Előfizetés

Sainz lehet Vettel utóda

Népszava
Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:36

Fotó: LLUIS GENE / AFP
Korábban arról szóltak a hírek, hogy Daniel Ricciardo is esélyes Vettel helyére, de Sainz öt évvel fiatalabb a Renault versenyzőjénél, ráadásul bérigénye is kisebb.
A legendás raliversenyző, Carlos Sainz fia Carlos Sainz Jr. lesz a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel utóda a Ferrarinál – állítják egybehangzó források, a bejelentésre pedig már akár a napokban sor kerülhet. Korábban arról szóltak a hírek, hogy Daniel Ricciardo is esélyes Vettel helyére, de Sainz öt évvel fiatalabb a Renault versenyzőjénél, ráadásul bérigénye is kisebb. A La Gazzetta dello Sport szerint 7-9 millió eurós fizetést kapna a csapatnál, míg Ricciardót a Renault 20 millió euróért alkalmazza.
„Bízom a képességeimben. Tavaly megtettem egy nagyon fontos lépést, és tudom, hogy jó eredményekre lennék képes egy McLarennel, Ferrarival vagy Mercedesszel is” – mondta nemrégiben a 25 éves spanyol pilóta, akinek a szerződése az év végén jár le a McLarennél.
Sainz 2014-ben megnyerte Formula Renault 3.5 bajnokságot, ennek köszönhetően a Red Bull fiókcsapatához, a Toro Rossóhoz került. A spanyol pilóta ugyanakkor nem tudta igazán meggyőzni főnökeit, 2016-ban nem őt, hanem Max Verstappent léptették elő Danyiil Kvjat helyére, 2019-ben pedig a jóval tapasztalatlanabb Pierre Gaslyt ültették a távozó Daniel Ricciardo helyére.
Sainz a 2017-es szezon hajrájában a Toro Rossótól a Renault csapatához került, majd tavaly már a McLaren autóját vezette. Az erőforrásból kihozta a maximumot, Brazíliában pályafutása során először dobogóra állhatott, a világbajnokság hatodik helyén végzett, jócskán megelőzve csapattársát, Lando Norrist, aki 49 ponttal zárt.

Guardiolát akarja a Barcelona

Korom Milán
Publikálás dátuma
2020.05.12. 14:24

Fotó: DANIEL LEAL-OLIVAS / AFP
Joan Laporta visszacsábítaná Josep Guardiolát a Barcelona labdarúgó-csapatának kispadjára, amennyiben 2021-ben megválasztják a klub elnökének – mondta az 57 esztendős sportvezető a katalán TV3-nak adott interjújában.
„Azon dolgozom, hogy bemutassam magam, mint elnökjelölt. Már korábban is voltam elnök, nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy újra megmérettetem magam 2021-ben. Olyan emberekkel akarok dolgozni, akikben megbízok. Nagyon szeretném, ha Guardiola visszatérne, de ő most a Manchester City edzője, a döntést neki kell meghoznia. Ő egy mérce a Barcelona számára és sok szurkoló szeretné, ha újból ő edzené a csapatot. A megfelelő időben beszélni fogok azzal a személlyel, akinek szerintünk 2021-től a Barcelona mesterének kellene lennie.”
Laporta 2003 és 2010 között már irányította a katalán egyesületet, az ő idejében került az utánpótlásból a felnőttek élére Guardiola, akinek regnálása alatt a gárda 14 trófeát, közte három bajnoki címet és két Bajnokok Ligája-elsőséget gyűjtött be. A 49 éves trénert 2021-ig köti szerződés a manchesteri klubhoz, a jövője ugyanakkor egyelőre bizonytalan, mivel a pénzügyi fair play megsértéséért a csapatot kizárták a Bajnokok Ligája következő két kiírásából.
Laporta szót ejtett egy másik klublegendáról, a katari al-Szaddot irányító Xavier Hernándezről is. A korábbi klubelnök szerint a 40 esztendős, egykori Barcelona-futballista számára még lehet, hogy túl korai lenne a katalán együttes vezetése.
„Xavi már edzőként tevékenykedik, s remek ember, sokat tud a futballról. Azonban 2021-ben még lesznek olyan játékosok a keretben, akik játékosként a csapattársai voltak. El kell gondolkodnia azon, hogy készen áll-e arra, hogy a korábbi csapattársait vezesse, ami nem könnyű dolog. De előbb vagy utóbb, ő is biztosan a Barcelona edzője lesz” – tette hozzá.

