Mérlegen az életimádó kalandor, Amerigo Tot

Szobrász, filmszínész, partizán, a művésztársak nagyvonalú barátja, híd a politikai rendszerek között – mindez elmondható Amerigo Totról. És hogy kalandor.

A világ elfeledte Amerigo Totot. Ötven évvel ezelőtt a kor – méltán értékelt – celebje volt a művészi karrierjét Itáliában kiteljesítő magyar szobrász. Akkoriban az újságok VI. Pál pápa, Dali, Picasso, Fellini és más csúcshírességek oldalán fotózták őt. Nem odavetődött vendégként, hanem a hírességek barátjaként, jó ismerőseként.

Szülőhazája, Magyarország is elfeledte őt. A szobrász Tóth Imreként Fehérvárcsurgón született 1909-ben. A középiskolát Budapesten végezte, majd felvették az Iparművészeti Főiskola elődjébe, grafikus szakra. 1931-től a dessaui Bauhaus iskolába folytatta tanulmányait, olyan mesterek mellett, mint Kandinszkij és Moholy-Nagy, aztán tengerésznek állt. 1933-ban Drezdában rendezte az első kiállítását. Még abban az évben a nácik – baloldalisága és bauhausos múltja miatt - koncentrációs táborba zárták. Megszökött és filmbeillő kalandokon átesve elgyalogolt Rómába. Útját Szerb Antal megörökítette az Utas és a holdvilág című regényében. Rómában eleinte utcai és kocsmai portrérajzolásból élt, a keresett pénzt tanulásra költötte: akkor már szobrász akart lenni.

A második világháborúban az olasz partizánok közé állt, hétszer vetették be ejtőernyős akcióban. A háború után volt autóversenyző, szigonyvadász és kerámiagyárigazgató. 1949-ben pályázaton elnyerte első nagy köztéri megrendelését, Róma központi pályaudvarának frízét, ez a munka négy évig tartott. Később a vatikáni Szent Péter Bazilika Magyar Kápolnája számára domborművet készített. Mindeközben népszerű filmekben kapott szerepet, a Keresztapa második részében az Al Pacino által játszott főhős testőre, de feltűnik más mozikban is Michael Caine és Max von Sydow oldalán. Életrajzát – néhányak által kétséggel fogadott – legendás elemek színesítik, így például az, hogy Picasso – állítólag – irigyelte erős hüvelykujját, vagy az, hogy 1966-os New York-i kiállításán a rajongók zsilettel vágtak ki darabokat a ruhájából, ereklyének.

1969-ben hazalátogatott Magyarországra, kiállítása nyílt a Műcsarnokban és több nagyvárosban. 1978-ban Pécsett állandó tárlatot nyitottak szobraiból. Az akkori politikai vezetésnek jól jött, hogy általa bizonyítani lehetett: hazánk kulturálisan nyitott ország. Ő mosolygott, nyilatkozott, de nem adta el magát, nem magasztalta a hozzá dörgölőző politikusokat és az itteni berendezkedést. Elfogadottságát arra használta, hogy a magyar művészeket Olaszországban vendégül lássa, és segítsen nekik közelről megismerni a nyugat meghatározó művészeti irányzatait és lelkületét, és segített nekik az ön- és karrierépítésben.

1983-ban a gödöllői egyetem aulájában felállították A mag apoteózisa című, 120 négyzetméteres művét, ami világ egyik – vagy talán a - legnagyobb bronzreliefje. Egy évvel később Rómában hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik, sírja Melocco Miklós munkája.

Tavaly könyv jelent meg életéről Nemes Péter tollából, Amerigo - Egy szobrász, aki meghódította Rómát címmel. Pécsi kiállítása – egy múzeumfelújítás miatt - hat évvel ezelőtt bezárt, aztán márciusban újra megnyílt a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában. Pár nappal később azonban a koronavírus miatt bezártak a múzeumok, így Tot kamaratárlata is. Most viszont már újra fogad látogatókat a pécsi múzeum több állandó kiállítása, igaz, aki Amerigo Tot műveit akarja megnézni, annak egyelőre még előtte pár órával telefonon jeleznie kell szándékát. Így újra láthatók például a megszületésükkor még mellbevágó hatású Kavicsasszonyok, akiknek kerekded formáiban éppúgy felfedezhetők Amerigo Tot paraszti gyökerei, mint az ősanyaság motívuma.

A márciusi megnyitón művészettörténészek és szobrászok beszélgettek Totról. Megállapították, hogy szobrai magas technikai színvonalúak, fantáziája, keze, stílusérzéke remek. Ám azt is elmondták, hogy nem korszakos, irányadó, megkerülhetetlen művész. A műtárgykereskedelem is túllépett rajta, a rangos aukciósházakban sosem licitálnak szobraira. Tán ő se bánja, hisz neki a kaland adta az élet értelmét, vélték elemzői. Eldönthetetlen, hogy mi is volt ő valójában: művész vagy kalandor, akinek az egyik édes kalandja az volt, hogy profi szobrokat álmodott bronzba.

Infó:

Amerigo Tot-tárlat

Janus Pannonius Múzeum

Modern Magyar Képtár

Pécs, Papnövelde u. 5.