Csőtörés. Kevés szó van ilyen hatással az emberre. Egyszerre támadja a szívet, a lelket és a bankszámlát. És kevés szó vált ki ilyen őszinte részvétet az ismerősökből.
Szerencsére van egy jó Vizesem. Pontos. Megbízható. Értelmiségi. Olvas, tájékozódik, megosztja a híreket. Igen, ez csőtörés, állapítja meg. És az író úr most min dolgozik? Nagy lábával, vastag bakancsával végigjárja a lakást, mögötte a Segéd, hasonlóan nagy lábával, vastag bakancsával. A Vizes száz kiló, a Segéd kilencven, erős nyomokat hagynak a padlón, de hát végtére is nem a Hamupipőkét jöttek elbalettozni. A Segéd cigarettaszünetet kér, a Vizes leinti, meló van, apukám. Kopogtatják a falakat, tenyértapasztás, bólogatás, csücsörítés, szóval ez az egész dolog nekünk nem nagyon megy itt Magyarországon, mondja a Vizesem, a kormányzás, meg az állami dolog, meg a szövetkezés a maszekvilággal, meg minden, maga aztán tudja, mert dolgozott az államban, de az más világ volt, mindig más világ van, felelem nagyokosan, az ő nagyszülei régi szocdemek voltak, nem hittek sem a kommunistákban, sem a nemzetiekben, szóval akkor lekapjuk a vécét, térünk vissza a témára, meg lesz egy kis bontás, ne rémüljön meg, nem rémülök meg, felelem, mert már megrémültem. Hátraszól a Segédnek, hogy hozza be a nyolcast, a Segéd hozza is, akkora szerkezet, amiből már következtetek a rombolás várható mértékére, bár más elképzelni és más átélni, amikor az ember otthonának a falából gyakorlatilag törmeléket csinálnak. És egy kicsit a konyhát is megnézzük, mi lehet a fal másik oldalán, téglapor, víz, ez a nyolcas olyan, mintha egyenesen az agyamat vésnék, de hát bízom a Vizesemben, más megoldás nincs, egy pillanatra megáll, már azt hinném, hogy végez, de nem. Nálunk a családban mindenki Népszavát olvas, de közben meg hová lett a munkásosztály, érti, ez a kérdés, régen azt mondták, van a munkásosztály, a dolgozó parasztság, már ezt se értettem, és a vele szövetséges értelmiség. Emlékszik? Ma mit hall a hírekben? Itthon migráncs, külföldön magyar. Mégis, hová lett közben az ország? Szól a Segédnek, hogy vegye le a mosdót, mert csak útban van, a hűtőgép már az előszobában, de rátalálnak a csőtörés helyére végre, innen, mondja a Vizesem, már csak felfelé vezet az út, na és hová lett a munkásosztály, erre kellene válaszolni, mert ha nincs munkásosztály, akkor kivel szövetkezik a parasztság, ezért is hiányoznak a szocdemek, de ebben az országban mindenki csak főnök akar lenni, ott van az, amiről beszéltünk, mi is a címe, az az izé, A száz leggazdagabb magyar, vágja rá a Segéd, de, folytatja a Vizesem, engem az érdekel, hogy ki a száz legszegényebb magyar, vagy ezer legszegényebb, vagy egymillió, ez az érdekes, Odze úr, ezt olvasnám már el egyszer. Ezt miért nem írja meg senki?
Körülnéz, szemlátomást elégedett a látottakkal. Visszamennek a műhelybe, hoznak új csövet. A Segéd délután visszajön, helyreállít, takarít, estére rend lesz.
Azért majd az író úr egyszer magyarázza el ezt a dolgot a szocdemekkel, mondja.