Népszerű színészek, írók, zenészek kérik Semjén Zsoltot: engedje el a Színművészetit

Publikálás dátuma
2020.07.01. 11:22

Fotó: Béres Márton / Népszava
Többek között Cserhalmi György, Kulka János, Básti Juli is aláírta az egyetem átalakítása ellen tiltakozó nyílt levelet.
Magyar színészek, rendezők, operatőrök, forgatókönyvírók, dramaturgok tiltakoznak nyílt levélben a Színház- és Filmművészeti Egyetem tervezett átalakítása ellen – írja az Index. Levelükben, melyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, Palkovics László miniszternek és az országgyűlési képviselőknek címeztek, így fogalmaznak:
„A Színház-és Filmművészeti Egyetemen százötvenöt éve generációk adják egymásnak tovább a tudást és a szakma szeretetét. Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy nem támogatunk, sőt, veszélyesnek tartunk minden olyan átalakítást, mely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot semmibe véve történik. Az elmúlt hetek történései azt bizonyítják, hogy a tervezett, minden hatástanulmányt nélkülöző, indokolatlanul felgyorsított ütemű modellváltást az SZFE vezetése, oktatói, volt és jelenlegi hallgatói és felelős szakmai szervezetek meggondolatlannak és előkészítetlennek tartják.”

Éppen ezért a levél aláírói azt kérik Semjén Zsolttól, hogy vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot, Palkovics Lászlót pedig arra kérik, hogy kezdjen érdemi tárgyalásokat az egyetemi közösség képviselőivel. A képviselőktől azt kérik, hogy jelenlegi formájában ne szavazzák meg a törvényt.
A nyílt levél aláírói mindannyian neves alkotók: • Ragályi Elemér • Alföldi Róbert • Ascher Tamás • Básti Juli • Bíró Kriszta • Borbély Alexandra  • Börcsök Enikő • