Ki a nemzet része?

A Tisztelt Ház elnöke a Demokrata című sajtóorgánumnak adott interjújában nemrég kitagadta a nemzetből az Orbán-kabinet úgyszólván teljes opponensét, egyúttal virágnyelven lehazaárulózta a „balliberális” ellenzéki pártok politikusait. Kövér László egy megfoghatatlan háttérhatalom („globalista, nemzetellenes hálózat”) részének tekinti a szóban forgó politikai formációkat, a soraikban politizáló képviselőket pedig a hajdanvolt Szovjetunió bizonyos moszkovita csatlósaihoz hasonlítja.

Azt gondolom, ez a hagymázas összeesküvés-elmélet szóra sem érdemes, épeszű ember nem veheti komolyan. Sokkal tanulságosabb megnézni, Kövér melyik médiumot választotta ostobaságainak világgá kürtöléséhez. Merthogy a Demokrata egészen impozáns közelmúlttal rendelkezik. 2004. február 5-én, „a Becsület Napjának” közeledtével a budai Várból kitörő nyilas és német egységeket a hetilap szerkesztői címlapon nevezték „Európa hőseinek”. E sokakat megbotránkoztató megnyilvánulás nem akadályozta meg az ellenzékbe kényszerített Orbán Viktort, hogy egyik lázító körútja alkalmával a Demokrata előfizetésére buzdítsa híveit. Talán ez volt az a pillanat, amikor a szélsőjobbal összekacsintó Orbán a Fideszt végérvényesen a radikalizálódás útjára terelte. A Demokratáról legközelebb 2009 őszén hallhattunk, amikor olvasóit arra biztatta, hogy kis „kommandókat” alakítva lopkodják ki a közkönyvtárakból, és semmisítsék meg az általuk „balliberálisnak” tartott írók könyveit. (Boldog idők, amikor az orbáni kultúrharc ideológusai politikai hatalom híján nem nyúlhattak még a pénzügyi kivéreztetés eszközéhez.)

Kövér László hű maradt a Fidesz tradícióihoz, amikor hajmeresztő és Nyugat-Európában szalonképtelennek számító kijelentéseivel éppen a Demokrata olvasóközönségét célozta meg. Az ominózus sajtóorgánum kiválasztása a házelnök részéről egyúttal világos jele annak, hogy Magyarországon bő másfél évtizede nem húzódik határozott választóvonal a mérsékelt konzervatív erők, valamint a szélsőjobb között. Ezt felismerve kezdett „néppártosodásba” a Jobbik, s ezért nem lesz esélye a Mi Hazánknak sem arra, hogy a kormánypártokat jobbról előzze. Orbán Viktor bizony semmibe veszi a Franz Josef Strauss által kidolgozott doktrínát, melynek értelmében az öreg kontinens néppártjai évtizedek óta élesen elhatárolódnak a tőlük is jobbra állóktól. Ezért vetődött fel komolyan az egykori bajor keresztényszocialista politikusról elnevezett díj visszavétele a magyar kormányfőtől.

Ha mégis felvennénk a kesztyűt, és vitába bocsátkoznánk Kövérrel arról, hogy ki a nemzet része, emlékeztethetnénk a házelnököt arra, hogy a magyar társadalom túlnyomó hányada minden agymosás ellenére még ma is egy egyesült Európában képzeli el a jövőjét. Abban az EU-ban, amelynek szétverésén Orbán Viktor elvbarátai: Donald Trump, Salvini, Marine Le Pen vagy Kaczynski aktívan dolgoznak. A Fidesz tehát azon szélsőjobbos elit komprádor alakulata, mely a nacionalizmus felgerjesztése révén a második világháború utáni békeidőknek vetne véget.

A szerző publicista