Előfizetés

Óriási bajban a Cirque du Soleil, a munkatársainak több mint 80 százalékát kénytelenn elbocsátani

H. K.
Publikálás dátuma
2020.06.30. 10:09

Fotó: URSULA DUREN / AFP
A világhírű cirkusz jelenleg több befektetői csoporttal is tárgyal,várhatóan szeptemberben derül majd ki, hogy ki lesz a tulajdonos.
Csődvédelmet kért és több ezer embert elbocsátott a világhírű Cirque du Soleil. A 26 éve Montreálban alapított társulatnak a többi előadóművészhez hasonlóan a koronavírus-járvány miatt márciusban le kellett mondania turnéit, a bevételkiesés miatt pedig nem tudja törleszteni a nagyjából egymilliárd dolláros adósságát. A kiadásokat 3480 munkatárs elbocsátásával csökkentette a körülbelül összesen 4000 embert - mozgásművészeket, akrobatákat, zsonglőröket, légtornászokat, komikusokat, technikai és adminisztrációs háttérdolgozókat - foglalkoztató vállalat. 
"A COVID-19 következtében kényszerűen bezárt összes műsorunk, a nulla bevétel miatttt a vezetőségnek határozottan kellett fellépnie a társaság jövőjének védendő ”- indokolta az elbocsátásokat Daniel Lamarre, a Cirque du Soleil Entertainment Group elnöke és vezérigazgatója - a cég weboldalán megjelent közleményben, amelyben megírják, hogy "kérelmet nyújtottak a hitelezőkkel szembeni védelemhez a társaságok hitelezői megállapodásáról szóló törvény alapján a cég tőkeszerkezetének átszervezése érdekében."  Már korábban felvetődött, hogy Québec tartomány többségi tulajdont szerez a cirkuszban, jelenleg több befektetői csoporttal is tárgyalnak, és várhatóan szeptemberben derül majd ki, hogy ki lesz a tulajdonos.
Terveik szerint újra alkalmazásba vennék a járvány miatt elbocsátott alkalmazottak egy részét. A Cirque du Soleil produkcióját többször is láthatta a magyar közönség, először 2007-ben a Delirium című műsorukkal léptek fel, amelyet 2008-ban ismételtek Budapesten. 2010-ben a Saltimbanco című showval jöttek Budapestre, 2012-ben az Alegriát mutatták be, 2013-ban Michael Jackson: The Immortal World Tour című műsorukkal, 2015-ben a Quidam produkciójukkal, 2017-ben a Varekai című előadással jöttek Magyarországra.

