Nyirő József, Tormay Cécile, Wass Albert, Nurszultan Nazarbajev (Kazahsztán elnöke), Orbán János Dénes, Csurka István, Jókai Anna és Csoóri Sándor köteteit is megtalálhatjuk a Múzeum Antikvárium webáruházában keresgélve, a Szocreál műfaj alatti NER Irodalom kategóriában – hívta fel rá a figyelmet a Pesti Hírlap. Habár sokan nem tudnak róla, a kategória több éve létezik, tudtuk meg Tóth Tamástól, az antikvárium egyik tulajdonosától és ügyvezetőjétől, aki elmondta, a bolti besorolásban ez nem jelenik meg, csupán az online böngészést segíti.
„A technikai megvalósítástól eltekintve mindig ragaszkodtunk a megközelítéshez, hogy a kategóriát nem mi hoztuk létre. Egy antikvárium csak követi az eseményeket, ebben az esetben a kultúrpolitika (ha jól emlékszem ettől a fogalomtól a '90-es évek elején a magyar értelmiség széles köre konszenzusos alapon elbúcsúzott), egyre erőteljesebb, valamiféle ideológiai alapokon álló törekvéseinek a lecsapódását. A döntésünk nem egyik napról a másikra született, az azt megelőző évek tapasztalatai váltották ki” – részletezte a körülményeket az antikvárium vezetője. Kiemelte, vannak területek, amelyek olvasói nem lépnek ki a maguk által választott kategória határain kívülre. „A sakk könyvek vagy a vasúti téma gyűjtői általában bejönnek a boltba, megkérdezik, hol találják ezeket, vásárolnak vagy sem, majd anélkül, hogy körülnéznének, távoznak. Azt vettük észre, kb. a 2000-es évek közepétől, hogy egyes írók közönsége hasonlóan működik. A kategória létrehozásával ezt a létező igényt próbáltuk körülhatárolni, több-kevesebb következetességgel” – meséli Tóth Tamás.
Hangsúlyozta, nem akarnak alkotókat, vagy közönségüket minősíteni: „inkább tényszerű eseményekből, politikai megnyilvánulásokból kiindulva olyan halmazt képezni, ahol a rendszerre jellemző kiadványok találhatók. Ez egyfajta szakmai, és játékos megközelítés, kíváncsiak vagyunk, milyen lenyomatot hagy maga után ez a korszak.” S ha van ebben humor, vagy irónia, arról nem ők tehetnek, jegyezte meg, majd hozzátette: egyébként igen, van benne.
A kérdésre, hogyan döntöttek, kik kerüljenek a NER Irodalom alá, az antikvárium vezetője kiemelte, a szerzőket vagy műveket nem ők választották ki, könyvtáros kifejezéssel csak osztályozták őket. „Fontos nemzeti ünnepeken elhangzó politikai szónoklatok, különböző aktuálpolitikai megnyilvánulások (pl. Nyírő József hamvainak túráztatása), »mélyinterjúk«, viták, álviták stb. orientálják a téma közönségét, ezt próbáljuk lekövetni. Herczeg Ferenc például sokáig nem szerepelt a kategóriában, pedig ideológiai szempontból klappol (minőségi szempontból nem biztos). Ám az elmúlt években őt nem keresték azzal a vehemenciával, mint másokat. Míg nyilvánosságra nem került, hogy az új Nemzeti Alaptantervbe beemelték a munkásságát. Maga az aktus is annyira jellemző a NER-re, ráadásul ezek után jött a roham.”
„Mit keres a kategóriában Jókaitól a Benyovszky Móric életrajz vagy Hamvas Bélától az Öt géniusz?” – vetette fel Tóth Tamás. Egyúttal meg is válaszolta: „mindkét kötet Kerényi Imre volt kormánybiztos egyik grandiózus és túlárazott elképzelésének, a Nemzeti Könyvtár sorozatnak darabja, külső megjelenésükben ízléstelenek, szembántó a tipográfiájuk, praktikus szempontból is dilettáns a kiállításuk: minden ok nélkül túl vastagok, túl nagy méretűek. A sorozat bumfordisága és létrejöttének körülményei miatt került be.”
Felvetődik, az ilyen kategorizálás az olvasók egy részét elriaszthatja az üzlettől, ám Tóth Tamás megjegyezte, sok mástól igen, de ettől nem tartanak. Szerintük hosszú távon az üzleti korrektség, a változatos készlet és a jó kommunikáció fontosabb szempont, az ideológiai, pláne mesterségesen generált ideológiai különbségeknél. Most is sok különböző politikai vagy ideológiai platformon álló ember jár a boltba, s az ott dolgozók sem pendülnek teljesen egy húron, ami így normális. Ha kollégái megvétózták volna az ötletet, nem született volna meg a szekció.
Vajon a megjelölés értelmezhető lesz huszonöt év múlva is? – kérdeztük az antikváriumvezetőt. Így válaszolt: „Itt előrebocsájtanám, a Miniszterelnök Úr harminc évre tervez. Nem vagyok sem irodalomtörténész, sem művészettörténész, sem pedig jós, tehát egyfelől fogalmam sincs, másfelől úgy látom, művészeti szempontból a NER kultúrpolitikai törekvéseinek nincsenek markáns stílusjegyei és nem is lesznek. Ha végiggörgetem a kategóriát, az abban szereplő tételekből nagyon erős akarás rajzolódik ki egyelőre és semmi jele annak, hogy ez változni fog. Huszonöt év múlva mindez talán annyira lesz majd értelmezhető, mint annak idején számunkra az ún. harmadik utas törekvések.”
