Családban marad

Nincs mese, véget ért A legendák hivatala. A kitűnő francia tévésorozat hősei hírszerzők, de nem James Bond-félék: paranoiás hivatalnokok, gyarlóságaik, traumáik, lelkiismeretük csapdájában kínlódva. Az eleven karakterek mellett a siker másik záloga – a Malotru fedőnevű ügynök szerepében – Mathieu Kassovitz. A kortárs francia film csillagát huszonévesen tette világhírűvé a külvárosi gettóban játszódó sötét thrillere, A gyűlölet (1995). Bár tucatnyi filmet jegyez, sok mozirajongónak örökre a fiú marad az Amélie csodálatos életéből.

A színész-forgatókönyvíró-rendező másodgenerációs bevándorló: édesapja, Kassovitz Péter tizennyolc évesen hagyta el Magyarországot, 1956-ban. A pesti Ferdinánd híd lábánál, a Podmaniczky utcában nőtt fel, franciául törve beszélt. Egy szál batyuval érkező migránsként reménye sem volt bejutni az egyetemre. Filmgyári asszisztensnek állt Párizsban, idővel elismert producerré nőtte ki magát, dokumentumfilmeket rendezett, tévéjátékokat írt. Ezeregy ok az elkeseredésre című regénye magyar fordításban is megjelent.

Volt kitől örökölni a tehetséget a családban. A dinasztiaalapító Kassowitz Félix (1907–83) neves grafikus, karikaturista volt a múlt századi Magyarországon. Legendás pályatársa, Kaján Tibor szerint zseni. Telerajzolta a Ludas Matyit, a napilapokat, azonkívül könyveket, reklámokat, diafilmeket illusztrált. „Kasso” néven szignált, jellegzetes képei közül, higgyék el, többet ismerünk, mint gondolnánk. Böngészés közben csodálkoztunk rá: feleségem régi kedves gyerekkönyve, a Jó játék a víz, a levegő szintén az ő munkája.

Ifjan, ahogy később a fia, ő is szerencsét próbált a francia fővárosban. Sikere volt a harmincas évek elején, rajzait több újság közölte. Mégis visszatért, és hazánkban az elsők között készített animációs reklámfilmeket az Astoriával szomszédos házban. Az avantgárd ismert figurája, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Halász János (a későbbi John Halas) barátja. Túlélte a munkaszolgálatot. „Régi kommunista volt, ahogy a háború előtt hozzá hasonlóan sok értelmiségi, de nem úgy képzelte el a dolgokat, ahogy azok az ötvenes években zajlottak”, emlékezett a fia.

Kassowitz Félix egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar karikaturista lett, ám a sztálini időkben néha olyan gúnyrajzokat is kellett csinálnia, amelyeket szégyellt. 56 után kilépett a pártból, kerülte a politikai témákat, inkább kereskedelmi plakátokat tervezett. 1968-ban Munkácsy-díjat kapott, röviddel azután, hogy unokája született Párizsban. A kis Mathieu a nyári szünidőkben látogatta a nagypapát. Arra, hogy mit jelent neki a magyar-zsidó örökség, azt felelte egy interjúban: sakkozni az öregekkel a Széchenyi fürdőben.

Mathieu Kassovitz újabban Los Angelesben él, mert mint mondja, elege lett a korlátolt francia mentalitásból. Nagyapját még kényszermunkára hurcolták. Apja, akit álnéven bújtattak a nyilasok elől, egy másik gyilkos rendszer megtorlástól tartva, vérbe fojtott forradalomból menekült. Hozzá, a harmadik generációs művészhez kegyes a sors: csak a mesében, Malotru ügynökként esett az Iszlám Állam fogságába.