Továbbra is aggódik a magyar jogállam helyzete miatt a Bizottság alelnöke, noha alig egy hét múlva elvileg megszűnik Orbán Viktor különleges felhatalmazása. Jourová azt üzente a magyar vezetőnek: az rendben van, ha egy ország védekezik a járvány ellen, ám közben nem szabad megfeledkeznie a demokratikus elvekről. Így Brüsszelben minden nap nézik, éppen mi van Magyarországon. Azt is szemügyre veszik, hogy miként alakulnak a dolgok június 20. után. De nem azért tesznek így, mert egyik vagy másik kabinet nem tetszik az EU-nak, hanem mivel ezt írják el az uniós szerződések.
A továbbiakat pedig az határozza meg, hogy mire jut az elemzés, de Jourovát változatlanul nyugtalanítja a szükségállapot-törvény, valamint a sajtószabadság állapota és a civil szervezetekre gyakorolt nyomás. Hozzátette, hogy az unió a válság miatt elrendelt intézkedések kapcsán ugyanúgy kezelte a magyar és a lengyel vezetést, mint az összes többi tagországot. Ám a különleges helyzetben vizsgáztak a demokratikus rendszerek. Nem az a baj, ha a végrehajtó hatalom különleges jogköröket vont magához, hanem hogy ezeknek a lépéseknek arányosaknak és időben korlátozottaknak kell lenniük.
És itt azért vannak gondok – nem csupán Budapesten és Varsóban. Ezért nézik valamennyi tagállamot. Ám a legtöbb helyen azt látják, hogy működik a hatalmi ágak megosztása. A bíróságok, ha kell, a kormányokat is elmarasztalják. Ez jó hír, így kell ennek lennie – mutatott rá az alelnök.
Arra a kérdésre, hogy milyen reakció várható magyar, illetve lengyel részről, ha az új pénzügyi időszakban a jogállami normák teljesítéséhez kötik az anyagi támogatást, az alelnök azt mondta, hogy az asztalon lévő javaslat értelmében semmiképpen sem húzhatják a rövidebbet az érintett országok polgárai. Annál kényelmetlenebb következmények fenyegetik viszont a szóban forgó kormányokat. Mert ugyan a magyar és a lengyel vezetés évek óta azt hangoztatja, hogy náluk ugyan a világon semmi probléma nincs a jogállamisággal, ám az európai adófizetők nem szeretnék, ha olyanoknak adnák a pénzüket, akik tisztelik a demokratikus játékszabályokat. Nem ártana, ha minden tagállam megszívlelné ezt a véleményt, hangsúlyozta Jourová.
Orbán Viktornak az a nünükéje, hogy gyakran ábrándozik a Nagy-Magyarországról, ám amit legutóbb Sátoraljaújhelyen mondott a dicsőséges múltról, az nagy felháborodást váltott ki Horvátországban. Az államelnököt is beleértve a legtöbb ottani politikus úgy értelmezte, hogy a magyar vezető területi követeléseket támaszt. Csak Plenkovics kormányfő igyekezett megőrizni a higgadtságát. Mint elmondta, felhívta magyar partnerét és tisztázta vele, hogy annak nincsenek revizionista törekvései. Ám egyúttal arra figyelmeztette Orbánt, hogy az fontolja meg a szavait, mert a félreérthető kijelentések árthatnak a bilaterális viszonynak, és ezt a másik fél el is ismerte.
Pedig Orbán igazából semmi rosszat nem mondott a szomszédokról, bár, mondjuk, Romániát és a Ukrajnát a magyar kisebbség körüli vita miatt kihagyta azon államok sorából, amelyekkel a jövőt kívánja alakítani a térségen belül. Annál inkább kemény dolgokat fogalmazott meg Nagy-Britanniának és Franciaországnak, illetve az Egyesült Államoknak címezve. Nem szabad persze megfeledkezni arról, hogy a politikus vezető szerepre vágyik a régióban, amit jelez, hogy mennyire forszírozza a kooperációt visegrádi keretekben.
De a vörös posztó nem is az volt a horvátok szemében, amit mondott, bár ha valaki nagyon akarta, jócskán találhatott kifogásolnivalót a trianoni emlékmű avatásán elhangzott beszédben. A nagy felzúdulást azt váltotta ki, hogy a Jézus keresztútját idéző egyik stációnál az a felirat állt: Fiume – tengerre magyar! Több se kellett a horvát államfőnek, Milanovics rögtön azt ecsetelte, hogy szerencsére Magyarország nem nagy és erős állam, de azért Orbánról tudnivaló, hogy ki ő és mit akar. Ezért nem szabad elhinni neki, hogy nem pályázik Horvátország bizonyos részeire.
