a róla elnevezett showban Bayer Zsolt is szénné alázta az ellenzék soraiban dolgozó nőket – nyugodtan kijelentheti, hogy szánalommal tekint azokra a képviselőkre, akiknek a személyi száma kettessel kezdődik; ahol az ország horgász nagykövete bajsza alatt somolyogva tűri, hogy bármi megtörténjen nőkkel, zsidókkal, melegekkel, csak a szivárványos pisztrángok jól érezzék magukat; ahol fideszes képviselők vígan mondhatnak olyanokat az Országgyűlésben, hogy aki sok gyereket szül, azt otthon sem fogják megverni, vagy hogy „attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”; ahol nem zavarják haza azt a fideszes képviselőt, aki elveri az élettársát, majd a kék foltokat a vak komondorra fogja, s ahol minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját, és havonta legalább három nőt meggyilkol a férje vagy a volt férje, élettársa, volt barátja, alkalmi partnere, szóval, ahol mindez megtörténhet, ott senki ne csodálkozzon, hogy a keresztényi értékek jegyében a férfitársak azzal alázzák porrá a KDNP frakció egyetlen nőtagját, hogy vele adatják be a családon belüli, különösen a nők elleni erőszakot elítélő isztambuli egyezményt végleg elutáló beadványukat, majd a Fidesz is kiállítja a maga női szónokát, hogy értsen vele egyet. 
Nincs itt családon belüli erőszak, pláne nem nők elleni, s ha mégis, azt jól kezelik a meglévő törvények. Meg egyébként is, ha jobban megnézzük, ez a szöveg csúnyákat állít a férfiakról. Azt, hogy olyan primitívek is tudnak lenni, mint a fentebb idézett sikerpolitikusaink.

A lopás zavartalan

Nem tudni, mire költi a pénzünket Orbán Viktor miniszterelnök, és nem tudni, mire akarja fordítani az ezermilliárdokat a jövőben pénzügyminisztere, Varga Mihály – gyakorlatilag ezt állapította meg Open Budget Survey felmérése a magyar költségvetés átláthatóságáról. Európában már csak néhány balkáni országnak rosszabb az OBS-mutatója, vagyis még épp hogy előzzük Szerbiát, Macedóniát, de Romániát és Bulgáriát már rég nem. A tendencia Magyarországon romló, s ez különösen szembetűnő a NER uralkodásnak tíz éve alatt. De lássuk be, nincs ebben semmi meglepő: ott ahol a kormányzati politika része a korrupció – bocsánat, a nemzeti (pénz)arisztokrácia felépítése –, ott alapvető érdek, hogy a polgár ne lásson bele a pénze elköltésének folyamatába. 
A felmérést kétévente ismétlik, a mostani adatok még a 2019-es állapotokat tükrözik. De a saját bőrünkön érezhetjük nap mint nap, hogy a költségvetési gazdálkodás átláthatósága az idén már drasztikusan romlott a koronavírus-járvány, illetve az azzal együttjáró rendeleti kormányzás következtében. Előbb a kormány kiválasztott egy haveri céget, hogy portyázzon Kínába, az meg öt-tízszeres áron felvásárolta a kínai egészségipar szemetét: százezer számra érkeztek használhatatlan gyorstesztek, egészségügyi használatra alkalmatlanan védőfelszerelések. Persze válsághelyzet idején előfordul az ilyesmi – ahol vágják a fát, ott hullik a forgács. Csak az a baj, hogy ahol Orbánék vágják a fát, ott mindig milliárdok hullanak. 
A keleti portyázók sikeres árubeszerzéseiről naponta posztol a külügyminiszter, ám eddig senki nem vette a fáradságot, hogy elárulja, mennyit is költöttek el a magyar rablóhordák (vö: portyázók). Az is csak hosszas sunnyogás után derült ki, hogy minden idők legnagyobb magyar gazdasági mentőcsomagja alig száz milliárd forintos pótlólagos költségvetési kiadással jár. A kormány elvileg mintegy 700-800 milliárd forintnyi költségvetési kiadást zárolt egy hónapja, ám hogy milyen programokra nem jut egy fillér sem, és melyek úszhatnak tovább a pénzben, arról szintén hallgat kormány.  
A kormánynak április végéig kellett volna Brüsszel – és a nyilvánosság – előtt bemutatnia a konvergencia programját, benne az idei és a jövő évi makropályával, de nem sikerült ezt az átláthatósági követelményt megugrani. Miközben a kabinet azt sem tudja, hogy milyen lesz az idei év, már a 2021-as költségvetést vinné a parlament elé. 
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindaddig, amíg nem tudjuk, miért nem jut elég pénz az egészségügyre, oktatásra, miért halnak meg emberek orvosi ellátás nélkül, mennyi pénz jut a haveri cégeknek, sportegyesületeknek és miért – addig nem lesz itt demokrácia, csak portyázás és lopás.  De még ezt sem tudhatjuk meg, ugyanis a rendeleti kormányzás jegyében épp a minap 15 napról (kétszer) 45 napra emelte fel a közérdekű adatigénylések válaszadási idejét a kormányfő. Vagyis, ha megkérdezzük Varga Mihályt, hogy ma  ki lopott, akkor arra egy semmitmondó válasz is leghamarabb június közepén, de inkább augusztusban érkezik.