Vírus-virtus

A vírus nem bírt a magyar virtussal. Ahogy itt fogadtuk, arra nem volt felkészülve. Nem is lehetett. A migránsharcokon edződött Orbán-kormány rögtön tudta, mi a helyes irány. A vírustámadás után egy héttel megszületett a felhatalmazási törvény, majd Semjén salátája, benne a Liget-projekt folytatását segítő passzus, a nemváltás tiltása, kastélyok egyházi tulajdonba adása. Csupa vírustántorító intézkedés. De a járvány csak duzzadt, így bevetették a különleges gazdasági övezeteket. Lévén a gödi akkumulátorgyár, s főként az ott fizetett iparűzési adója köztudottan tenyésztelepe a vírusnak. Katonák jelentek meg a fontos cégeknél, és ha már ott voltak, akkor államosítottak. Kiosztottak néhány milliárdot atlétikai stadionra, vadászkiállításra, Budapest-Belgrád vasútvonalra, cserébe a működésük határára szorították az önkormányzatokat a védekezési sarccal. 
De legalább az elejétől kiváló volt a kommunikáció. A járvány terjedéséről ugyan nem, de volt infó a nyunyókamosásról és a húsvéti tojásfőzésről, meg a hazánkba betört vírushordák elleni összehangolt védekezést meghiúsítani próbálókkal szemben foganatosított intézkedések tekintetében is. A rémhírterjesztőkért másnap ment a fekete, ja bocs, kék autó. 
A vírus megrettent az Orbán-kormány tettrekészségétől, a világ legnagyobb számítógépeit lealázó gyors reakcióidőtől, a zseniális helyzetelemzéstől. Mert a koronavírus osztályon a baráti építőipari vállalkozótól kért két műanyagfóliából, maradék gipszkartonból eszkábált átlag covidosztályos zsilipkapun aligha akadhatott fenn. Nem sok ellenállásba ütközött a Kínából repülőgépkaravánnal érkező, első mozdulatra szakadó szájmaszkokon és gumikesztyűkön sem. Aligha fékezték a terjedését a gyakorta védőfelszerelés és pontos vezetői utasítások nélkül megnyíló koronavírusos osztályok. Az sem gátolhatta, hogy a vélt fertőzötteket 4-6 ágyas kórtermekbe zárták a teszteredményig, hadd fertőzzék egymást addig is. Igaz, a folyosó végi közös fürdő sem az izoláció magasiskolája. Aligha akadályozta a betegek különféle fekvőbeteg intézmények, szociális otthonok közötti, mindenféle teszt nélküli adogatása. Mert az drága és csak a megtévesztésre jó a fővárosi védekezést irányító operatív törzs vezetője szerint. 
Az orvosok egy részét a halasztható kezelések és műtétek okán kényszerpihenőre küldték, közben egy szakorvosjelöltet rángattak be a legsúlyosabb gócponttá váló fővárosi idősotthonba orvoshiány miatt. Bár a külföldi példák egyértelműen jelezték az intézmények súlyos veszélyeztetettségét, semmit sem tettek a lakók védelmére. Magukra hagyták őket, és csak a halottszámláláskor jelentek meg mutogatva. 
A politika játszmák és árulások sorozata. De az, amit a kormány tett és nem tett a járvány idején a teljes felhatalmazás birtokában, több ennél. Cserbenhagyás. Az, hogy Magyarországon nem kellett lopva tömegsírba lökni a holtakat, valójában a vak szerencsének, rejtett tömeges immunitásnak vagy valami nem ismert oknak köszönhető. Orbán szerint az első csatát megnyertük. Csak abban bízhatunk, hogy a háború elmarad.
Szerző
Szalai Anna

Ez most tényleg veszélyes!

