Hogy miniszterelnökhelyettesünk Seherezádé babérjaira tör, az már biztos. Lehet, hogy nem pont ezeregy éjszakát virrasztott át törvényjavaslatai benyújtásával, de nem a mennyiség számít, hanem a minőség. A cél ugyanaz: Semjén Sehrezád épp úgy a szultánjának akar megfelelni, mint egykori elődje. Ő is az életéért küzd. A politikaiért, de az is van olyan fontos.
Viruló hajadonként azért könnyebb lehetett, Sehrezádot pedig, az igazit, a régi sláger is így mutatta be: „Napkeletnek drága gyöngye, hűvös ajkú lány”. Elegánsabb volna, ha mondjuk Ravel Seherezádé-dalait volnék képes idézni, dehát vagyok én egy kékharisnya? Nem vagyok, így aztán azoknak nem is tudom a szövegét, a sláger viszont ifjúkoromban mély benyomást gyakorolt rám: „Seherezádé, már itt az éj,/ Rád vár a szultán, hát jöjj, mesélj!”
Ilyenkor Seherezádé jön, ahogy Semjén is, ha hívja a szolgálati kötelesség. Lehet, hogy az ajka nem hűvös, és kevéssé mondható Napkelet drágagyöngyének, de úgy bead bármilyen törvényt, mielőtt felkel a nap, valamint a képviselők és az újságírók, mint a pinty. Elvégre, mint szintén a dalból tudjuk: „Nagy úr a szultán,/ kegyetlen, vakmerő”. Erről Seherezádé és Semjén is tudna mesélni.
Semjén fantáziája kimeríthetetlen, hozzá képest Seherezádé az unalmas dzsinnjeivel és repülő szőnyegével sehol sincs. Az éj sötétjében adott már be törvényt a Városliget einstandolásáról, a különleges gazdasági övezetekről, az iparűzési adóról, a nemváltásról, színházak felügyelőbizottságáról, a településkép védelméről, nemzeti parkok földjéről, a kegyhelyek melletti külfejtéses bányászat tilalmáról. (Bár tudnám, az Orbán-bányák melyik konkurrense akart kegyhely mellett külfejteni!). Sőt a hatóságok „függő hatályú döntéseiről”, amiről én pl. azt se tudtam, hogy van ilyen. Na de holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány, (és Semjén), ha nem függő hatályú döntésekről. Vagy kegyhelyek melletti külszíni fejtésről.
Szintén az éjjeli órákban jutott eszébe az egyházaknak 41, a Schmidt Mária-féle alapítványnak 2 ingatlant ajándékozni, a kultúrában dolgozókat kipenderíteni a közalkalmazottak közül, majd a Színház-és Filmművészeti Egyetemet villámgyorsan alapítványi fenntartásba adni. Persze ahogy más érintetteket, őket sem kérdezte meg erről. Micsoda modortalanság volna éjszaka felrázni a fővárosi vagy a gödi önkormányzatot, színházakat, polgármestereket, egyetemi tanárokat, nemváltáson átesetteket, kegyhelyeket, bányászokat és függő hatályú nem tudom, miket! Egy úriember ilyet soha nem tenne.
Igaz, a színházművészeti egyetem ügyéhez ketten is kellettek, Palkovics miniszterrel együtt adták be az éjszakai műszakban. Az Ezeregyéjszakában is ott virrasztott Seherezádé mellett a testvére: Dunjazád. Miért ne tölthetné az éjjelt dolgos testvéri együttműködésben Semjén Sehrezád és Palkovics Dunjazád?
Sajnos a szultán kegyét nem lehet egyetlen sztorival elnyerni. Újabb és újabb ötletekkel kell előállni, olyanokkal, amilyeneket tegnap még el sem tudtunk képzelni. Sehrezádnak folyton überelnie kell saját magát. Ez a sokadik éjszakán már egyre nehezebb. A szultán, illetve a miniszterelnök a rádióban magasra emelte a lécet: szerinte a rendkívüli jogrend „az elmúlt tíz év legjobb döntése volt”. Főleg az időzítése, mert mint filozófiailag rávilágított: „A legfontosabb az idő”. Meg még talán a tér, tenném hozzá bátortalanul, az Einstein-féle téridőről nem is beszélve, az nekem mindig gyanús volt, megvárom, mit mond róla jövő pénteken a kormányfő.
Na most ha ez volt a legjobb, azt tényleg nehéz lesz még jobbal folytatni. Szerencsére a rendkívüli jogrend első felvonásától való szomorú elválást nemzeti konzultációval édesítik meg. Megkérdezik pl., akarok-e a Soros-féle adósrabszolgaságban senyvedni. Ugyan a miniszterelnök bevallotta, hogy az ő „ösztönvilága berzenkedik ellene” (a fickósság óta kezdek többet tudni az ösztönvilágáról, mint amennyit bármikor szerettem volna), de azért megkérdez minket is. Alig bírom kitalálni, mi volna a helyes válasz.
De semmi félelem és reszketés: Semjén megdöntötte saját rekordját! Igenis sikerült neki még fantáziadúsabb történettel előállni! A rendkívüli jogrend úgy megy, mintha jönne. „Van mááásik!” - mint a zenebohócnál. A veszélyhelyzet után jön az „egészségügyi válsághelyzet”. Ez még sokkal jobb lesz, esküszöm. Mintha Sehrezád következő meséjében Ali baba mellett nem 40, hanem 80 rabló szerepelne (ebben azért még lehet valami), és Aladdin se egyetlen csodalámpát, hanem az egész Elios-céget dörzsölgethetné. Az új sztoriban is átléphet a kormány a törvényeken, elrendelhet mindenfélét, de – nem fogják elhinni! - a legfőbb hatalom Müller Cecíliáé. Őt szabadítják ki a palackból. A tisztifőorvos az, akinek a kezdeményezésére a válsághelyzetet elrendelik, majd csakis ő vonathatja vissza. Cecília szól Miklósnak, mármint Káslernek, Miklós szól Viktornak, mármint Orbánnak, és már meg is van. Hogy ki szól Cecíliának, azt a képzelőerejükre bízom, az kell a mesehallgatáshoz is.
Már csak az aggaszt: van-e a derék Müller Cecília fejében a Fidesznek kétharmada?
A szerző volt országgyűlési képviselő