Szergej Sojgu védelmi miniszter gyorsan keresztet vetett a Szpasszkaja torony kapujában, s a toronyóra első ütésére kigördült vele a Vörös térre a nyitott Aurusz. A Rolls Royce Ghostra hajazó orosz luxusautó elé jött a párja a díszszemlét vezénylő tábornokkal, s innen kezdve minden a jól ismert forgatókönyv szerint zajlott. Az 1945. június 24-i győzelmi díszszemle 75. évfordulóján Moszkvában méltóságteljes, néha megható, ám végső soron Oroszország nagyhatalmi státusát aláhúzni hivatott katonai parádét tartottak. Nem hiába jegyezte meg a végén az orosz tévé műsorvezetője, hogy nem sok ország képes ilyen nagyszabású katonai rendezvényre.
Az eredetileg az orosz Győzelem napjára, május 9-re tervezett díszszemlét a koronavírus-járvány miatt kellett elhalasztani. Előzetesen valamennyi résztvevőt és meghívottat szűrővizsgálatnak vetették alá, ám a lelátókon csak elvétve lehetett maszkot viselő nézőt látni. Vlagyimir Putyin orosz elnök sem tartott távolságot, egyszerűen beült a veteránok közé, s onnan nézte a pontosan 75 perces programot. Rövid beszédét a Lenin mauzóleum elé épített ideiglenes tribünről mondta el. Ebben kiemelte, hogy a nácizmus feletti győzelem döntő terhe az egykori Szovjetunióra hárult, s csak utána emlékezett meg a szövetségesek hozzájárulásáról, a második frontról. Nem tért ki arra, hogy mely országok segítettek Moszkvának a világháborúban, de az elhangzott, hogy a győzelem az egész emberiségé. Közép-európai fülnek kicsit furcsán hangzott, amikor arról beszélt, hogy a szovjet katonák nem akartak hódítani, csak legyőzni az ellenséget és hazamenni. A mai problémákról pedig csupán annyit mondott, hogy azok leküzdéséhez átfogó biztonsági rendszerre lenne szükség.
A rengeteg történelmi hivatkozás ellenére nem sikerült megkerülni az aktuálpolitikát. A díszszemle külföldi résztvevő közül az orosz ábécé sorrendjében közvetlenül egymást követte Azerbajdzsán és a vele katonai konfliktusban álló Örményország díszegysége. Nem nélkülözte a pikantériát az indiai és a kínai alegység felvonulása, mivel az utóbbi két ország katonái a múlt héten halálos kézitusába bonyolódtak egy kasmíri völgyben. A felvonulók között volt Szerbia – de hiányzott Horvátország és a többi volt jugoszláv köztársaság, ugyanakkor a díszvendégek között volt a bosznia-hercegovinai szerb köztársaság vezetője. Alekszandr Lukasenko belorusz államfő volt az egyetlen, aki vendéget is hozott: 16 éves, házasságon kívül született fiát, Nyikolájt. A volt Szovjetunió tagállamai közül nem csak a három, 1940-es bekebelezését törvénytelennek tekintő balti ország hiányzott, de Grúzia és Ukrajna is, illetve néhány korábbi alkalomtól eltérően az amerikai, brit és francia fegyveres erők sem kaptak meghívót.
A rendkívül látványos felvonuláson 14 ezer katona, 200 harcjármű, valamint 75 helikopter és repülőgép vett részt. Az orosz és az 1945-ben a berlini Reichstag tetejére kitűzött szovjet lobogó behozatala után a sort a legendás T-34-es tankok egész zászlóalja nyitotta meg, s mögöttük sokáig csupa 2. világháborús egyenruhába öltözött alakulat következett. A modern fegyverek között felvonultak a sokoldalú T-14 Armata harckocsi különböző felépítményű változatai, a 60 km-es lőtávolságú Koalícija önjáró tarackok, könnyű és nehéz rakéta-sorozatvetők, modern légvédelmi rendszerek és végül a mobil nukleáris erő új nemzedékéhez tartozó RS-24 Jarsz rakéták.
A díszszemle alighanem elérte célját, felidézte Oroszország egykori nagyságát és történelmi szerepét, illetve ha csak egy napra is, de elterelte a figyelmet az aggasztó koronavírus-járványról és gazdasági válságról. Vlagyimir Putyin magabiztosan tekinthet a július 1-ei népszavazás elé, amelyen nyilvánvalóan meg fogják szavazni, hogy gyakorlatilag élete végéig irányíthassa országát.
Még több fotót itt nézhet meg!