Koronavírus-járvány fotókban elbeszélve

R. Hahn Veronika (London) írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.06.30. 10:00

Katalin cambridge-i hercegné aktív részvételével nyílik virtuális kiállítás a National Portrait Galleryben, megrendítő emléket állítva a britek Covid-19 okozta félelmeinek, reményeinek, bátor hozzáállásuknak.
Hold Still címmel indított még májusban közös kezdeményezést a Trafalgar-tér oldalában található National Portrait Gallery és a galéria fővédnöke, Katalin, Cambridge hercegnéje. Az egykori Kate Middleton, a trón második számú várományosa, Vilmos herceg felesége és három gyermekének művészettörténeti képzettségű anyja ambiciózus projektet álmodott meg norfolki önelszigetelése közepette. A lehető legtágabban értelmezett ötlettel a koronavírus-járványt alaposan megszenvedett brit társadalom érzéseit igyekszik megmenteni az utókor számára fotók formájában, kifejezve az emberek hangulatát, reményeit, félelmeit. A cím tulajdonképpen szójáték és többféleképpen értelmezhető. Benne van, hogy a képek egy bizonyos pillanatot ragadnak meg, utal a britek március 23-a óta tartó karanténjára, nyugton maradására és arra is, hogyan húzta be a járvány a normális élet vészfékét. A június 18-án lezárult ingyenes  pályázaton bárki részt vehetett kortól és tehetségtől függetlenül. Profi fényképezőgéppel és telefonok különböző mértékben szofisztikált kamerájával készült képek egyaránt helyet kaptak. A szervezők annyit kértek, hogy a fotók mindenképpen emberi arcokat ábrázoljanak és készítőik rövid írásos összefoglalóban vázolják a megörökített személyekkel kapcsolatos élményeket és érzelmeket. Ha aktívan viszonylag kevesen kapták lencsevégre a járvány szele által meglegyintett személyeket, a szinte állandó tévéközvetítések révén mindannyiunk lelki szemei előtt lebegnek az emlékezetből kitörölhetetlen képmások: holtfáradt egészségügyi dolgozók, unokáikat az ablakon keresztül puszilgató nagymamák, az intenzív osztályon töltött reménytelen napok után szinte váratlanul felgyógyult betegek távozását megtapsoló orvosok és nővérek.  A legjobb száz képet a Galéria egyedülálló digitális kiállítása tárja rövidesen az érdeklődők elé, míg egy válogatott keresztmetszet az év második felében fizikai valóságában is látható lesz az Egyesült Királyság különböző részein. Ez nem érinti magát a National Portrait Galleryt, mely június 29-én bezárta kapuit, átfogó felújítás után 2023 tavaszától fogadva ismét látogatókat. A pályázat lezártával a Népszava londoni tudósítója virtuális, e-mail-váltásokkal megvalósult interjút készített a Portrait Gallery fotográfiai kurátorával. Magda Keaney elmondta, hogy három fő témát jelöltek ki: kedvesség, hősök és segítők, illetve az "új normalitás". A fotók igazán széles és felkavaró áttekintést adnak a járványra adott válaszokról, különböző új helyzetekről és körülményekről. Ezek közé tartoznak a magány és elszigeteltség, a megzavarodottság és gyász, a könnyítések kiváltotta, az új életet és újraegyesülést jelentő öröm, az elszigetelésben töltött születésnapok - és minden, ami mindeközé besorolható. Nagyon fontos szerepet játszott a család, mint ahogy, nem meglepetésre, a kulcsfontosságú munkások és az NHS egészségügyi szolgálat dolgozóinak minden csütörtök este 8 órás megünneplése is.  Arra a kérdésre, tekinthetők- e majd a "győztes" száz fotó és a virtuális kiállított munkák a "lockdown", a lezártság képekkel illusztrált történetének, Magda Keaney azt válaszolta, hogy "valóban, az egyes beadványok tükrözik 2020 karantén-sztorijának közös élményét. Ám ha egyáltalán sztoriról lehet beszélni, annak rengeteg elágazása, több tízezer kis szála van". A kurátor meggyőződése, hogy az ezekben a sorsdöntő hetekben készült fotográfiák és a mögöttük húzódó történetek szövevénye megmarad az emberek emlékezetében". Ami pedig a fotókhoz fűzött rövid szövegeket illeti, a szakember "nagyon fontosnak" nevezte őket, hiszen attól lesznek igazán elevenek, hogy többet tudunk meg a képek készítőiről és azokról a körülményekről, melyekben a koronavírusos időkben találták magukat. A szövegek a képekhez hasonlóan sokoldalú élményekről tanúskodnak, egyesek szívszorítóak, mások viccesek, de valamennyi inspiráló.  Keaney elmondása szerint a benyújtott fotók nem feltétlenül közvetítik mindig a híres brit "arcizma sem rezdül" mentalitást, sőt, "éppen az az érdekes bennük, hogy hányféle hozzáállást tükröztek a brit emberek a Covid-19-re adott válaszként. Éppen ellenkezőleg: a Hold Still kiállítás vezérfonala, hogy nem kell mindig fegyelmezettnek lenni. Ez nem mindig lehetséges, és nem is mindig hasznos. A pályamunkák sokkal inkább a jelenkori brit társadalom diverzitását ünneplik, mintsem leszűkítenék azt egy a múltba visszanéző mondásra. Ettől függetlenül sok felemelő pályázati fotó utal arra, sokunk milyen rugalmas, bátor és pragmatikus volt".  A National Portrait Gallery által kiadott sajtóközlemény szerint a felvételeket nem fotográfiai színvonaluk vagy a fotós technikai képessége alapján bírálják el. Sokkal többet mond, hogy mennyire tud érzelmeket és tapasztalatokat közvetíteni. Ami az iniciatívát teljes mellszélességgel támogató Katalin alkalmasságát illeti, a gyermekeiről rendszeresen spontán, kedves, professzionálisan használható képeket nyilvánosságra hozó hercegnőt a Brit Fotográfusok Társasága három évvel ezelőtt tiszteletbeli örökös tagjává választotta.      

A magyar járványt dokumentáló hazai művészek tárlata

Elzárt valóságok - Fotók egy új világrendből címmel nyílik holnap a B32 Galéria pop-up fotókiállítása a július 1-jei Semmelweis-nap (A magyar egészségügy napja) alkalmából. A kiállítás hazai képzőművészek és fotográfusok munkáin keresztül mutatja be a járványügyi helyzet különböző aspektusait, valamint az egyénre és a közösségre gyakorolt hatását. Kiállító művészek: Csizik Balázs, Deim Balázs, Drégely Imre, Gálos László, Gáti György, HAász Ágnes, Hodosy Enikő, Kéri Gáspár, Kovács Melinda, Márián Gábor, Nagy Gábor György, Schmal Fülöp, Simon Csilla, Szigeti Csongor, Szirányi István, Varga Marietta. A tárlatot Sulyok Miklós művészettörténész nyitja meg délután 6-kor.    

