Schmidt Mária szerint szó sincs arról, hogy a kormány Trianon kapcsán összekacsintana a szélsőjobbal. Mint mondta, ez ügyben inkább az ellenzék háza táján kellene kutakodni, hiszen az lépett szövetségre a radikálisokkal. A svájci közrádió a békeszerződés 100. évfordulója alkalmából kereste meg a történészt, aki azonban elhárította a kérdést, amikor arról faggatták, hogy a határon túli magyaroknak küldött milliárdok nem terhelik-e meg túlságosan a költségvetést, és hogy a kormány nem szavazatokat próbál-e ily módon szerezni. Ugyanakkor cáfolta az áldozati mítosz vádját. Azzal érvelt, hogy a magyarok nem szolgáltak rá az ország szétdarabolására, arra, hogy ők legyenek a fő vesztesek, hiszen nem játszottak főszerepet a világháborúban.
A kelet-európai tudósító hozzáfűzte a beszélgetéshez, hogy az ellenzéki szövetségnek nem tagja olyan, szélsőjobbos párt, amely a Nagy-Magyarország álmát dédelgetné. Itt inkább azt lehet tetten érni, miként igyekszik lejáratni a kormány a vele szemben álló erőket. Ugyanakkor ez a kérdéskör szabad préda Orbán számára, mert az ellenzéknek nincs kiforrott álláspontja Trianonról.
A rádió szerint ugyanakkor a miniszterelnök leleményesen lovagolja meg a történelmi traumát, hiszen a maga sajátos módján újra megteremtette Nagy-Magyarországot, és ehhez még csak a határokat sem kellett odébb tolnia. Szükséges viszont hozzá egy csomó pénz, miután évente óriási támogatást nyújt a határon túliaknak. De a segítség kifizetődik politikailag, mert a magyar kisebbségiek javarésze rá szavaz. Ám a békeszerződés fontos téma az anyaország napi politikájában is.
Hála istennek, a koronaválság új életre keltette a német-francia tengelyt, Merkelnek és Macronnak mégiscsak van ereje, hogy megmentse Európát – írja a vezércikk. Pedig márciusban és áprilisban még úgy nézett ki, hogy az EU rámegy a Covid-19-re. A tagállamok félénken belesüppedtek a nemzeti önzésbe, megtagadták, hogy kinyilvánítsák a szolidaritásnak akár a legcsekélyebb jelét is. Ám egyszer csak itt a hatalmas fordulat, Berlin és Párizs 500 milliárdos alappal kívánja elhárítani a járvány gazdasági következményeit. Ekkora lépés még nem volt az unió történetében, azt tanúsítja, hogy az erős tagállamok segíteni akarnak a gyengébbeknek.
A hatalmas összeget a Bizottság venné fel és osztaná szét a leginkább érintett tagok között. És nem kellene visszafizetni, noha a német kormány idáig hallani sem akart a „transzferunióról”. Most mégis megindult ebbe az irányba. A kancellárnak nagyobb utat kellett megtennie a kompromisszum érdekében, mint az elnöknek. Macron azóta igyekszik válságállóvá tenni az integrációt, amióta csak hatalomra került. A ragály a jelek szerint alátámasztja elképzelését.
Ugyanakkor a ragály során a szomszéd államok félelme még inkább erősödött a németek óriási gazdasági ereje miatt. Úgy hogy legfőbb ideje volt kinyilvánítani a szolidaritást. Szerencsére Merkel ezt felismerte, amikor kijelentette: „A nemzetállamnak nincs jövője, és Európa sorsának jól kell alakulnia ahhoz, hogy hosszú távon kedvezően menjenek a dolgok a németeknél”. Jól jön a kormányfőnek, hogy az új irányt illetően odahaza most semmilyen akadályba nem ütközik.
Ám a német-francia párosnak az új lendületet ki is kell használnia, és el kell oszlatnia Ausztria, Hollandia és a többi takarékos állam aggályait. Utóbbiak ugyanis európai adósság nélkül szeretnének túljutni a nehéz időszakon. Megoldásként az kínálkozik, hogy az 500 milliárdot a jövőt szolgáló programokba kell befektetni. Hiszen ha az EU további kölcsönökkel terheli meg a jövő nemzedékeit, akkor a befektetésekkel az ő érdekeiket kell megcéloznia. Pl. a klímavédelemmel.
A német szatirikus hetilap gyanítja, hogy Soros György meg van sértve, méghozzá joggal, hiszen az összeesküvés elméletek hívei hirtelen átnyergeltek Bill Gates-re. Mostanában ő a kedvenc ellenségük. Úgy hogy a multimilliárdos befektető lassan feledésbe merül, vele már nem foglalkoznak. Ezért valószínűleg azon sóhajtozik: „ilyen az, amikor az embert elhagyják egy fiatalabbért”. Közben pedig bánatosan egy fotóalbumot nézeget, amelyben a Soros-ellenes tüntetések legszebb felvételei láthatók. Szomorúan konstatálja, hogy amióta kitört a koronajárvány, naponta már csupán néhány száz halálos fenyegetést kap.
Bill Gates ugyanakkor rohammal hódította meg az összeesküvés elméletek követőinek a szívét, és ez lehangolja Sorost. Majd dacosan azon tanakodik, mit kellene tennie, hogy visszatérjenek a régi szép idők. Lehet, hogy oltásokat kellene finanszíroznia. És nem érti, mint esznek a népek a Microsoft alapítóján, aki még csak nem is zsidó. Úgy hogy nem is illik bele semmiféle kiadós világösszeesküvés koncepciójába.
De azért még nincs minden veszve: Németországban legalább a mániákusok egy része Sorost is felelőssé teszi a mostani válságért és úgy gondolja, hogy a befektető folytatja, amit 2015-ben elkezdett, vagyis a lakosságcserét. Soros pedig boldog, hogy azért még vannak, akik nem felejtették el. Persze azért még jó időbe telik, amíg megtört szíve kiheveri a csapást.
