Trump és a kisördög

Legkésőbb 1989. május elseje óta lehetett tudni, hogy Donald Trump elnök akar lenni. Azt is, hogy milyen ember. Aznap New York összes napilapjában egyoldalas hirdetésben követelte a halálbüntetés visszaállítását és azt, hogy a törvény teljes szigorával sújtsanak le a Central Park bűnözőire. Ed Koch polgármesternek címezve azt üzente, hogy ő gyűlölni akarja és mindig gyűlölni is fogja a rablókat és gyilkosokat. Két héttel korábban ugyanis a Central Parkban tizenéves suhancok megerőszakoltak és félholtra vertek egy kocogó nőt.

A rendőrök több tucat potenciális tettest vettek őrizetbe, a rostán végül öt fekete, illetve latin-amerikai származású akadt fönn, ők lettek a „Central parki ötök”. A jelentős részben Trump üzenete által felkorbácsolt közvélemény nyomás alá helyezte a rendőrséget és az ügyészséget – az ötökből szabályos kínvallatással kiverték, hogy ők voltak. Hat évtől 12 év és nyolc hónapig terjedő időt töltöttek börtönben, mindvégig ártatlanságukat hangoztatták. 2001-ben egy másik bűncselekmény miatt elítélt férfi bevallotta, hogy ő volt a tettes. Modern DNS-vizsgálattal az is kiderült, hogy az ötök nem köthetők a nemi erőszakhoz. A fiúknak, akiktől elvették életük legszebb éveit, New York 2014-ben 7,1-12,4 millió dolláros kártérítést fizetett. Donald Trump végig fenntartotta, hogy szerinte ők voltak a tettesek, bár ezt semmivel sem tudta alátámasztani. Még 2016-ban, választási kampánya kezdetén is megerősítette, hogy nem változott a véleménye az 1989-es hirdetéshez képest.

Trump tehát nemcsak rasszista előítéleteinek foglya, de igazi populistaként azonnal rácuppan minden lehetőségre, hogy gyűlöletet szítson, és azt meglovagolva érje el céljait. Tévedéseit nem ismeri be, azokból nem tanul, lelkiismerete nincs, vagy ha van, valahol elzárva tartja. Már legelső, politikai ambícióról tanúskodó lépései sejtették, hogy milyen lesz, ha valaha hatalomhoz jut. Harmincegy év múltán látjuk, hogy az általa javasolt módszerek egyrészt nem teszik jobbá Amerikát, másrészt azokat a mai nemzedék már nem tartja elfogadhatónak.

Az elnök vasárnap lesz 74 éves, ami végülis nem nagy ügy, a gond az, hogy reménytelenül bennragadt a XX. században, annak is inkább az első felében. A szavazótáborával egyetemben. Rájuk Hillary Clinton sommásan a „megvetendő” jelzőt használta, és lehet, hogy morális szempontból részben igaza volt, de politikus sosem mondhat ilyet a lakosság jelentős csoportjaira – már ha választást akar nyerni, mert különben persze nyugodtan, lásd Kövér Lászlót.

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e tenni magunkat rajta. Ehhez két eszközünk a fajunkra nagy általánosságban jellemző értelem és érzelmi intelligencia. Sajnos a másik oldalon csábító érv a könnyen megszerezhető politikai hatalom és vele a pénz, ami persze megint csak hatalomra váltható. Értelmes és empatikus ember el tudja magában hallgattatni a kisördögöt – a többinek ehhez a választók segítsége kell.