Szabad szemmel: Ha Merkel és Macron sikeres akar lenni, meg kell vennie a magyarokat és a lengyeleket

Minden jel arra mutat, hogy a járvány után csak az erős szövetségi rendszerek lesznek igazából életképesek.

Independent

A szubjektív hangú kommentár arra figyelmeztet, hogy a jövő immár szörnyű, mivel a magyar miniszterelnök megtette azt, amire készült: legázolta a transznemű emberek jogait és most Európa van soron. Orbán ily módon végképp diktátori jogkört vívott ki magának. Úgy hogy most rettenetes következményeknek néznek elébe mindazok, akik már megváltoztatták születéskori nemüket, de azok is, akik ezt csak most fontolgatják. Ráadásul szabad lett az út az erőszakhoz a transz neműekkel szemben, sőt, az is elég, ha úgy gondolják róluk, hogy azok.

Roppant szomorú, hogy az új magyar törvény egyáltalán nem számít kivételesnek. Az egész földrészen, de főleg keleten szorulnak vissza az LMBTQ-közösség jogai. Fokozódik az előítélet és a diszkrimináció. Mindenütt: a közterületeken, a munkában, és erre csak rásegítenek a törvények. És Orbán egyáltalán nem egyedi eset e tekintetben. Ebbe az irányba halad az orosz elnök, és Trump is, noha a felmérések azt támasztják alá, hogy az emberek többsége toleráns a melegekkel és a transz neműekkel szemben. Az ilyen politikusoknak ugyanakkor a tudomány is ellentmond, mert nem tekinti elmeháborodottnak sem a melegeket, sem a transz neműeket.

Volna arra mód, hogy pálcát törjenek a magyar kormányfő feje fölött, ám ő alighanem kitüntetésnek venné az elmarasztalást. Azok az ötletek ugyanakkor, hogy rekesszék ki lényeges uniós intézményekből, teljesen hiábavalóak. Nagy pénzbüntetéssel kell sújtani, azt érti. Az unió persze látja, hogy itt cselekedni kell, de nagyon nem szeretné, ha a britek után újabb tagot veszítene. Ezért most a közvéleménynek kell tiltakoznia. Mert Magyarországon most oly mértékben lett elviselhetetlen a transz neműek élete, hogy azt semmiféleképpen nem lehet egy lapon említeni a járvány miatt elrendelt megszorításokkal.

The New York Times

Két napja, az uniós pénzügyminiszterek videókonferenciáján Magyarország, Csehország és Észtország ellenezte, hogy az EU szigorúbban lépjen fel a pénzmosás ellen – közölték név nélkül hivatalos források. De hogy a három állam mivel indokolta álláspontját, az nem szivárgott ki. A megkeresett magyar és cseh illetékesek sem árulták el az okot, de mindkét kormány ellen vizsgálat van folyamatban a közösségi alapok felhasználása miatt, miután a brüsszeli könyvvizsgálók, illetve nyomozók súlyos hiányosságokat tártak fel. Észt részről azt mondták, hogy az országnak még nincs végleges álláspontja az ügyben, szükséges-e egy új testület a piszkos pénzek áramlásának megakadályozására.

Észtország volt a helyszíne a szervezet eddigi legsúlyosabb pénzmosási botrányának. A Danske Bank ottani leányvállalatán keresztül, ha minden igaz, 200 milliárd, tisztázatlan eredetű eurót folyattak keresztül, összesen 8 év alatt. Ez a balti köztársaság éves GDP-jének a tízszerese. Ugyanakkor a már említett beszámolók szerint Málta sem értett egyet a jelenleg napirenden lévő szigorítással, bár ezt a szigetország vezetői tagadják. Ismeretes, hogy az ország fő pénzintézete, a Bank of Valletta nemrégiben szintén fennakadt az EU szűrőjén. A jelentés ezzel együtt úgy összegzi a megnyilvánulásokat, ahogy azok az államok ágálnak, ahol nemrégiben nagy pénzmosási botrányok, illetve más csalások fordultak elő.

