Pénz a kukában

A jelek szerint a Fidesz sehogy sem tud zöld ágra vergődni a világ ama kis szegleteivel, amelyek nem anyagukban kereszténydemokraták, pontosabban fideszesek. Minthogy azonban még mindig viszonylag sok ilyen kis szeglet zavarja az idilli képet, sőt egyre több, ezek egyre több törődést igényelnek. Bár kormányunk küzd, intézkedik és kezel, valljuk be, ezek az engedetlen bagázsok inkább csak elcseszik a többre hivatott államférfi napját.
Itt van például a szemét. A kosz egyre csak gyűlik, gyűlik. Valahogy össze kéne szedni. Bár a modern társadalmak e kihívással pár száz éve eséllyel küzdenek, Orbán Viktor világában kevéssé kiemelt téma. Így az alapmegoldást alkalmazta: amit a liberálbolsevikok csináltak, az biztos rossz. Csináljunk hát mindent másképp, mert az csak jó lehet. Mit tettek a komcsik? Hagyták az önkormányzatokat emelni a kukadíjat. Igaz, a házak elől így elkerült a szemét. 
Orbánék hát lefújták az - akkor szinte csak fideszes - polgármesteri hivatalokban zajló, belterjes bulit. Központosították az ármegállapítást, megtiltották a magáncégek részvételét és a profitot, illetve befagyasztották, majd tíz százalékkal csökkentették a díjakat. Aztán négy éve a maradék 90 százalékot is elvették az önkormányzatoktól, mondván: jobb, ha a pénz először hozzájuk folyik be, amit aztán ők szépen visszaosztanak. Ez lett a kukaholding. Ha az elmúlt évek során bárki szólni mert, hogy pénz nélkül lassan ránk rohad a szemét, csak bolsevikoztak, rezsiemelőztek, elmúltnyolcéveztek.
Vagyis a problémákat mindeddig a szőnyeg alá söpörték. Csak az a gond, hogy mára már nem látszik a szőnyeg. Miközben a fővárosiak szemetét elszállító FKF kasszája üres, egy titkos minisztériumi anyag kerek-perec kijelenti, hogy az újítások nem váltak be. A rendszer fenntartásához a 75 milliárdnyi díjbevételen túl évi legalább ötvenmilliárd állami támogatást sürgetnek. Ez meg is jelent a jövő évi költségvetési tervben. Amit tehát szintén mi fizetünk. Jó, e kétharmados díjemelés nem jelenik meg a kukacsekkek hazug rezsibokszaiban. 
A titkos szakértők megoldásként azt ötölték ki, hogy vegyék el a hulladékos eszközöket az önkormányzatoktól, és adják koncesszióba magáncégeknek. Az eddigiekhez fogható formátumú ötlet. Kérdés, mit szólnak ehhez az - egyre kevésbé fideszes - önkormányzatok, valamint a rezsibiztosilag egyszer már leluxusprofitozva kirúgott magáncégek. Hacsak nem jönnek ismét Mészáros Lőrinc és barátai. De az megint csak a mi pénzünk, tehát velük se jutnánk előbbre.
Az előterjesztés szerint sikerült elfogadtatni egy a szemétszállítás tényleges költségeit mérő rendszert. Amihez képest tehát kimutatható a látványos hiány. Kérdés, ezen mennyire tükröződnek a baráti viszonyok, a haveri szorzók. Tényleg biztosak lehetünk abban, hogy a kimutatott értéknél olcsóbban nem lehet szemetet hasznosítani? Mert ha nem, akkor így tulajdonképpen csak a korábban önkormányzati szintű belterjességet emelték országos szintre. Vagyis nem oldottak meg semmit.
Politizálás helyett lassan el kéne kezdeni gondolkozni.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2020.06.16. 06:07

