Nem használjuk addig az elektronikai eszközöket, mint ameddig bírnák

Publikálás dátuma
2020.06.27. 10:10

Fotó: VICTOR DE SCHWANBERG/Science Photo Library / AFP
A televíziókat akár 18 évvel hamarabb is eldobjuk, mint ameddig működnének.
Egy új EU-s kutatás szerint bizonyos elektronikai készülékek akár 18 évvel is rövidebb ideig működnek, mint ami a tervezett élettartamuk alapján várható lenne. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) a termékek élettartamának meghosszabbítása érdekében a javítást, szervizelést terhelő áfa csökkentését javasolja – írta a Humusz Szövetség.
Az EU-s intézmény frissen közzétett tanulmánya azt vizsgálja, hogy az elektronikai eszközök bevonása a körforgásos gazdaságba milyen előnyökkel jár a környezet számára. Ez már csak azért is kiemelten fontos kérdés, mert egy személyre vetítve évente több mint 20 kg elektronikai terméket gyártanak az EU-s piacra, és négy különféle termékkategória megvizsgálása alapján a tervezett vagy elvárt élettartamnál legalább 2,3 évvel rövidebb élettartam a jellemző.
Az elemzés szerint a legnagyobb különbség a termék tervezett és tényleges élettartama között a televíziók esetében figyelhető meg: ezek átlagosan 7,3 évig vannak használatban, pedig mintegy 25 évre tervezték őket. A 10 éves élettartamra tervezett porszívók és mosógépek általában hozzávetőleg nyolc évig tartanak ki a háztartásokban. Az okostelefonokat, amelyeknek az elvárt élettartama 5,2 év, csupán mintegy 2 év használatra tervezik.
Az EEA szerint a termékek élettartamának meghosszabbítására és a korai elavulásuk ellen irányuló intézkedések jelentősen hozzájárulhatnak az EU környezetvédelmi, éghajlati és körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzéseinek eléréséhez. A dokumentum megállapítja, hogy érdemes kiterjeszteni és előremozdítani a körkörös üzleti modelleket az ökodizájnra, az energetikai címkézésre, zöld közbeszerzésre és kiterjesztett gyártói felelősségére vonatkozó intézkedések támogatásával.
Szerző