Economist

Trump és a többi hipernacionalista azt állítja, hogy a kölcsönös függések rendszere, a nemzetközi együttműködés csupán illúzió, amit értelmiségiek keltenek, mert szét akarják verni az állami szuverenitást és próbálják elvenni az identitást az emberektől. Ez politika kifizetődő számukra, mert ezek az opportunista vezetők nem fogják vissza a törzsi szenvedélyeket, kiaknázzák a hívek félelmét, hogy megerősítsék saját hatalmukat. Mindezt a Clinton-kormányzat legendás, cseh származású külügyminisztere írja a hetilap felkérésére.

Albright rámutat, hogy a világ nagy árat fizet a tekintélyelvű túlzásokért. Nem véletlen, hogy a járvány Kínában tört ki, mivel a pekingi kormány nem bízik a népben, elnyomja a szabad információ áramlást, megakadályozza, hogy az illetékesek, köztük az orvosok, kimondják az igazságot. Az sem véletlen azután, hogy éppen egy sor olyan állam kezelte hatékonyan a válságot, amely erős demokráciának számít. Merthogy a tényekre épülő politikai vita, a civil társadalom szerveződése és kormány, illetve az emberek közti szoros kapcsolat alapvető a fertőzés leküzdéséhez.

Nem kérdés, hogy amikor egészségügyi szükséghelyzet van, határozott intézkedések szükségesek. Ám fontos különbséget tenni aközött, amikor egy kormány gyakorolja a hatalmát, illetve, amikor visszaél azzal. Utóbbira példa Orbán Viktor, aki arra használta a ragályt, hogy megkerülje az Országgyűlést és elnyomja a sajtót. Ha ezt megengedik neki és a többieknek, az szépen bedarálja a demokráciát az egész világon. Vagyis nagyon emlékeztetne arra, ami a múlt század 30-as éveiben, a fasizmus uralomra jutása előtt lejátszódott. A nacionalista buzgalom utána milliók halálához vezetett.

A demokráciáknak és a demokratáknak mindenütt fel kell ébredniük a fenyegetés láttán. Meg kell erősíteniük a nehezen kivívott jogokat és szabadságokat. Le kell leplezniük, ha bárki mentségként lobogtatja a különleges helyzetet, miközben tartós károkat okoz a jogállami intézményeknek. És együtt kell működniük, hogy le lehessen győzni a Covid-19-et. A tekintélyelvű vezetők részéről az egyik nagy veszély az, hogy azt állítják: csak ők tudják megvédeni országukat, ám ily módon a saját legitimitásukat igyekeznek alátámasztani. Ők a gyengeség jelének, illetve árulásnak tartják a nemzetközi kooperációt.

Csakhogy a járvány rávilágított, hogy a mai világban minden szinten erős vezetés kell. Nem lehet megkerülni azt az alaptételt, hogy az összefogás az összes országnak hasznára válik. Ebbe beleértendő, hogy Amerika mindenütt segíthet az embereknek szembeszállni az autoriter uralommal, a leendő diktátorokkal. Támogathatja azokat, akik a jogaikért, a szólásszabadságért, a méltóságukért harcolnak. Hozzájárulhat, hogy ismét a tudomány és a józan ész, ne pedig a kivagyiság legyen a döntések alapja.

Persze ha csitul a mostani baj, akkor jönnek majd más veszélyek, a klímaváltozástól a terrorizmusig, és ezeknek csakis közös erővel lehet megálljt parancsolni. De ha ezt megértjük, akkor az út újból a békésebb, gazdagabb és biztonságosabb világ felé vezet.

