Előfizetés

A pletyka mindent túlél

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.07.01. 10:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Többezer éves hagyománya van, találkozunk vele a piacon és a munkahelyen, s akár még a hasznunkra is fordíthatjuk. A pletyka nem jó, vagy nem rossz, értékváltó jelenség – véli Szvetelszky Zsuzsanna, A pletyka természete című könyv egyik szerzője.
A kötetből kiderül, számos megközelítése van, miért pletykálunk. Miért szeretünk pletykálni? Nem tudunk nem pletykálni. Ahhoz a kapcsolatokból és a csoportból is ki kellene vonulnunk, hogy ne legyünk részei. Nem mindenki pletykál ugyanolyan intenzitással, de mindenki érintve van, vagy mondja, vagy hallgatja, vagy róla szól. Az evolúciós magyarázat szerint a csoportnak van erre szüksége: tudnunk kell, mi van a többiekkel, és ez a leggyorsabb mód, hogy eljusson hozzánk a csoporttársunkról az információ, beleépítve annak a véleményét, aki meséli. Valójában két legyet üt csapásra, aki pletykát hallgat: meghallja a pletykát, és azt is, hogy mit gondol a pletykáról, aki azt mondja. Mikori az első feljegyzés a pletykáról? A szentírások – a Talmud, a Biblia, a Védák – mind említik a pletykát. Viszont az, hogy mikor van szó először pletykáról, nehezebb kérdés, ugyanis más volt a pletyka a nyomtatás előtt és után. Korábban nem esett szó a tiltó felszólításokon kívül a pletykáról, mert nagyrészt ebből lehetett információt szerezni, nem csak a saját csoportunkról, másokról is, sőt, akár távoli geopolitikai tényezőkről is, ha a Selyemútra, vagy a Hanza-szövetségre gondolunk. A nyomtatás megjelenését követően, vagy a közösségi médiával változott nagyobb mértékben a pletyka? A nyomtatás megjelenése után az számított információnak, ami nyomtatásban volt, minden más pletykának minősült. Holott tudjuk, ez egyáltalán nem így van, ma is elképzelhető, hogy egy hír egyáltalán nem igaz, és az igaz, amit szóban hallunk. Mégis, miután a nyomtatáshoz egyre több ember érhetett el, azt stabilabb információként észlelték. Ezzel megszűnt az az egyidejűség és egyterűség, amikor hallgatjuk a pletykát, mert mindenki külön olvashatta. Több mint ötszáz éves a nyomtatás, de a népszerű sajtótermékek jóval később jelentek meg az Intim Pista rovatokkal, amelyekből mindenki tudhatta, melyik színésznőnek ki a kedvese. Ehhez képest a közösségi média megint visszahozta az egyidejűséget és egyterűséget, ami az evolúciós pszichológia által felidézett hajdani tisztást jeleníti meg bennünk, ahol együtt voltunk a csoporttagjainkkal. Ugyanis, ha az ember felmegy a közösségi oldalra, nagy valószínűséggel talál ott valakit, kicsit olyan ez, mintha lemennénk a faluban a kocsmában. Ám azt gondolom, a nyomtatás volt nagyobb hatással a pletykára, mert ellényegtelenítette, lefokozta. A mindennapok állandó része a pletyka, mégis inkább negatívumként gondolunk rá. Körülbelül hatezer éves az írásbeliség az emberiség történetében, és az első írások megjelenésekor a hatalom képviselői – akiknek a kezében volt az írásbeliség – elítélték a pletykát. Hiszen ez olyan közösségi kommunikáció, ami veszélyezteti a hatalmukat. Erre volt ötezerötszáz év, nem olyan könnyű ezt felülírni ötszáz év alatt. A másik, hogy ezeket a csatornákat ötezernyolcszáz-kilencszáz évig jobbára a férfiak tartották a kezükben, lett légyen szó kőtábláról, kisbírónak a dobjáról, vagy bármilyen papirusztekercsről, tehát a férfiak mondták meg azt, hogy ami informális, rejtett, az elítélendő, és az informális kommunikációt jobbára a nők gyakorolhatták. Ez nem azt jelenti, hogy a színfalak mögött nem folyt sem a spanyol udvarban, sem a francia Napkirály udvarában pletyka. Nagyon is folyt. Ám a férfiak kezében volt a lehetőség, hogy elítéljék, és mi sem egyszerűbb, mint hogy a nők szerepköréhez közelítve ítélték el.  