Jobbik-Konzervatívok;ellenzék;

2020-06-12 07:00:00

Nem látszik a kiút a Jobbik számára

Fölényesen győzött az ellenzék közös jelöltjeként induló jobbikos Kálló Gergely a Dunaújvárosban tartott időközi országgyűlési választáson. Nem volt olyan rég, februárban, de a Jobbikon belüli sorozatos botrányok azóta elhalványították a siker emlékét. Pár hete Sneider Tamás volt pártelnök, valamint Farkas Gergely és Varga-Damm Andrea is kilépett a parlamenti képviselőcsoportból. A 2018-ban még 27 főt számláló jobbikos frakció létszáma mára 17-re csökkent.

Az előző parlamenti választáson a Jobbik még a legerősebb ellenzéki párt volt – emlékeztetett Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. A Jobbik mintha az LMP-t másolná. A viszonylag jó erőben lévő LMP is rövid időn belül került lejtmenetbe: népszerűsége zuhant, elvesztette ismert politikusait.

A Jobbiknál többféle konfliktus jelentkezik – mondta Virág Andrea. Az egyik ideológiai természetű. Jakab Péter pártelnökké választásával végképp eldőlni látszik a küzdelem a radikálisabb jobboldali és a mérsékeltebb irányzat között (az utóbbi javára), nyom nélkül aligha tűnt el a párt még megmaradt tagságából a korábbi időszak. Minderre rárakódnak a személyi ellentétek. A legutóbbi kilépők már elsősorban nem a politikai irány, hanem a pártelnök vezetési stílusa miatt hagyták el a frakciót.

Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője szerint általános érvénnyel kívülről nem lehet pontosan meghatározni, hogy egy adott pártban kívánatos-e, ha igen, milyen mértékben a centralizáció. Elvileg érthető és szükségszerű, ha egy pártelnök – jelen esetben: Jakab Péter – olyanokat szeretne pozícióban látni, akikben megbízik, akikkel együtt akar dolgozni.

Ügyelnie kell azonban arra is, hogy megőrizze a párt egységét, helyet és fórumot biztosítson a véleménykülönbségeknek. Jakab Péter ezzel szemben azt a taktikát választotta, hogy teljes mértékig perifériára szorítja belső ellenzékét. A fejlemények ismeretében – állapította meg Hunyadi Bulcsú – rosszul döntött. Különösen annak fényében igaz ez, hogy megválasztásakor a párton belüli stabilitás megteremtését jelölte meg egyik legfontosabb feladatának.

A markánsan szélsőjobboldali időkben a Jobbik a legkevésbé sem volt szimpatikus párt, de elemzői szempontból elmondható, hogy kialakított egy jól körülhatárolható, jelentős szavazóbázist – folytatta Hunyadi Bulcsú. A mostani Jobbik folyamatosan gyengülő, morzsolódó pártként jelenik meg, amely a hitelességét is mindinkább elveszíti a választók szemében.

Nem látszik az új célközönség. Jakab Péter a rendszerváltás veszteseire – a rossz anyagi helyzetben lévő, ideológiailag heterogén összetételű választói tömegre – próbál fókuszálni. Ebből egyenesen következik, hogy a Jobbik főként szociális kérdésekkel igyekszik foglalkozni. A baj csak az, hogy az ellenzéki térfélen ezzel egyáltalán nincs egyedül – jegyezte meg Hunyadi Bulcsú. Nincs kitalálva, hogy a Jobbik kikhez és mivel akar szólni. Jakab Péter kemény, odamondós stílussal akar kitűnni, de ebben is erős a verseny.

Hasonlóan látja Virág Andrea is. A leginkább a Jobbik lógott ki az ellenzéki pártok sorából, de ma nem látni azt a stratégiát, amely megkülönböztetné a többiektől. Nehéz lenne a közelmúltból felidézni olyan, a választókat megmozgató témát, amely kifejezetten a Jobbikhoz kötődik.

Vona Gábor volt pártelnök a minap közzétett facebookos bejegyzésében hangsúlyozta, hogy azok, akik temetik a Jobbikot, jobb, ha nem kapkodják el. Hiszen a politika szerencsekereke kiszámíthatatlan. Ezzel a lapunknak nyilatkozó két politológus is egyetértett: „politikában soha ne mondd azt, hogy soha”.

A Jobbik még mindig öt százalék fölötti támogatottsággal rendelkezik – mondta Virág Andrea. A párt azonban nincs könnyű helyzetben – tette hozzá –, egyszerre kell ismert politikusokat és pártpolitikai karaktert építenie. Virág Andrea osztja Vona Gábor véleményét: pillanatnyilag csekély az esély arra, hogy a következő parlamenti választásra a Jobbik az LMP-vel és a Momentummal együttműködve külön listát állítson. A Jobbiknak így azon kell dolgoznia, hogy a közös ellenzéki oldalon minél jobb pozíciókat szerezzen. Csakhogy ehhez gyenge az alkuhelyzete.

Hunyadi Bulcsú szerint a Jobbiknak politikailag nem előnyös egy közös listán indulni az összes ellenzéki párttal. A nagy kérdés valóban az, hogy marad-e más lehetősége.