Bárhová, máshová

A kormánypárt eljutott a láthatatlan ellenség üldözésének fázisába. Az évek óta alig-alig feltünedező migránsok és a koronavírus elleni élet-halál harc közben Csepel fideszes csendőrei egy kicsit uszítottak a hajléktalanok ellen is. Akik még nincsenek is ott, sőt valójában azután is láthatatlanok lettek volna, ha megérkeznek. A lényeg éppen az lett volna, hogy a negatív teszttel rendelkező otthontalanokat Karácsonyék karanténba zárva megóvják a fertőzéstől, ami a javarészt idős, krónikus beteg embereknek minden bizonnyal végzetes lenne.

De az „egyetlen magyar ember sincs egyedül a bajban” pátoszos üzenetébe, úgy tűnik, ők nem tartoznak bele. Csak akinek otthona van, aki hasznos, aki megfelel a Fidesz igaz magyar emberről alkotott képének. Mert ugye, mindenki annyit ér, amennyije van. Ha csak két guberálószatyra, akkor semmit.

A kormány hosszú ideje látványosan nem foglalkozik a leszakadókkal, a megcsúszókkal. Ezen a járvány se változtatott. Csepel volt és jelenlegi polgármestere csak tükrözi a Fidesz és híveinek elveit. Mindazokét, akik karmos ujjakkal kapaszkodnak a vasárnapi „kirántott” húsba, akik mélyen rettegnek attól, hogy egyszer csak ők is az utcán találják magukat. Ne tagadjuk el: a Fidesz mesterien használja fel saját céljaihoz az emberi gyarlóságot. Súlyos cinizmusként keresztény köntösbe bújtatva. De „a szeretet nélkül semmi sem vagy” passzusa valahogy nincs meg nekik.

Karácsonyék - bár az épület a fővárosé, és éppenséggel azt tehetnének vele, amit gondolnak - nem csúsztak bele az alpári vitába, inkább politikailag sem megvetendő húzással a Városháza Budapest Galériának ígért termeibe költöztetik be a Csepelről kiutált hajléktalanokat. S ezzel egyúttal azoknak is üzennek, akik a szomszéd háza elé tennék a buszmegállót, a szomszéd városba a szemétlerakót és a szomszéd ablaka elé a játszóteret.