Sportpiac

Végre piaci alapra kerül a magyar sport! Köszönjük meg mindezt Bánki Erik fideszes parlamenti képviselőnek, gazdasági bizottsági elnöknek, aki olyan módosító indítványt nyújtott be a sporttörvényhez, amelynek köszönhetően üzleti alapon lehet működtetni a bajnokságokat.  
Természetesen ez magyaros piaci alap lesz. A fejletlen, tudatlan Nyugaton a profi klubok a szerintük jó, piaci alapon kötött televíziós és szponzori szerződésekből, illetve a jegybevételekből tartják el magukat, illetve a rendkívül fejlett marketing-tevékenységüknek köszönhetően.   
Nálunk a nagyon kevés kivételtől eltekintve nem foglalkoznak ilyen elavult, érdektelen témákkal, mint a közönség kiszolgálása, a klub népszerűsítése, sok helyen nem is létezik marketingosztály.    
A mi üzleti modellünk a jogszabály módosítása után úgy néz ki, hogy nem feltétlenül kényszerül búcsúra az a csapat, amely a bajnokságban az eredményei alapján kieső helyen végez. Lehetősége lesz ugyanis megvásárolni a bennmaradást. Ehhez nem kell mást tennie, mint keresni egy olyan klubot, amelyik eredményei alapján nem kényszerül osztályváltásra, de van az az összeg, amelyért cserébe lemond az indulási jogáról.  
Az új rendszerben arra sincs szükség, hogy egy újonnan alapított egyesület évekig vesződjön azzal, hogy a legalacsonyabb osztályból indulva, évről-évre haladva jusson egyre feljebb. Ilyen tortúrának is csak a rendkívül komoly gazdasági és morális válságban lévő Nyugaton teszik ki az újonnan alakult klubokat. Az RB Leipzig labdarúgócsapata Németországban alapítása után a hetedik évben lett tagja a legmagasabb osztálynak a Bundesligában. Nálunk ez - a módosító indítvány szerint - az alapítás utáni hetedik napon is megtörténhet, nem kell hozzá más, csak gazdasági háttér, illetve gyorsíthatja az ilyen üzletet a kellően erős politikai szándék is.  
A sport tíz éve kiemelt stratégiai ágazat a kormány számára, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy számolatlanul és ellenőrizetlenül költi rá a közpénzt. Mostantól már játékszer is.
Szerző
Bernau Péter
Frissítve: 2020.06.16. 06:07

Magyar jövő

Az elmúlt hetem bizonyos szempontból egész jól alakult. A vírushelyzet miatt a családi kupaktanács úgy döntött, hogy maradunk itthon, amivel egyrészt kiszabadultunk a külföldi karvalytőke szorító karmaiból, másrészt viszont támogathatjuk az olyan hazai kisvállalkozásokat, mint a miniszterelnök úr barátjának vagy vejének Balaton körüli érdekeltségei. Ráadásul - mint kiderült - hazai úticélt választani hazafias cselekedet, szóval egyszerre lehettem takarékos (feleségem szerint smucig) és nemzetileg önazonos.
Ennek ellenére egy kicsit félek. Mert bár kovászos uborkám csaknem olyan tetszetős lett, mint Németh Szilárdé vagy az ifjúágért felelős államtitkáré, de semmiképpen sem olyan tökéletes, mint a miniszterelnök úré. Félelmemnek azonban nem a nemzeti savanyítás e csodálatos apoteózisai és az önnön kisszerűségem között feszülő ellentét volt az oka, sokkal inkább a jövőbe vetett hitem és önazonosságom között mélyülő, egyre nagyobb szakadék. 
Kezdeném ott, hogy immár bizonyos: teljesen ki fogok maradni a magyar jövőből. Az ugyanis Debrecenben épül, amint Kósa Lajos szíves közléséből tudhatjuk, én pedig ugye pesti vagyok. Éreztem én már korábban is a törekvést arra, hogy a pestieknek ne legyen túlzottan fényes a jövőjük, de így, expressis verbis azért mégis csak más. 
Azután itt van a házelnök úr minapi beszéde, mit ad isten, a magyar jövőről és a nemzeti önazonosságról. Amely „csak akkor lehet biztonságos, ha minden jelen- és jövőbeli magyar nemzedék – gyermekeink, unokáink és az utánuk érkezők – a trianoni történetből is tanulva a saját szívükbe és eszükbe vésik, hogy mindig csak az lehet az övék, amit meg tudnak védeni!” Persze ha tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk, akkor nincs mitől tartanunk. A miniszterelnök úr szerint mi vagyunk az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép. Egy valaha volt hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre. Míg Kövér házelnök úr állítja, az identitásunk fundamentuma „nem építhető a két évezredes keresztény hitből fakadó normarendszer és a több évszázados nemzeti kultúrák mellőzésével. Európa határai pedig addig tartanak, ameddig a temetőkben kereszt van a sírhelyeken.” 
Nem is volna ezzel semmi baj. Európa részünkről tényleg az maradhat, ami volt, különösen, ha kitakarjuk mindazt, ami az elmúlt évszázadokban történt. Ha például elég közelről nézzük a kereszteket a temetőkben, úgy tűnhet, nincs is ott másfajta sír. 
De azért nem árt, ha Európa egy kicsit nagyobb tiszteletet tanúsít a magyar jövővel szemben. Apropó magyar jövő. A napokban került a kezembe a Magyar Jövő című miskolci hetilap néhány korabeli száma, benne olyan cikkekkel, mint a Hogyan állíthatjuk meg az ejtőernyős ügynökök leereszkedését és a Nem magyar ember az, aki mást félt, mint a hazáját című. Utóbbiban írja a szerző: „Bátran előre, a félelem a legnagyobb ellenségünk. Ezt el kell űzni magunktól, és ahol mégis felüti fejét, csúffá kell tenni.” 
Az irány tehát már megvan, mi pedig megyünk, megyegetünk.
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2020.06.16. 06:07