A pap és a neonáci - próbatételek után

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.06.30. 09:30

Fotó: Mészáros Zsolt
Az Ádám almái leginkább a hit megtalálásáról és az újrakezdésről szól, a kultikussá vált film színpadi változatát Szombathelyen Czukor Balázs rendezte.
A járvány után már el lehet csípni újra színházi bemutatókat. Ráadásul beltéren, Szombathelyen a Márkus Emília teremben mutatták be Anders Thomas Jensen: Ádám almái című darabját. Eredetileg egy nagy sikerű filmről van szó, a dán szerző ebből készített színpadi adaptációt, amelyet a Radnóti Színházban, nemrég Tatabányán is repertoárra vettek. Az új szabályok szerint lehet egymás mellé ülni és maszkot sem kell hordani a nézőtéren. Izgalmas egybeesést mutat a darab témája és a mi helyzetünk. A mű ugyanis a hit és az újrakezdés lehetőségeivel, illetve árával foglalkozik. Nem kell nagyon magyarázni, hogy egy világjárvány után mennyire aktuálisnak érezhetjük ezt a felvetést. Czukor Balázs rendezésének színlapján vígjáték szerepel. Persze nevetünk is jócskán a fordulatokon, a sarkos figurákon, de itt jóval többről van szó egy vidám komédiánál. Alapvetően egy pap és egy javítómunkára érkezett neonáci rab párviadaláról szól a történet. Extrém helyzetnek tűnik, de valljuk be, hogy az élet maga is tele van abszurdnak tűnő, aztán nagyon is igazivá váló szituációval. A két figura tűz és víz. Ivan, a pap Antal D. Csaba megformálásában alapvetően túlélni és jót tenni szeretne és ebben a hithez és a Bibliához fordul, mégis csak ez a hivatása. Csakhogy ez a segítségkérés, hogy feldolgozza a személyes tragédiáit, könnyen túlkapásokhoz, határátlépésekhez vezethet. Ivan nem hajlandó ugyanis szembenézni az igazsággal, vagyis például azzal, hogy a fia sérült. Az összes bajt a sátán próbatételének mondja. Ebbe a játékba belemegy a környezete is, a Horváth Ákos által játszott Adam kivételével. A neonáci rab gyorsan le akarja tudni ezt az egész próbaidőt. És nem akarja úgy végezni, ahogy korábban, nem szeretne visszajutni a börtönbe. Kirakja a szobájába a Hitler-képet, elvállalja, hogy megsüti a kert almáiból az almás pitét, aztán szinte minden másként alakul, mint ahogy tervezte. A konfliktust az okozza, hogy nem tud hallgatni, nem képes szemet hunyni. Mindent a nevén akar nevezni. Tudjuk, hogy ez mennyi kínos jelenetet okozhat. Ivan bűnös múltú „ápoltjai” Gunar (Endrődy Krisztián), Khalid (Kelemen Zoltán) Sarah (Dunai Júlia) és Paul (Avass Attila) ráhagyja Ivanra a „játékait”, de Adam mindent felborít. Szabó Tibor orvosa komoly életismeretet mutat, de aztán őt is meghaladják az események. Czukor Balázs rendezésében, miközben a harsányabb jeleneteket is megoldja, leginkább a csendek, a szimbolikusabb momentumok dominálnak. Olyan az egész, mint egy gyónás. Horesnyi Balázs remek osztott játékterű díszlete már eleve stációkat jelképez. A szobát és a konyhabelsőt a kert, az almafa, majd egy külső helyszín a kórházi kórterem követi. Jól illeszkednek ehhez a minden átmeneti jellegű hangulathoz Horváth Dániel zenéi, a klasszikustól a meditatív hangzásig markáns hangsúlyokkal. Szabaddá tehet-e minket a hit, vagy épp ellenkezőleg? Mi alkotjuk a szabályokat, vagy fölöttünk teszik? Az Ádám almái tavaszra tervezett, de kényszerűen most abszolvált bemutatója többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az utolsó jelenet szerint mi választunk, ha pedig megtettük, vállalnunk kell a következményeit. Nem mutogathatunk állandóan az Égre!