Tulsa, Oklahoma

Amikor Dick Rowland tizenkilenc éves cipőpucoló beszállt a felvonóba, nem érezte, hogy a tűzzel játszik. Pár pillanat múlva a liftes kisasszony, Sarah Page sikoltozni kezdett, a fiatalember pedig elrohant. Hogy mi történt igazából, szemtanúk híján csak ők ketten tudhatták. Ám Oklahoma, a Texasszal szomszédos egykori rabszolgatartó állam puskaporos hordó: a szerencsétlen találkozás, akár a szikra, lángba borította Tulsa városát 1921-ben.

A fiú ugyanis fekete volt, a lány fehér. A helyi újság, a Tribune uszítással felérő tudósítást közölt az esetről. Rowlandet őrizetbe vették. Felfegyverzett fehérek gyülekeztek a rendőrség előtt, és követelték, hogy adják ki nekik a gyanúsítottat, majd ők „igazságot szolgáltatnak”. A környék feketéi, köztük több első világháborús veterán, nem akarták eltűrni a lincselést, és tisztességes eljárást sürgetve maguk is odasiettek az épülethez.

A két tábor összeverekedett, lövések dördültek, holtak maradtak az utcakövön. Futótűzként terjedt a hír „a négerek lázadásáról”. Hatalmas fehér tömeg verődött össze. A sherifftől fegyvert kaptak, mellé hivatalos felhatalmazást „a rend helyreállítására”. Tombolva indultak a feketék lakta városrészbe. Greenwood nem nyomornegyed volt, hanem virágzó, jómódú közösség otthona. Párját ritkította az Egyesült Államokban; úgy becézték, Black Wall Street.

Elszabadult a pokol. A csőcselék agyba-főbe verte az útjába kerülő feketéket. Kifosztották a boltjaikat, gyújtogattak. Lakóházak, iskolák, templomok égtek, a kórház és a könyvtár is a lángok martaléka lett, mert a tűzoltókat elkergették. Mindez alig huszonnégy óra leforgása alatt zajlott; mire a kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett, már vége volt. A kivezényelt Nemzeti Gárdának annyi dolga maradt, hogy összefogdossa a földönfutóvá vált, sebesült feketéket. Sok ezer embert hevenyészett fogolytáborokba zártak, hetekre.

A hatóságok sokáig hazudtak, hogy eltussolják a történteket. 36 ember halálát ismerték el, manapság háromszáz körülire teszik az áldozatok tényleges számát. 1256 épület égett ki. Soha a vérengzés egyetlen felelősét sem állították bíróság elé, a túlélők nem kaptak kártérítést. Évtizedekig „faji zavargásokról” beszéltek, csak újabban kezdték nevén nevezni a tulsai mészárlást. Hogy a rasszista pogrom kötelező tananyag legyen Oklahoma középiskoláiban, még legutóbb is leszavazta az állam szenátusa.

Pedig sokan vannak, akikre ráférne a történelemóra. Azok például, akik most hétvégén konföderációs zászlóval készülnek felvonulni Tulsában. Donald Trump mozgósítja rajongóinak seregét a rossz emlékű helyszínre, kampánynyitó erődemonstrációjához. A félmilliós város afroamerikai közösségét, ahogy országszerte, aránytalanul sújtja a járvány és a munkanélküliség. Ők biztosan nem felejtették el azt sem, mi történt kilencvenkilenc éve.

George Floyd erőszakos halála után kísért a múlt. Az elnöknek tudnia kell, hogy robbanásveszélyes a helyzet, mégsem mutat több önmérsékletet, érzékenységet vagy bölcsességet, mint a suhanc a liftben. Isten óvja Amerikát.