Az európai uniós tagországok vezetői július közepén tartják a következő, immár személyes csúcstalálkozójukat, hogy még az augusztusi nyári szünet előtt megállapodhassanak a koronavírus válság utáni gazdasági helyreállítás költségeiről és a közösség következő hosszú távú költségvetéséről. A 27 állam- és kormányfőt tömörítő Európai Tanács elnöke, Charles Michel most intenzív tárgyalásokba kezd a kormányokkal, hogy a kijelölt időpontig elkészítse a rekordnagyságú, 1850 milliárdos büdzsé részletes vázlatát, amely tartalmazni fogja, hogy a közösség pontosan mire, mennyit és milyen feltételek mellett költsön a jövő évtől kezdődően. A brüsszeli zsargonban tárgyalási keretnek nevezett tervezetből pontosan meg lehet majd határozni, hogy az egyes tagállamok milyen pénzügyi egyenlegre, mekkora kiadásokra és bevételekre számíthatnak 2021-2027 között.
Pénteken tartott videokonferenciájukon az állam- és kormányfők először cseréltek véleményt az Európai Bizottság május végén közzétett pénzügyi javaslatairól. A megbeszélésen sikerült tisztázni az álláspontokat, de ennél tovább nem jutottak. Charles Michel a videokonferencia után közölte: bizonyos kérdésekben kialakulóban van az egyezség, de nem szabad alábecsülni a megállapodás előtt álló nehézségeket. A résztvevők egyetértettek abban, hogy sürgős gazdaságélénkítésre van szükség. Nem volt vita arról sem, hogy a járvány gazdasági, társadalmi hatásainak kivédésére becsvágyó pénzügyi csomagot kell összeállítani, amely a szolidaritáson alapul, ösztönzi a reformokat és a befektetéseket. Ursula von der Leyen bizottsági elnök szerint a vezetők támogatták, hogy a EU-s transzfereket a gazdaság modernizálására, a zöld átállásra és a digitalizációra fordítsák. A helyreállításra szánt 750 milliárd eurós alap nagyságáról, elköltésének feltételeiről, az egyes tagországoknak járó támogatás kiszámításának módjáról és bizonyos kompenzációs kifizetésekről viszont komoly vita van a huszonhetek között.
Az eredeti bizottsági javaslat szerint a közös adósságkibocsátással előteremtett 750 milliárdból vissza nem térítendő támogatások és igény szerint hitelek formájában részesülnének a tagállamok. Egyes takarékos északi tagállamok azonban sokallják az összeg nagyságát, és azt is, hogy a pénz kétharmadát dotáció formájában utalnák. Nincs egyetértés arról sem, milyen kritériumok alapján határozzák meg a rászorultságot és hogy szigorú vagy lazább feltételekhez kössék-e a segítségnyújtást. Többen azzal sem elégedettek, hogy a közösség csak 2028 után kezdené törleszteni a “koronakötvényeket”. Az Európai Bizottság azt szeretné, ha a kölcsönt nem a tagállami befizetésekből, hanem az EU által beszedett adókból fizetnék majd vissza, ám Ursula von der Leyen elnök szavaiból kitűnt, hogy a kormányok a közös adóbeszedésnek sem örülnek maradéktalanul. A brüsszeli előterjesztéssel leginkább az ötletadó francia és a német kormány elégedett, valamint az EU déli tagállamai, amelyek a helyreállítási terv legnagyobb haszonélvezői lennének.
