Több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt Boris Johnson beszéde

Saját betegsége és egy második hullámtól való félelme nagy óvatosságra intette a kormányfőt.

A korábban megismert, állandó lelkesedést és optimizmust sugárzó Boris Johnson árnyéka szólította meg vasárnap este a brit lakosságot. Az „új”, óvatos és visszafogott kormányfő Downing Street 10.-i íróasztala mellől új fejezetet indított el a koronavírus elleni harcban, melyben az eddig nagyrészt egységesen otthonaikba visszavonult emberek között nagyobb különbségek alakulnak majd ki, attól függően, milyen munkát végeznek, illetve az ország mely tartományában és régiójában élnek.

Az otthon maradás helyett a sokkal nehezebben értelmezhető „éberségre” felszólító új szlogen konkrét megvalósítását a vírus reprodukciós mutatója fogja meghatározni. Miután az R-ráta országos átlaga 0,5-0,9 között mozog, ráadásul a napi megbetegedések száma a korlátozások enyhítését lehetővé tevő négyezerrel ellentétben 16 ezret tesz ki, Boris Johnson indokoltan állapította meg, hogy „túl vagyunk az első csúcson, de sokszor veszélyesebb a hegyről való lemenet”.

A tory vezető a vártnál is kevesebb konkrétumot fogalmazott meg beszédében, melynek elsődleges célja a gazdaság újraindítása lehetett. Már mától, hétfőtől visszaterelte a házon kívüli munka frontjára mindazokat, akik nem tudnak otthonról dolgozni, elsősorban az építő-és gyáriparban dolgozókat. A munkaadók külön utasításokat kapnak a kétméteres szociális távolságtartás biztosítására. A korábban maga is kerékpáron mozgó, illetve a világszerte vele azonosított kölcsönözhető Boris-bicikliket bevezető politikus a közösségi közlekedés elkerülésére szólította fel a dolgozókat, „lehetőség szerint két vagy négy keréken, illetve gyalogolva eljutva” munkahelyükre. A 9,3 milliós metropoliszt két cikluson át vezető volt főpolgármesternek igazán kellene tudnia, hogy ez teljesen lehetetlen a metró-, vasút- és buszhálózat túlterheltsége miatt.

Boris Johnson 13 perces beszéde nagy kérdéseket hagyott megválaszolatlanul. Ahogy ezt a BBC politikai főszerkesztője, Laura Kuenssberg is észrevételezte, nem világos, mit tegyenek azok a szülők, akiknek vissza kellene menniük a munkahelyükre, ám gyerekeik akár szeptemberberig nem kezdhetik újra az iskolát. Ha addig jelentősen csökken a fertőzésveszély, legkorábban június 1-jétől az iskolaelőkészítőbe járó 4-5, az 5-6 évesek és a 10-11 évesek koptathatják elsőként az iskolapadokat, de a többiek nagy része szeptemberig csak virtuálisan tanulhat. Szó nem esett az arcmaszk kötelező viseléséről a tömegközlekedésben és az üzletekben. Teljes a kuszaság arról is, mikor találkozhatnak újra személyesen a famíliák. Az úgynevezett könnyítések jegyében háztartásukon kívül egyszerre csak egy extra családtaggal kerülhetnek az emberek kétméteres „közelségbe”, azaz vagy édesanyjukkal, vagy édesapjukkal. A korlátozás megszegői 100 fontos pénzbírságot kaphatnak.

Boris Johnson délután a parlamentben is ismerteti egyelőre kevéssé világos ütemtervét. Az azonban biztos, hogy sikerült megosztania az Egyesült Királyságot, mert az autonóm tartományok nem tartják elérkezettnek az időt az enyhítésekre. A kormányfő által késve és nem megfelelő mértékben konzultált, sértett vezetőik nem változtatnak az otthon maradás jelszaván. Sir Keir Starmer, az ellenzék vezére első reakciójában a megválaszolatlan kérdések sokaságára figyelmeztetett. „Igazi logisztikai lidércnyomásnak” nevezte, hogy több millió dolgozónak a beszéd elhangzása után tizenkét órával a tömegközlekedés elkerülésével kellett munkába állnia.