A könyv irodalmi példákat is említ, miért lehet izgalmas ez a téma az alkotók számára? A művészet gyakran érzékletesebben tud megragadni akár társadalmi jelenségeket is, mint a társadalomtudomány, hiszen eszközeivel az egészet tudja megmutatni. A művészek fogékonyabbak az esendő és a gyarló tulajdonságok górcső alá vételére, és hogy meglássák annak több oldalát is, nem csak azt az egyet, amit sematikus módon láttat a hivatalos formális kommunikáció. Nem kizárólag az irodalomra gondolok, Velázqueznek például van egy festménye, amely a legendáról szól, amikor Arakhnét Pallasz Athéné kihívta szövőversenyre, és amikor Arakhné elkezdte megszőni Pallasz Athéné papájának, Zeusznak a szerelmi történeteit, Pallasz Athéné úgy megdühödött, hogy Arakhnét pókká változtatta (innen az araknofóbia kifejezés). Valójában persze azért volt dühös, mert Arakhné pletykált a papájáról. Más a pletyka természete egy településen vagy egy munkahelyen? A település természetes közösség, van férfi és nő, fiatal és idős, csapos, boltos, butikos, míg a munkahelyen többnyire ugyanazt csinálják az emberek, még ha különböző beosztásban is. Igaz, hogy a nap nagy részét együtt töltik, de mégsem olyan színes és komplex folyamat, mint amikor az ember összefut a piacon, vagy a templom előtt, annak más a spontaneitása. A pletykákat mindig ugyanazok a dimenziók határozzák meg: a szex, a hatalom, a pénz, a kompetencia, a stílus, a deviancia és az integráció. A munkahelyen nem arról van szó, ki milyen gazdag, hanem hogy ki mennyit keres, kinek emelik a fizetését. Ugyanazok a dimenziók, csak munkahelyi keretek közé szorítva. De ez mesterséges közösség, így kicsit a pletykák is mesterségesebbek. Miként lehet hasznos a pletyka? Egy vezetőnek azért, mert ha megfelelő sűrűséggel szondázza a pletykát, képet kap arról, mi foglalkoztatja a munkatársakat. És ha ezt kezeli, uralni tudja a rejtett, informális kommunikációt. Tehát nem a pletyka jó, hanem annak feldolgozása. A pletyka nem jó, vagy nem rossz, értékváltó jelenség. Olyan, mint a tűz, vagy a víz: a tűz a kandallóban jó, a nádtetőn nem jó, a víz, a Szaharában jó, cunami formájában nem jó. A könyv átfogó képet ad a pletykakutatásról. Miért fontos, hogy tudjunk erről? Jobban járunk, ha tudatosítjuk a kommunikációnkat, és tudjuk, mi történik éppen. Minél inkább megtanul az ember reflektálni a saját helyzetére, annál jobban tud uralni helyzeteket. További szempont, amit fontos tudatosítani, hogy visszaszorulóban van a személyesség a felgyorsult világ miatt. Ennek a járványhelyzet is jó példája volt: ez azért fontos, mert ritkán pletykálunk Skype-on, vagy chat szobában, aminek nyoma van, az kockázatos.  Túlélheti a pletyka ezt a helyzetet? Egyelőre azt mutatja, hogy mindent túlél: a mobiltelefont, az internetet, a közösségi médiát, a járványt. Csodálatos dolog. A pletyka az egyike azoknak a folyamatoknak, amelyek biztosítják a dinamizmust a társadalom fejlődésében, míg a szabályok, a normák biztosítják a stabilitást. Ha nem szegnénk meg egyetlen szabályt sem, akkor már kihalt volna az emberiség, gondoljunk csak Semmelweis Ignácra vagy más tudósokra, innovátorokra, felfedezőkre, akiknek a tettei a maguk korában normaszegésnek számítottak. Nagy szükségünk van a dinamizmusra, ami a fejlődést hozza. De ha csak dinamizmus lenne, már akkor is kipusztultunk volna, mert szétvetett volna a saját „vehemenciánk”. A szabályokra azért van szükség, hogy valamiféle mederben legyen tartva ez a zsizsegő emberiség.