A rövid élet titka

Publikálás dátuma
2020.06.27. 09:00

Fotó: MIGUEL SCHINCARIOL / AFP
Drasztikus eszközökkel szorítanák vissza a tervezett elavulást, a termékeket szándékosan silánnyá és javíthatatlanná tevő „fejlesztéseket”. A kezdeményezéshez még lehet csatlakozni.
Akár börtönbe is kerülhetnek a jövőben a tervezett elavulást tilalmát megsértő gyártók, ha törvény születik abból a petícióból, amelyet immár több mint 10 ezren írtak alá Magyarországon. A problémának három éve az LMP is nekifutott, határozati javaslatukat azonban a fideszes többség akkor leszavazta. Most a Fenntarthatóság Felé Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) igyekszik újra életet lehelni a járvány utáni újratervezés keretében Európa-szerte ismét napirendre kerülő projektbe, lépéskényszerbe hozva a politikát: jelenleg is zajló aláírásgyűjtő kampányukkal azt kívánják elérni, hogy a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállása emelkedjen két lépcsőben 5, majd 10 évre, a gyártók számára váljon kötelezővé a javíthatóság megkönnyítése, a tervezett elavulást pedig súlyos pénzbírsággal illetve szabadságvesztéssel büntessék. A szigorú fellépésre ok és precedens is lenne: mint az MTVSZ kampányhonlapján írják, a közelmúltban a Samsungot 5 millió euróra, az Apple-t 10 millióra büntette egy olasz hatóság a korosabb telefonok szándékos lassításáért, míg Franciaországban 25 millió euró büntetést kényszerült fizetni az Apple hasonló okokból. Nagyjából húsz évvel ezelőtt, amikor a jól menő médiacégek még szolgálati autót tettek, a beosztásuk miatt sokat utazó újságírók feneke alá, az egyik szerkesztőségben a 100 ezer kilométeres futásteljesítmény túllépő kocsik (azonos márka, azonos modell, hasonló igénybevétel) sorra meghibásodtak. A garancia viszont épp 100 ezer kilométerig tartott, így a kiadó saját zsebből intézhette a javításokat. A rejtélyes jelenség nem azt valószínűsíti, hogy az érintett autógyár mérnökei meglehetősen pontosan méretezték a hozzávalókat. Akkoriban még kevesen használták az „élettartam-marketing” és a „tervezett elavulás” kifejezéseket, de külön szakszó nélkül is egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben. Azóta eltelt két évtized – neve már van az egyébként (minimum) a tömegtermeléssel egyidős dolognak, megoldás azonban még nincs rá. Megoldás-kísérletek azonban időről időre felbukkannak. Az Európai Parlament 2015-ben elfogadott körforgásos gazdaság-jelentése „a tartós, könnyen javítható termékeket biztosító terméktervezésre, a tervezett elavulás ellen ható intézkedésekre, a kiterjesztett gyártói felelősség kereteinek javítására” szólított fel, 2017-ben egy nem kötelező érvényű állásfoglalást is megszavazott róla az EP. Aztán nem történt semmi, egészen az Európai Bizottság Circular Economy Action Plan-jének (Körforgásos Gazdaság Akcióterv) idén tavaszi, már a koronavírus-járvány idejére eső bemutatásáig. A dokumentum a termékek tartósságára illetve javíthatóságára vonatkozóan is tartalmaz előírásokat – ez az a két fő pont, ahol a tervezők beavatkoztak az előállítás folyamatába az élettartamcsökkentés érdekében –, többek között abból a valóban tarthatatlannak tűnő tényből kiindulva, hogy az EU területén a termékké váló nyersanyagoknak mindössze a 12 százaléka kerül vissza az az elhasználódás után a termelési folyamatba, a többiből pedig hulladék lesz. Az uniós intézményrendszer egyébkén egyszer már alaposan felsült ezen a területen, amikor az anyag- és energiatakarékosság érvével előírták az izzószálas égők lecserélését, megnyitva a piacot a kompakt és a LED világítótestek előtt. (A váltás nyomán a világítási energiaszükséglet érezhetően csökkent ugyan, az égők átlagos élettartama azonban az ígéretekkel szemben nem emelkedett, lényegesen megnőtt viszont a képződő veszélyes hulladék mennyisége. És még valami: a fogyasztói ár. Egy reform előtti illetve reform utáni égő ára között akár százszoros különbség is lehet, amit semmiképpen sem hoz vissza a kizárólag a csúcsminőségű LED-eknél szignifikánsan hosszabbá vált használati idő. A kiszolgált kompakt fénycsövek egy az egyben veszélyes hulladéknak számítanak, miközben a hagyományos izzó 90 százalék fölötti arányban újrahasznosítható fémből és üvegből áll. Azzal pedig mostanában kezdenek szembesülni az újabb autók tulajdonosai, hogy a gépkocsik LED-es fényszórói sem tartanak feltétlenül tovább, viszont amikor elromlanak, a javításuk vagy a cseréjük olykor százezres, de mindenképpen meghökkentően magas tétel.) Elégedetlenségre, illetve változtatásra mindenképpen van ok. Az automata mosógépek elhalálozásának legfőbb oka a reklámokkal ellentétben nem a vízkő, hanem a vezérlőpanel vagy a programkapcsoló meghibásodása – egy használt mosógép értékéhez képest mindkettő aránytalanul drágán és nehezen cserélhető, a javításuk pedig szinte lehetetlen. A laptopok többsége az asztali gépekkel szemben nem moduláris felépítésű, emiatt nem bővíthető és nagyon nehezen javítható. A tervezett elavulás témaköréhez tartozik az autók bemattuló reflektorüvege éppúgy, mint a borotvák vagy a nyomtatók hagyományos üzleti modellje, amelyben a készülék relatíve olcsó, a kopó alkatrészek (fej, illetve nyomtatópatron) cseréje viszont olyan drága, hogy gyakran új készülék vásárlására ösztönöz. A gondot Magyarországon tetézi, hogy a hulladékos cégek kormányzati elsorvasztása nyomán egyre kevesebb, és egyre szűkebb szolgáltatási skálájú hulladékudvar áll a lakosság rendelkezésére, így az elektronikai hulladéktól alig lehet jogszerűen és etikusan megszabadulni. A Bizottság terve többek között előírná a javítási szolgáltatások áfájának radikális csökkentését vagy eltörlését, illetve az otthoni javítás megkönnyítését is, részben a technológia oldaláról, részben pedig a használható javítási útmutatók kötelezővé tételével. Külön hangsúlyt helyeznek a divatiparra, illetve a „fast fashion”-re, ami, bár ritkán gondolunk rá így, valójában a tervezett elavulás klasszikus esete, hiszen egy amúgy tökéletes állapotú ruhadarabot néhány hét vagy hónap alatt elavulttá tehet, hogy a színe, a mintája, az elöl vagy oldalt lévő cipzárja miatt úgymond kimegy a divatból. Egyedül a divatipar ezen ága évente 90 ezer tonna textilhulladékot termel Európában, a lényeget tekintve teljességgel értelmetlenül.

Portugáliát sújtják a legjobban az erdőtüzek Európában

Publikálás dátuma
2020.06.26. 16:21

Fotó: PATRICIA DE MELO MOREIRA / AFP
Az Ibériai-félszigeten fekvő országban történt a legtöbb erdőtűz-baleset és perzselődött fel a legtöbb hektárnyi erdőterület az elmúlt harminc évben.
Portugáliát sújtják a legjobban az erdőtüzek Európában: az Ibériai-félszigeten fekvő ország erdőterületeinek több mint 3 százaléka áll lángokban minden évben – derült ki a portugál természetvédelmi egyesület (ANP) és a Természetvédelmi Világalap (WWF) csütörtökön kiadott közös jelentéséből.
A jelentés szerint Európát tekintve Portugáliában történt a legtöbb erdőtűz-baleset és perzselődött fel a legtöbb hektárnyi erdőterület az elmúlt harminc évben. A mutatók szerint éves szinten átlagosan 17 ezer tűzeset történik 120 ezer hektárnyi területet érintve, ami 20 százalékkal több mint Spanyolországban, annak ellenére, hogy Portugália 80 százalékkal kevesebb erdőterülettel rendelkezik. 
"Portugália Európát tekintve az első, világviszonylatban a negyedik helyen áll a 21. század eleje óta odaveszett erdőterületek tekintetében, amiért döntően az országot nyaranta sújtó erdőtüzek a felelősek" – olvasható a jelentésben. 
A WWF szerint a portugál erdőtüzek számos tényezővel, köztük a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek megszűnésével és a felelős erdőgazdálkodás hiányával vannak összefüggésben. A szervezet szerint az erdőtüzek nem csupán a környezetet károsítják, hanem komoly kockázatot jelentenek az emberek életére is, ezreket kényszerítve otthonaik elhagyására és súlyos anyagi károkat okozva. 
A jelentés szerint a nagy tüzek megakadályozása érdekében hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, a vidéki területek fejlesztésére és a lakosság hozzáállásának a megváltoztatására.
Szerző