Rémhírterjesztés 6-ig

Ha Önök rémhírt kívánnak terjeszteni, szükségük lesz bizonyos módszerességre. Nem ajánlom, hogy csak úgy Hűbele Balázs módjára vágjanak bele. A felkészülés nem merülhet ki a törvény ismeretében. Azt szegény rendőrök is ismerték, mégsem bírták eltalálni, hogyan tegyenek eleget úgy a felső elvárásoknak, hogy azért annyira mégse.

A különböző jogok, az mind csak elmélet, ezzel szemben zöld az élet aranyfája, miként Goethe mondá, valamint Orbán Viktor. Ő kicsit később, most pénteken, de annál érzékletesebben. Karácsony pl. „születetten elméleti ember”. Világos, hogy ez az „alkalmatlan hülye” (még lopni se tud) kampányterminus újrahasznosítása, úgy, hogy – mint elhangzott – „a vidékiek is értsenek”. Helyes cél, hiszen ott laknak többen: már Pest megyét is rehabilitálták, visszasorolván a vidékhez. Csak a tápos pestiek maradtak a sötét sarokban. Kivéve közülük talán az egy Németh Szilárdot. A mafla elméletieskedőknek két ismérve van: egyrészt ők felelnek a Pesti útért, másrészt lekésik a disznóölés legjobb részét. Csak a vacsorára mennek oda, fejtette ki a miniszterelnök, így lemaradnak a disznó halálsikolyának és kivérzésének élményéről, enélkül pedig csak fele élvezet.

A sikeres rémhírterjesztésnek is gyakorlatias módon kell történnie. Először is időzítsék úgy, hogy reggel 6 előtt mindenképpen befejeződjön. Az már t.i. a rendőrök idősávja: akkor kell megérkezniük, és felverni a családot. Nehezíti a tervezést, hogy a rémhírterjesztés lappangási ideje hosszabb, mint a koronavírusé: eltart három hétig is. Kb. ennyi idő telt el a facebook-posztok és a hajnali felcsengetés között. Jobb, ha a kritikus bejegyzésüket követő három hétben minden reggel felkelnek 6 előtt 10 perccel, és bekészítik a kávét a vendégeknek. Előre szólok: nekem csak neszkávém van itthon, és hat kávéscsészém, a gyulai delikvens helyében, akihez 10-11 rendőr szállt ki, már az elején zavarba jöttem volna.

Ha nem akarnak szégyenkezni, a veszélyes időszakban ne aludjanak egy szál gatyában vagy ócska pólóban, én pl. már előkészítettem a szebbik pongyolámat, amin nincsenek kávéfoltok. Lehet, hogy lefekvés előtt sminkelni is fogok, enélkül álomittas szemmel reggelente pocsékul festek. Az okos telefonomat is hiába állította be az unokám arcfelismerésre, felkelés után a készülék egyszerűen nem hajlandó megismerni, írogathatom be a jelszót. És ez nem poén, hanem isten bizony szó szerint igaz.

Hogy miért 6-kor jönnek, az érthető. A rémhírterjesztő tudvalevőleg sötétben bujkál, ezért meg kell várni a napfelkeltét a megtalálásához. Nálunk a kukásautó is ilyenkor jön. A szomszédok már úgyis felriadtak a zörgésre, tehát teljes pompájában végigélvezhetnék az ablakból az akciót (aki lekéste, az általában megnézheti a felvételt a rendőrség honlapján, illetve a mostani esetekben a készséges királyi tévé híradójában „Rémhírterjesztőt fogtak” felirattal).

De még ezelőtt van a házkutatás. Azt minden áldozat kiemelte, hogy a muszájból eljáró rendőrök korrektek voltak. Talán meg is kérhetném őket, hogy nézzenek utána a jobbik ollómnak, valamint a nappali krémem zárókupakjának is, ezeket hónapok óta nem lelem. Ha bármit meg akarnak ott találni, akkor sajnos a kamrában is rendet kell teremteniük, azt én még nagytakarításkor is ellazsálom. És honnan tudhatnák különben, hogy nem a lisztes dobozban vagy a biztonsági okokból felhalmozott villanykörték és bevásárló zacskók között dugdosom a rémhíreket?

A rabosítás után jön a kihallgatás. Ebben kevésbé tudok tanácsot adni, mert képtelen vagyok eligazodni: az ismert esetekben mi volt a rémhír. Én ennél cifrábbakat is szoktam nemhogy a fb-ra, de a lapokba is írni. A szerencsi úr szerint szándékosan időzítették úgy a lazításokat, hogy azok a járvány bejelentett tetőzésével essenek egybe. De hát azt mégsem írhatta, hogy szándék nélkül, tudatzavaros állapotban szabályozgatnak! Félek, ezért is bevinnék. Ha az a baj, hogy nem túl kíméletesen zsarnoknak nevezte Orbánt (na, ezt legalább én nem szoktam), akkor ajánlanám, hogy állapodjunk meg a „minek nevezzelek” kérdésre adandó jogszerű válaszban. Petőfi hasoncímű versében pl. a „boldogságomnak édesanyja” megoldást választja, ezt mi is alkalmazhatnánk a miniszterelnökre és társaira. A versben szintén szereplő „egy égberontott képzelet tündérleánya” vagy „a legvakmerőbb reményimet megszégyenítő valóság” talán túlzás volna.

Arra tehát nincs biztos válasz, mi is a rémhír, az ügyészség az egyik esetben már ki is mondta ennek hiányát. Gulyás miniszter szerint mivel jogállam van, a meghurcoltak majd kártérítést kapnak. Attól tartok, karrierjének itt a vége. Hogy-hogy kártérítés? Munka, azaz keccsölés nélkül? A miniszterelnök egy percig nem figyel oda, és a beosztottjai máris Gyöngyöspatát csinálnak az egész országból!

Azt nem tudom, folytatják-e a reggel 6 órai hadműveleteket – nem igazán jól sültek el. Lehet, hogy a főpróba megvolt, de a… szóval „boldogságunknak édesanyja” az előadást lefújja. Lehet, hogy nem. Azért tartsák a fejükben a fentebb ismertetett rémhírterjesztési etikettet! Elvégre rémhírezni is csak pontosan, szépen…

A szerző volt országgyűlési képviselő