Amint arról lapunk is beszámolt, az új szlovák miniszterelnök, június 2-án, a békediktátum száz éves évfordulójának előestéjén a kormánypalotában fogadta a felvidéki magyarság száz képviselőjét, beszédében pedig első szlovák vezető politikusként közösséget vállalt a történelmi Magyarországgal. Többek között azt mondta, „Azt gondolom, a történelmi Magyarország a miénk is volt. A szlovákok a magyarok és a többi nemzetiségek mellett együtt harcoltak a török hódítás ellen. A magyar királyok nemcsak a magyarok életéről és sorsáról döntöttek, hanem a szlovákokéról és mindenkiről, akik a történelmi Magyarország területén éltek. Ezen uralkodók zászlaja alatt évszázadokon át együtt harcoltak a szlovákok és a magyarok. …. Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk.” Értékelte is a szimbolikus gesztust a teljes kárpát-medencei magyar média, Matovic pedig, jó politikai érzékkel, tovább szerepelt a téma kapcsán. Gyorsan bebizonyította, gesztusa üres kampányfogás, amely elsősorban a parlamenti képviselet nélkül maradt szlovákiai magyarság voksainak megszerzésére, mintsem a valós történelmi megbékélésre irányul.
A miniszterelnök június 4-én, a Trianon évforduló napján, éjfél körül tett közzé Facebook-oldalán egy bejegyzést, amelyben ugyan bocsánatot kért a magyaroktól a múltbeli sérelmekért, ugyanakkor felháborodottan közölte, az MKP vezetőségének tagjai a fogadáson átnyújtott memorandumukkal „beleköptek a nekik nyújtott segítő kézbe”. Az MKP memoranduma a korabeli szlovák nemzetiségi kérelmeket ültette át a mai szlovákiai magyarság kérelmeinek, kiegészítve azt olyan aktuális kérésekkel, mint a kettős állampolgárság elismerése vagy a Benes dekrétumok eltörlése. Tehát csupa olyan igényt tartalmaz, amelyet a felvidéki magyar pártok, köztük a kormányfő pártjának szövetségese, az MKP is következetesen képviselt a rendszerváltás óta. Ám Matovic megsértődött, úgy értékelte, a magyar petíció visszatérés a múltbeli sérelmekre. Nyilvánvalóvá tette, az MKP (amely az Orbán-kormány felvidéki stratégiai partnere és támogatottja, egyben a miniszterelnök populista pártjának, az OĽaNO-nak is szövetségese) ezzel el is búcsúzhat a már megígért és magukénak érzett járási elöljárói pozícióktól, és kihatással lesz az MKP- OĽaNO további kapcsolatára. A kormányfő azt is büszkén elismerte, el sem olvasta a memorandumot, melyet az MKP tagjai átadtak neki.
A magyar pártokat is megosztják a történtek, olyannyira, hogy komoly repedés jelent meg a februári választásra létrejött, a Bugár Béla vezette Híd-Most párttal szemben indult, Budapest által is „magyarnak” tekintett Magyar Közösségi Összefogás erői, az MKP, a Magyar Fórum, és az Összefogás között is. Az összefogást hirdető Matovic egyelőre a magyar politikai oldal megosztásában rendkívül sikeres volt.
