Guller Zoltán ma már mást gondol a balatoni kikötők privatizációjáról

Továbbra sincsenek meggyőző érvek az állami vitorláskikötők „kiszervezésére” – derült ki, miután nyilatkozott lapunknak a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója.

– Ha most kérdeznének a privatizációról, nem azt mondanám, mint a múlt nyáron – mondta lapunk kérdésére Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MT) vezérigazgatója. Arra reagált így, hogy szembesítettük vele: nem egészen egy éve, amikor a 6,6 milliárd forintos tőkeemeléssel az MTÜ – vagyis az állam – minősített többségbe került a Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt.-ben a Népszavának még azt állította, nem készülnek privatizációra a hajózási cégben, ehhez képest most épp ezt teszik.

A Népszava számolt be elsőként arról, hogy május elején a Bahart online közgyűlése elfogadta a cég reorganizációs tervét, amely szerint értékesítenek négy kikötőt, két kempinget, szállodát, több hajót és bérbe adják a vitorláskikötőket. A tervezetet ugyan a kisebbségi tulajdonos tóparti önkormányzatok nem támogatták, ahogy a térségi településeket tömörítő Balatoni Szövetség és több civil szervezet sem, de az MTÜ erőből megszavazta a változtatásokat. Guller Zoltánt a tervezet napvilágra kerülése óta folyamatosan kerestük, ám nem válaszolt írásban feltett kérdéseinkre, ezúttal is egy másik rendezvény, a magyar turizmus biztonságáról szóló budapesti sajtótájékoztatója után tehettük csak fel neki kérdéseinket.

– Tavaly egy sikeres turisztikai szezon után valóban úgy láttuk, nincs szükség változtatásokra a Bahartnál – magyarázta az MTÜ vezérigazgatója. – Ám a koronavírus-járvány alapjaiban rengette meg a hazai turizmust, s így a hajózási céget is. A bevételkiesés miatt elfogyott a pénz, és két lehetőség maradt: elkezdjük felélni a megemelt alaptőkét, amelyet eredendően hajóvásárlásokra szántunk, vagy nem nyúlunk a fejlesztési forrásokhoz, és máshonnan teremtjük elő a szükséges összeget. Utóbbi mellett döntöttünk, így született meg a reorganizációs terv.

Ezt a tervet egyébként alig két hét után máris módosítottak, hiszen, alighanem a tiltakozások hatására, úgy döntöttek, mégsem adják el a négy kikötőt, azokat az érintett önkormányzatok – Balatonkenese, Csopak, Balatonakali, Balatonudvari – kapják meg. Ez azonban felveti a kérdést: miért kellett ilyen gyorsan elfogadtatni a reorganizációs tervet, miért nem egyeztettek róla előzetesen az önkormányzatokkal? Guller Zoltán a kikötőkkel kapcsolatban megjegyezte: nyílt árverésen értékesítettek volna a létesítményeket, amelyek felhasználhatósága amúgy is kérdéses. Hiszen – tette hozzá – viszonylag kis területűek, alig néhány száz négyzetméteresek, másrészt a besorolásuk közforgalmi kikötő, azaz beépíthetőségük 10 százalékos, s nem lehet elkeríteni azokat.

Arról a vezérigazgató nem tett említést, hogy volt a Balatonnál volt már példa arra, például Mészáros Lőrinc kempingjeinél, hogy utóbb a befektetőt segítő módon változtatták az előírásokat.

– A Bahart négy üzletága közül a legnagyobb a komp, amely jelentős pénzt termel. A közforgalmú hajózás veszteséges, a sétahajózás nagyjából nullszaldós, bevételt még a vitorláskikötők hoznak a cégnek. Arra gondoltunk, hogy a jachtkikötők bérbeadásával az üzemeltetés gondjai nélkül magasabb bevételhez juthatunk. De csak akkor fogjuk bérbe adni a kikötők üzemeltetését, ha a jelenlegi bevételnél magasabb összeget ígérnek érte – jelentette ki Guller Zoltán, aki azt mondta, nem tudja, mekkora bevételt hoznak jelenleg a vitorláskikötők. Pedig nem kis összegről van szó. Az idén 385 millió forintos fenntartási költség mellett 967 millió forint bevételt hoznak a teltházas, nyereséges vitorláskikötők.

Guller a kiszervezés melletti érvként hozta fel azt is: – A vitorláskikötő-bérbeadás piaci tevékenység, s szerintem nem helyes, hogy a Bahart, amely olcsóbban adja a helyeket, mint a piaci vetélytársak, ezzel befolyásolja a gazdasági versenyt. Az MTÜ vezérigazgatója lapunknak azt is állította: a Gazdasági Versenyhivatal a kikötői díjak tíz százalékos emelésre kötelezte a céget.

Mindez azért érdekes, mert a Bahart a reorganizációs terv alapján három év alatt 2,2-2,8 milliárd forintot vár bérleti díjként, vagyis az alsó érték már csupán a díjemeléssel összejönne. Így kérdés, érdemes-e kiszervezni a szolgáltatást, amely a 2018-as beszámoló szerint a hajózási cég teljes bevételeinek 27 százalékát adta? Ráadásul a cég számára „aranyat ért” a vitorlásüzletág azért is, mert az abból származó éves bevétel már az év első negyedében megérkezik a számlára. Nem mellékes: az ágazat komoly részt tesz hozzá a Bahart nyereségéhez, amely – ellentétben az MTÜ vezérigazgatójának állításával – nem néhány tízmillió forint évente. Az utolsó, lezárt évben 156 millió forint volt, ami öt év alatt 160 százalékos növekedést jelentett.

- A profiltisztítást, nyílt, szabályos eljárás keretében nem tartom ördögtől valónak, egy hajózási cégnek ugyanis hajóznia kell – mondta a kempingek és a szálló eladásáról Guller Zoltán, aki megjegyezte, a kérdéses ingatlanok állapota borzalmas, bérbeadásuk csak jelentéktelen bevételt hoz, kevesebbet, mint az értékcsökkenésük, ráadásul az érintett önkormányzatoknak elővásárlási joguk lesz, azaz meg is vehetik az ingatlanokat.

A felépítmények valóban rossz állapotúak, ám a három ingatlan esetében – és erről a vezérigazgató nem tett említést – ennél sokkal fontosabb tulajdonság az: közvetlen vízparti területekről van szó. A két kemping, az évi tízmillióért bérbe adott balatonszemesi Hattyú és a tavaly 66 milliós bevétel mellett 22 milliós nyereséget hozó balatonboglári Sellő ugyanis egyaránt nagyjából másfél hektáros. Az ilyen adottságú, közművesített telkeket 100 ezer-1 millió forint közötti négyzetméteráron lehet manapság értékesíteni, vagyis 1,5-15 milliárd forint lehet az áruk, s nehéz elképzelni, hogy az amúgy is állami elvonásokkal küzdő, forráshiányos önkormányzatoknak lenne ekkora tőkéjük. Ahogyan a siófoki Hotel Móló is 300-400 millió forintot érhet még lelakottan is.