Jóleső borsodi sor

Hegyi Iván
Publikálás dátuma
2020.05.12. 11:55
Képünk illusztráció
Fotó: Nagy Gyula / Fortepan
Napjainkban felfoghatatlan, hogy volt olyan időszak a magyar futballban, amikor a harmadik vonalban is több ezren mentek ki a bajnoki meccsekre.
Hiszik vagy sem, még a koronavírus is kedvezhet valakiknek. Például a mamelukoknak. Köztudott ugyanis, hogy a huszonegyedik századi magyar labdarúgás a több hónapos szünetekben a legjobb. Olyankor tudniillik nincs megméretés, a szekértolók onthatják a diadaljelentéseket a semmiről.
Eszembe ötlik, hogy a szaksajtó a hetvenes években milyen mélységesen leszólta a modern idők hazai parodisztikus nívójánál kategóriákkal magasabb színvonalú, de a hetvenes után a hetvennégyes világbajnokságról is hiányzó, hetvenhatban az Eb négyes, nyolcvanban a kontinenstorna nyolcas döntőjébe sem jutó magyar labdarúgást.
Pedig hát 1974. május 12-én nyolcezren voltak a Miskolci VSC–Ózd mérkőzésen. Az NB II Északi csoportjában. A harmadosztályban. Az NB I/B-t annak az évadnak a végén számolták fel, ám akkor még „B-s” bajnok lett a Diósgyőr. Ezzel a csapattal: Veréb – Kovács, Salamon, Váradi Ottó, Hajdú – Tatár, Hajas (Földesi), Kolláth (Oláh) – Udvarev, Egri, Görgei. A Mezőkövesd meg az NB III-ban domborított, de akadt olyan meccse – a Borsodi Volán ellen (2-2) – amelyen 2000 nézőt jegyeztek. Attól tartok, nemcsak a matyóföldi érdeklődés felelt meg a mainak: a hajdani negyedosztályú együttes nagyjából annyit, ha nem többet tudott, mint a mostani, NB I-esnek nevezett társaság. 
Miskolcon a sokaság meg azért ment a meccsre, mert mindkét csapat a bennmaradásért küzdött. (Elvégre az első automatikusan az NB II-ben folytathatta, míg a második osztályozót vívhatott a másodosztályért.) A bravúr csak az egyiknek sikerült. Az Ózd kétszer egyenlített Miskolcon – ahol a házigazdák kizárólagos gólfelelőse Demkó, a vendégeké a DVTK-ban is megforduló Csuhány volt –, s kétezer, a gárdát elkísérő szurkolója azt zengte a 2-2-es meccs után: „Bajnokcsapat!” (Miközben az összes miskolci játékos a pázsiton feküdt bánatában, mert az utolsó percben Szabó, a jobb oldali középpályás az ötösről passzolhatott volna a hálóba, de hibázott.) A vendégtábor csupa látnokból állt. Igaz, öt fordulóval a befejezés előtt a Kohász csak a második helyet foglalta el, mivel a listavezető Kazincbarcika – Fülöp kapus főszereplésével – 1-0-ra győzni tudott a szintén az első-második helyért harcoló BVSC otthonában, ám az aranyérmet végül valóban az Ózd hódította el.
Az ezüstöt a Budapesti Vasutas érdemelte ki.
Miskolcon.
Mert az utolsó fordulóban MVSC–BVSC találkozó zajlott – akkor már mindössze háromezer néző előtt –, és a vendégcsapat középcsatárát nem tudták tartani a miskolciak. Az után, hogy Kiss Tibor vezetést szerzett a pályaválasztó zöld-fehéreknek, az ifjú center adott egy gólpasszt, és lőtt egy szólógólt. Úgy hívták: Törőcsik András. Az az évben Újpestre igazoló trükkös tinédzser vezérletével a Szőnyi úti csapat – amelynek edzője Mezey György névre hallgatott – 2-1-re győzött. De az osztályozón elbukott, mert a kilencvenharmadik percben beszedett góllal szintén 2-1-re kikapott a Volántól.
A valóságos mesének még nincs vége.
Az Ózd 1981-ben feljutott az NB I-be. S azon az őszön 25 ezer néző előtt fogadta az FTC-t, majd úgy ért el 4-4-et, hogy a szünetben 4-2-re vezetett a fővárosi favorit ellen! A korabeli Népsport, amelynek volt mihez viszonyítania, hiszen labdarúgó-értékrendjét a magyar futball legragyogóbb évtizedei alakították, nem ájult el a Kohász teljesítményétől: egyedül Dudásnak adott 8-as osztályzatot. Ám a borsodi tömeg csak úgy özönlött a pályára. (A budapesti is. A válogatott hazai nézőátlaga abban az esztendőben 67 250-et tett ki.) Ózdon 18 ezren látták a Diósgyőr vendégjátékát (5-0), egyaránt 15 ezren a Győri ETO-ét (4-3) és a Honvédét (0-2), 14 ezren a Békéscsabáét (2-0). Ez idő tájt írta a felejthetetlenül fantáziagazdag Szabó Ferenc a Hétfői Hírekben: „Ózd, a csodák csodája.” Az együttes fél évi látogatottsági középértéke 12 300 volt, ez a tavasszal 8665-re romlott, mivel a csapat kiesett.
Képzeljük, ha bennmaradt volna!
Azt pedig mai fejjel már elgondolni sem lehet, milyen a harmadosztályban nyolcezer néző. A lelkes és nem is kis számú diadaljelentők a nyolcszáztól is odavannak.
Az úgynevezett NB I-ben.