A konflikust a magyar Külügyminisztérium azzal próbálta elegyengetni, hogy a felhívást rosszul fordították le horvátra, vagyis félreértés történt. Hát, ha így vesszük, akkor Orbán csak arra buzdította a magyarokat, hogy ne hagyják ki a nyáron a tengert. Erre pedig szabad felszólítani.
Mivel Berlin alig két hét múlva átveszi az EU soros elnökségét, a német kormány azt szeretné, ha a Bizottság végre közzétenné hónapok óta ígért javaslatát a közös menedékpolitika megújítására, de közben, a színfalak mögött azért Németország is dolgozik a megoldáson. Brüsszel arra hivatkozik, hogy a vírus elvonta az erőket, ám az élesen eltérő vélemények miatt továbbra is nehéz kompromisszumos megoldást találni. Az unió illetékesei hónapok óta igyekeznek kipuhatolni, hol vannak a vörös vonalak az egyes kormányok számára. Ursula von der Leyen ugyanis nem szeretné, ha azonnal beleszaladna valamilyen pofonba, hiszen a migránskérdés rendezését már az indulásnál súlyponti témának minősítette.
Az elképzelése az, hogy egy füst alatt szabályozza a szakemberek legális bevándorlását is, megállapodik az indulási, illetve tranzitországokkal és közös feladattá teszi a külső határok védelmét. A nagy dobásban bízik a visszavonulásra készülő német belügyminiszter is, mert a megállapodással megkoronázhatná politikai pályáját. A 70 éves Seehofer reméli, hogy ha elképzelésének megfelelően a kérelmeket előzetesen elbírálják az unió külső vonalán, akkor ily módon kihúzza a dolog méregfogát, mivel kevesebb embert kell átvenni a peremállamoktól.
A magyar, a lengyel és a szlovák vezetés elutasítja a menedékkérők befogadását. Nekik a német miniszter olajágat kínál, vagyis hogy indokolt esetben pénzzel, illetve szakemberekkel is közreműködhetnek a közös erőfeszítésekben. Ám ha fokozódik a migrációs nyomás, akkor nincs kibúvó a kötelező kvóta alól. Az álláspontot támogatják a franciák, az olaszok és a spanyolok is. Azon kívül Angela Merkel is jelezte, hogy minden államnak ki kell vennie részét a menekültek elosztásából. Ám az előjelek arra utalnak, hogy így sem lesz meg az egyezség a német elnökség idején.
A visegrádi államokat főleg a történelem, a földrajzi helyzet és az EU migrációs politikájának elutasítása hozza össze, ám más ügyekben már eltérnek az érdekeit, amint azt az uniós gazdasági mentőcsomag megítélése is mutatja. A csehek és a magyarok elégedetlenek a tervvel, mert úgy vélik, hogy az olyan államoknak kedvez, amelyek nem jeleskedtek az eladósodás, a költségvetési fegyelem és a munkanélküliség területén. Így Budapest és Prága nem szeretné, ha csak kevés jutna neki a 750 milliárd euróból. A lengyeleknek és a szlovákoknak viszont már sokkal jobbak a kilátásaik.
Egy prágai elemző szerint az ellentétek több fontos kérdésben is megmutatkoznak, így igazából két Visegrádról lehet beszélni. Az egyik a legfelső politikai vezetés szintje, ám ott már csak azért is nehéz közös álláspontot kialakítani, mert gyakran változik a résztvevők személye, következésképpen a nemzeti irányvonal. Jelenleg van olyan ország, amelyet a baloldal irányít, másutt nacionalisták vannak hatalmon. Viszont jó az együttműködés, amikor a diplomaták, minisztériumi tisztségviselők ülnek a tárgyaló asztalnál.
A kooperáció kovászát mindenképpen a migráció jelenti, a négy ország ebbe a kérdésbe érdemben bele tud szólni. A klímaváltozás vagy Schengen kapcsán viszont már inkább megoszlik a négyek véleménye. Ugyanakkor kedvező szerepet töltenek be a keleti partnerség vagy a Nyugat-Balkán ügyében.