Washington Post

A kommentár úgy látja, hogy Merkel és Macron mentőcsomagja áttörést jelenthet abban az egyébként szomorú történetben, ahogyan az EU reagált a koronavírusra. Persze majd kiderül, hogy a két politikusnak sikerül-e rávennie a szövetségeseket a csatlakozásra. Ám Németországot illetően már az eddigiek is drámai változást jeleznek. Hiszen az ország idáig kategorikusan elutasította mind a „transzferuniót”, mint a nemzeti adósságok szétterítését. Ám a kancellárt megrázta, hogy az olasz közvélemény egyre jobban elfordul az uniótól. A háború utáni német külpolitika mindig is a transz-atlanti, illetve az európai összefogásra épült. Ám mivel az Amerikához fűződő viszony összeomlással fenyeget, az unió feloszlásának veszélye jóformán egzisztenciális félelmeket vált ki Berlinben.

De a kormányfő és népe továbbra sem szeretne a földrész hegemón hatalma lenni. Viszont belátta, hogy újból vállalnia kell a ráháruló szerepet a német-francia tandemben. Úgy hogy a páros a válság miatt elhatározta: újból nekiveselkedik. A tervezett, 500 milliárd eurós alap ügyében gátló tényezőként először is ott vannak olyan kormányok, mint a lengyel és a magyar, amelyek nem szeretnék, ha a jövőben helyettük a déliekhez menne a több pénz. Ily módon meg kell őket venni, éspedig azzal az ígérettel, hogy nem fenyegeti semmi a jussukat.

Aztán északon jelentkeznek a szokásos gyanús figurák, beleértve az osztrákokat, dánokat, svédeket és a hollandokat, akik pénzügyekben konzervatívok és nem szeretnék a közös adósságokat. Azon meg külön meg vannak döbbenve, hogy a támogatás elsősorban adományok és nem kölcsönök formájában történne. Az ellenindítvány már készül. A vitát az döntheti el, hogy miként zárul a politikai küzdelem a németeknél. A CDU jobboldala a borúlátó északiakkal ért egyet.

Ám Németországban a jelek szerint Merkel és Macron javára dől el a dolog. A konszenzus irányába hatott a karlsruhei Alkotmánybíróság minap közzétett döntése, amely sokkhatást eredményezett, miután az erősen megnehezíti, hogy a német jegybank részt vegyen az EKB kötvényvásárlási programjában. Úgy hogy Berlin jelzésnek tekinti a döntést, mármint hogy ki kell vennie a részét Európa megmentéséből. A tartozást a Bizottság venné fel, de a pénzt nem adnák csak úgy oda a tagországoknak. Pántlikáznák, hogy mire lehet felhasználni a forrásokat.

Ily módon minden arra utal, hogy a kancellár nem 180 fokos fordulatot hajtott végre, és nincs arról sem szó, hogy kirajzolódnának az Európai Egyesült Államok körvonalai. Merkel nem változik, ezután is a lehető legkisebb előrelépés felé araszol. De az irány most más, a több EU felé mutat. Egy ekkora ország esetében nem kérdés, történelmi a fejlemény.

Financial Times

A Miniszterelnökségi Hivatal egyik munkatársa úgy reagált a lap legutóbbi cikkére, miszerint Orbán figyelmen kívül akarja hagyni az Európai Bíróság döntését a menedékpolitika ügyében, hogy a jelek szerint Magyarország bármit is tesz, az nem számíthat elismerésre a lap részéről. Stefanovszky András az olvasói levélben egyáltalán nem tartja meglepőnek, hogy a kormányfő a hónap végén vissza akarja adni a különleges felhatalmazást, merthogy az eleve korlátozott volt, így időben is. De hát a járványt kézben tartják, a halottak száma jóval kevesebb, mint nyugaton.

Akkor meg minek ez a nagy felhajtás. A végén még kiderül, hogy Magyarország működő demokrácia. A lakosság nagy része a határellenőrzést és a bevándorlás szabályozását a nemzeti szuverenitás alapvető részének tekinti, amit az ország nem ruházott át az EU-re. Így maga akarja eldönteni, kivel él együtt, főleg ha megélhetési migránsokról van szó, akik illegálisan haladnak át egy sor, ún. „biztonságos” országon.