Hogy mikor kezdődött pontosan? Lehet erre egyáltalán emlékezni? Talán az volt az első lépés, amikor elkezdték elvonni az önkormányzatok jogait. Talán az, amikor egy hétköznapi gázszerelő megszerezte az első millióit, kormányzati segédlettel. Esetleg az, amikor egy focilabda értéke megelőzte egy jól képzett, tapasztalt orvosét. Vagy amikor évtizedekre, titokban eladósították Magyarországot az oroszok felé. Esetleg az, amikor üldözötté vált a tudás megszerzése és továbbadása. Netán az, amikor elkezdték kivéreztetni a vállalkozásokat és a magyar dolgozókat? Még így, hosszú évek távlatába visszatekintve is nehéz megmondani azt, hogy mi volt Orbán Viktor első lépése a köztársaság, a demokrácia kinyírása, az egyeduralom, a diktatúra újjáépítése felé. Egy biztos: sosem volt még ilyen közel ahhoz, hogy elérje a célját. Néhány hónapja még szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy Kínában elszabadult vírus az egész világot hosszú hetekre, hónapokra megbénítsa, ma már azonban a kellős közepén vagyunk egy válsághelyzetnek. Magyar emberek tízezrei veszítették el a munkájukat, megélhetésüket, a mindennapjaink egyik legmeghatározóbb része lett a különböző tájékoztatók figyelése, már nem lepődünk meg, ha maszkos embereket látunk az utcán, és talán mindannyian megtanultunk egy kicsit jobban odafigyelni önmagunkra, a családunkra és közvetlen környezetünkre. De az biztos, hogy mindannyian borúsabbnak látjuk a jövőt, mint az elmúlt években bármikor. És ekkor, ebben a helyzetben, amikor a legnagyobb szüksége lett volna hazánknak a valós védelemre, amikor a legkiszolgáltatottabbakká váltunk, akkor jött el a „nagy lehetőség” a Miniszterelnök számára. Most látta elérkezettnek az időt, hogy megtorolja a múlt sérelmeit, leszámoljon mindenkivel és, ha ideiglenesen is, de végleg magához ragadja a hatalmat. Két hónappal ezelőtt ugyanis Orbán Viktor és kormánya kihasználva egy világjárvány okozta válságot, meglépték azt, amiről eddig csak ábrándoztak: tényleges, határidő nélküli teljhatalmat ragadtak magukhoz. DE MIÉRT? Orbán „mestertervének” első lépését talán nem tudjuk meghatározni, az viszont biztos, hogy most csapódott le, és válik lassan egyértelművé, hogy mi is volt az eredeti cél: állami hatáskör alá vonni az irányítást, kiszolgáltatottá tenni az embereket és ellehetetleníteni azon pártok, képviselők és városvezetők munkáját, akik nem fújnak egy követ a Fidesszel. Pedig maga a rendeleti kormányzás intézménye nem ördögtől való. Nehéz időkben gyors döntésekre van szükség, az azonban érthetetlen, hogy miért kellett ehhez határidő nélküli felhatalmazás. Pontosabban, Orbán fejével gondolkozva nagyon is érthető. Egy olyan embertől ugyanis, aki gátlástalanul felhasznál egy országot a saját, családja és barátai meggazdagodásáért és hatalma megtartásáért, annak az önkormányzatok és a parlament kivéreztetése logikus lépés. De mi lesz ez után? Mielőtt kitérnénk erre, ne felejtsünk el megemlékezni arról, hogy mit tett Orbán ebben az elmúlt két hónapban. Újabb milliárdok landoltak a sportba, valamint oligarchák zsebébe, még átláthatatlanabbá tették az állam működését, tovább szorították a kötelet a kulturális szféra nyakán, átvették az irányítást több nagyvállalatnál, rengeteg embert fosztottak meg a megélhetést jelentő közmunka lehetőségétől, tíz évre titkosították minden idők legdrágább magyar vasútfejlesztését (amely természetesen Mészárosnak jelent majd nem kis bevételt), Garancsi megkapta Andy Vajna kaszinóit és persze a hozzájáró koncessziós jogot is, és rengeteg, ellenzéki vezetésű önkormányzatot juttattak csődközeli állapotba bizonyos források megvonásával/átcsoportosításával. Eközben az egészségügy, melyen most a legnagyobb a teher, napról napra rosszabb állapotba került, súlyos betegeket raktak ki a kórházakból, és tízezer számra hagyták magukra a munkájukat vesztett embereket, minden segítség nélkül. De itt még nem álltak meg, Orbán elérkezettnek látta az időt, hogy végleg leszámoljon a politikai ellenfeleivel. Hiszen már csak ők állnak az útjában, az Orbán által megálmodott régi/új világnak, az egypártrendszernek. Amelyben az „egypártot” úgy hívják, hogy Fidesz. Az érdemi parlamenti munkát már évek óta tudatosan és módszeresen lehetetlenítik el az ellenzék számára, amivel mindössze az a céljuk, hogy pitiáner kommunikációs trükköket bevetve bizonyítsák: csak és kizárólag ők tudják elvezetni ezt az országot. A felhatalmazási törvény átverése pedig csak egy újabb lépés efelé. Tehát mi lesz ezután? Logikus lépésnek tűnhet, hogy a mesterterv újabb csavara következik, miszerint Orbán visszaadja teljhatalmát – na, de nem ám azért, mert ez így ésszerű egy demokráciában! Hanem, mert az érdeke így kívánja, és ez illeszkedik a legjobban a jövőbeli terveibe. /az anyag megírása után érkezett a hír, hogy Orbán kijelentette rövidesen visszaadhatja a különleges felhatalmazást/ A rendeleti kormányzása lezárása után – alakuljon a veszélyhelyzet bárhogyan is –, Orbán nyugodt szívvel tárhatja majd szét a kezét, „Minket alaptalanul támadtak az EU vezetői és az ellenzék is. Tessék,visszaadtam a felhatalmazást, ahogy mondtam”. Ezzel megteremti a hivatkozási alapot arra, hogy ősszel vagy 2021-ben bármire hivatkozva, olyan veszélyesnek ítélje meg a helyzetet, hogy újra kérje a teljhatalmat, és a fideszes 2/3-ad ezt meg is fogja adni neki. Azt fogja harsogni a Fideszes média és a kiszolgáló, megmondó emberek hada, hogy „egyszer már visszaadta, most is így fog tenni, ha elmúlt a veszély”. De ez a veszély már nem fog elmúlni, mert a koronavírusnál ezerszer veszélyesebb az a vírus, ami Orbánt és alattvalóit már évekkel ezelőtt megfertőzte. A hatalom- és a pénzéhség. Mindent meg fog tenni a hatalom és a pénz megtartása érdekében. Minden, az ő kormányzásából fakadó problémát rákenhet majd az ellenzékre, és elmondhatja: „én kivezettem az országot a válságból, ti pedig nem tudtok csinálni semmit, nem tudtok élni a lehetőségeitekkel”. Alkalmatlannak nyilvánítja majd a teljes magyar ellenzéket, és az újra magához ragadott egyeduralom után már nem lesz visszaút. Kiveszi a vitrinből a koronát, rárakja a fejére, végleg beköltözik a várba, és folytatja, amit elkezdett: Magyarország szétlopását, kifosztását, rombolását és feláldozását. Ha hagyjuk. Szilágyi György, a Jobbik alelnöke 
Szerző
Szilágyi György

