Ultraunortodox

Azt ismerik, hogy a rabbi Arafathoz lép, és megöleli? Nem vicc. Jerikó városában történt, 1994-ben. A Palesztin Felszabadítási Szervezet terroristából lett friss Nobel-békedíjas vezérét elragadtatott tömeg fogadta. Hosszú száműzetésből tért haza, az oslói békeszerződés értelmében. Ám a jelenet láttán elámultak a gyanútlan nézők: mit keres az ünneplők között az öreg rabbi, miért rázogatják meghitten egymás kezét?

Mosche Hirsch (1923–2010), ez a furcsa figura Arafat főtanácsadója volt zsidó ügyekben, miniszteri rangban. Brooklynban nevelkedett, a jesiva elvégzése után feleségül vette egy tekintélyes rabbi lányát. Apósa, Aharon Katzenelbogen a két világháború között, a brit Palesztinában közösséget alapított. „A város őrizőinek” (arámi nyelven Neturei Karta) nevezett mozgalmához ezrek csatlakoztak, főként Amerikában. Ezt örökölte meg a vő.

A Neturei Karta tanítása szerint a választott nép bűnben élt az ígéret földjén, büntetésből űzte el onnan a Mindenható. A szétszórattatásban élő zsidókat a Messiás vezeti majd vissza Jeruzsálembe, az ő eljövetelét és királyságát várják. Ám az ősi szövegek elmélyült tanulmányozása során arra a megállapításra jutottak, hogy mindaddig, amíg nem jő el a Megváltó, tilos a zsidó honalapítás, következésképp a világi Izrael Állam 1948-as kikiáltása az Úr akarata ellen való.

A modern cionizmus elutasítása más ultraortodox vallási irányzatoktól sem idegen, ám Hirschet szélsőséges politikai állásfoglalása miatt egyöntetűen kiközösítették. Viselkedése provokációval ért fel. Izraelbe települt, de nem vette föl az állampolgárságot. „Megszállt palesztin területnek” tekintette az országot, amit sűrűn hangoztatott is. Arafattal annak tuniszi emigrációja alatt lépett kapcsolatba. A minden hájjal megkent gerillavezér hasznos idiótának tarthatta.

Kalap és kefija közös képeken – a fejfedős fotózkodás propaganda volt a PFSZ-nek, jó benyomást keltett külföldön. Egyéb haszna alig lehetett. Ugyan milyen praktikus tanácsot adhatott volna a főtanácsadó „zsidó ügyekben”? A mai izraeli társadalmat nem ismerte. Szekuláris zsidókkal elvből szóba sem állt, a többieket pedig prófétai haraggal ostorozta, hogy a cionisták pénzéért elárulták az igaz hitet.

Izraelben az ismétlődő palesztin öngyilkos robbantások éveiben egyre vadabb indulatokat keltett Arafat házi rabbijának ámokfutása. Egy napon Jeruzsálem ortodox negyedében, a Mea Seárimban, amikor Mosche Hirsch kilépett a zsinagógájából, egy férfi savat öntött az arcába. Az idős ember fél szemére megvakult, de küldetését megszállottan folytatta tovább, amíg csak az elhatalmasodó Alzheimer-kór engedte.

Halálhírét volt, aki nyilvánosan ünnepelte a zsidó államban, temetési menetét megzavarták, a gyászszertartás dulakodásba torkollt. Ám maroknyi követője továbbra sem tétlenkedik. Részt vettek például egy iráni holokauszttagadó konferencián. Ajatollahok turbánban, a város őrizői a haszidok prémes strájmlijában. És szívélyesen egyetértettek abban, hogy Izraelnek nincs joga létezni.

Isten útjai olykor tényleg kifürkészhetetlenek.