Deák Ferenc országgyűlési követi jelentései nem tartoznak a gyakori citátumok közé, ezért is lehetünk hálásak a jegybank stábjának, amely Pénzügyi stabilitási jelentéseit rendre a „haza bölcse” egyik intelmével indítja. Feltehetően azért szimpatizál a hazai jegybank Deákkal, mert 190 esztendővel ezelőtt azt követelte, hogy „a nemzeti bank felállítása hitelünk és kereskedésünk virágzására felette hasznos, sőt múlhatatlanul szükséges volna.” Bár erre akkor még évtizedeket kellett várni, viszont 2020-ban már meg tudjuk ítélni, mit is tesz az MNB a mostani furcsa, válságos időszakban a hitelezés „virágzásáért.”
Jelentésükből kiderül, hogy mindenekelőtt vizsgálódnak. A 2008-2009-es gazdasági krízis tanulságait a magyar bankrendszer leszűrte, tőkehelyzete stabilizálódott, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy március-áprilisban sem menekültek a lakossági megtakarítások külhonba. Igaz, hogy ennek az önkéntes karanténban töltött idő sem kedvezett.
Bár a Pénzügyi stabilitási jelentés erről nem szól, de a bizalom az elit legfelsőbb rétegében már korántsem volt ennyire töretlen. Az elit elitje vagyona egy részének kimentésébe fogott, arra hivatkozva, hogy más országokban szeretne befektetni. Az igazsághoz azonban közelebb állhat az: el kívánták kerülni, hogy pénzük eredetét netán a hatóságok firtatni kezdjék, bár valljuk be, félelmük jórészt alaptalan.
Nem úgy, mint azon háztartásoké, amelyek a hitelfizetési moratórium csábításának engedve – a jegybank stábjának prognózisa szerint – arra számíthatnak, hogy 2021-ben kockázatossá válik kölcsönük visszafizetése. Egyharmaduk tartozhat ebbe a körbe. Éppen ezért az MNB arra figyelmezteti a bankokat, némileg finomkodva, hogy hajtsanak végre „portfóliótisztítást”, ami magyarul annyit tesz: ne vacakoljanak sokat a rossz adósaikkal, bízzák a piszkos munkát a követeléskezelőkre. Ráadásul az ingatlanárak csökkenése miatt még a fedezet is veszít értékéből.
Hogy is mondta Deák? „... ott erős a nemzet, hol szabad kezek védik a tulajdont.”