A harcos amazon hete

Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (az Európai Parlament képviselőinek küldött levelében), hogy a járvány miatt a magyar kormánynak adott rendkívüli „felhatalmazás sem időben, sem tartalmában nem korlátlan”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony korlátlan. A törvényben ugyanis nem szerepel határidő, hanem csak az, hogy hatálya a veszélyhelyzet megszűnéséig tart. Mivel pedig a veszélyhelyzetet a kormány rendelheti el és nem a parlament, a törvény addig érvényes, ameddig a kormány akarja. Ami meg a tartalmat illeti, a rendkívüli intézkedések mindenre kiterjednek, a járvány megelőzésétől és káros hatásaitól kezdve a személyi-, vagyon- és jogbiztonságig, valamint a nemzetgazdaság stabilitásáig. Mindentől mindenig. 
Azt is állította a miniszter, hogy „az Országgyűlés a felhatalmazást bármikor, akár a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően is visszavonhatja”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a parlament nem vonhatja vissza a felhatalmazást, legföljebb a kormány egyes rendeleteit, amelyeket azután a kormány a következő pillanatban ismét meghozhat. Mert a felhatalmazás marad. 
Azt állította továbbá Varga Judit (ugyancsak levelében), hogy „a magyar kormány intézkedései nem korlátozzák a média tevékenységét és nem érintik a véleménynyilvánítás szabadságát”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a rémhírterjesztés korábbinál súlyosabb szankcionálása látványosan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen a rendőrség ilyen ügyekben eddig példátlan fellépése mindenképpen megfélemlítő. A média szabadságát pedig azzal korlátozzák, hogy a mindenért felelős operatív törzs napi tájékoztatóira nem engednek be újságírókat, a közérdekű adatigénylésre adandó kötelező válaszadás határidejét pedig a duplájára emelték. Kérdezni persze még lehet, csak meg se hallják. Ez nem rémhír, de rémisztő.
Azt állította ezenkívül az igazságügyi miniszter, hogy „az Európai Parlament ma nem a megoldás, hanem a probléma része… Nevezheti-e magát demokratikusnak egy olyan intézmény, ahol nem magától értetődő, hogy meghallgatják a másik felet is?” 
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Parlament meghallgatta volna a másik felet, méghozzá a legmagasabb szinten. Orbán Viktor azonban nem élt ezzel a számára felkínált lehetőséggel, holott tudta, hogy az európai szabályok értelmében a megszólalás jogát nem adhatta volna át másnak. Hogy éppen milyen bokros teendők tartották őt itthon, azt persze nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a budapesti korlátozások enyhítéséről csak szombat délelőtt tárgyal szakértőkkel, úgyhogy csütörtök reggel nyugodtan felülhetett volna az egyik kormánygépre, másfél óra alatt elrepülhetett volna Brüsszelbe, ott részt vehetett volna a mindössze másfél órás vitán, és délben már haza is ért volna egy szerény ebédre a kolostor panorámás teraszán. Méghozzá elégedetten, hogy jól megmondta a magáét a magyarok ellenségeinek, vagyis Európa kétharmados többségének. Ehelyett úgy küldte Brüsszelbe maga helyett a harcos amazont, hogy tudta: hiába küldi. Ki is itt a probléma része? Vagy maga a probléma?
Szerző
Bolgár György