Névjegy

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a Társadalomtudományi Kutatóközpont – MTA Kiválósági Intézet CSS-RECENS kutatócsoportjának tudományos munkatársa, az informális hálózatok és a vállalati kommunikáció szakértője. Első kötete, A pletyka címmel 2002-ben jelent meg.

Infó

Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete Typotex Kiadó, 2020.

Ferenc pápa, a párbeszéd embere

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.07.01. 09:00

Fotó: ALESSANDRA TARANTINO / AFP
Minden korábbinál jobban megismerhetjük a pápa ars poeticáját egy, a minap megjelent könyvből. S még jobban megerősít bennünket abban, hogy az egyházfő Krisztus küldötte.
Ferenc pápa abban különbözik megannyi elődjétől, hogy oly közel érezzük magunkhoz. Felejthetetlen volt, amikor a koronavírus miatti félelem mindennapjaiban Urbi et orbi áldást osztott magányosan, a Szent Péter téren, a szakadó esőben. A Szentírásból tudjuk, Isten emberré lett, s Ferenc pápa ténykedését figyelve még jobban megérthetjük, mit is jelent ez, hiszen kitartóan, következetesen halad krisztusi útján. Az út tele van görönggyel, kanyarral, erősen fúj az ellenszél is, de nem adja fel, megy előre, amíg ereje van hozzá. Ferenc pápa nem beszél rébuszokban, kimondja, amit gondol, de mindezt olyan emberséggel teszi, hogy azok is átérzik intelmeit, akikbe egy csepp jószándék szorult. Gondolkodását még jobban megérthetjük Dominique Woltonnal folytatott beszélgetéseiből, amelyet a Vigilia Kiadójának jóvoltából már magyar nyelven is lehet olvasni. A francia szociológus 2017-ben tizenkét alkalommal járt a pápánál. A kommunikáció szakembereként ismert Wolton arra keresi a választ, hogyan gondolkodik az egyházfő a vallás és a politika kapcsolatáról, Európa jövőjéről, kulturális sokszínűségéről. Azok számára is újdonságot jelenthet a mű, akik rendszeresen figyelik az egyházfő megnyilatkozásait. Jól tudjuk, már számos alkalommal állt ki a menekültek mellett. Ugyanakkor az egyik interjú során azt is megjegyezte, „A mi teológiánk a migránsok teológiája. Mert Ábrahám meghívása óta mindannyian azok vagyunk, gondoljon csak Izrael népének megannyi vándorlására”. Rámutat, a mai menekültválságért Európát is felelősség terheli. Sok afrikai országban ugyanis a gyarmatosítás következményei miatt nem tudnak boldogulni az emberek.
A pápa szakít azzal a dogmatikus megközelítéssel, hogy a más vallásúak elkárhoznak. „Közeledünk egymáshoz, találunk közös pontokat, és olyanokat is, amelyekkel kapcsolatban nem értünk egyet, de a közös pontok alapján előrébb jutunk mindenki javára”. De a dialógus nem csak a vallások közeledése miatt fontos. „Azt gondolom, hogy párbeszéd nélkül ma semmi sem lehetséges. De komoly párbeszédre van szükség, még ha kellemetlen dolgokat kell is egymásnak mondanunk” – mutat rá a pápa. Nem csak kivételes humanizmus, hanem egyfajta politikusi bölcsesség jellemzi. „Jó politikáért munkálkodni annyit jelent, mint elősegíteni egy ország haladását, előmozdítani kultúráját. (…) Hazafelé tartva Mexikóból 2016 februárjában, az újságíróktól megtudtam, hogy Donald Trump, még mielőtt megválasztották elnöknek, állítólag azt mondta rólam, hogy politikus vagyok, aztán kijelentette, ha megválasztják, több ezer kilométeres falat fog építtetni… Megköszöntem, hogy azt mondta, politikus vagyok, hiszen Arisztotelész animal politicumként határozza meg az emberi személyt és ez megtiszteltetés számomra. Tehát legalább személy vagyok. Ami pedig a falat illeti…” Nem folytatja a mondatot ugyan, de tudjuk, hogy gondolkodik a falakról és azokról a politikusokról, akik kirekesztik a társadalom egy részét. „A falak leomlanak” – mondja később. A hidak viszont egy új kezdetet alapját képezhetik. S a hídépítésben fontos szerepet kell játszania az egyháznak – teszi hozzá. Az egyházfő ars poeticáját minden korábbinál jobban megismerhetjük a Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal című munkából. A művet a pápa különböző beszédei színesítik. Infó: Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal

Már tervezik az ARC-ot

H. K.
Publikálás dátuma
2020.06.30. 14:42

Fotó: Zagyi Tibor / Népszava
Hova tovább? címmel hirdeti meg idei, 20. óriásplakát pályázatát az ARC.
A tavalyi Klímariadó tematika után most sem engedik el a környezetvédelmet a megjelenő alkotásokon, az ökológiai problémák azonban kiegészülnek a világjárvánnyal és a társadalmi egyenlőtlenségekkel. A szervezők, mint 2000 óta mindig, idén is felelősségteljes, szabad és kreatív képkészítésre buzdítják a jelentkezőket, akik a művészi szabadság jegyében a felkínáltakon kívül más témákban is alkothatnak. A pályázati határidő július 31., a zsűrizés augusztus 7-én lesz. A kiállítás időpontjáról és helyszínéről még nem lehet tudni „Azt még nem látjuk tűpontosan, hogyan tudjuk megrendezni a kiállítást” – írják weboldalukon. Az ARC plakátkiállítás 18 éven át a Felvonulási téren volt látható minden évben, két esztendeje a Liget átépítése miatt a Városliget Zrt. nem engedélyezte, hogy a szokott helyszínen rendezzék meg, ezután kezdtek hosszas helykeresésbe. A politikai adok-kapok után végül a zuglói önkormányzat segítségével találták meg az Örs vezért tere közeli új helyszínt, ahol tavaly is látható volt az elsősorban társadalomkritikai és közéleti témájú plakátokat bemutató szabadtéri tárlat.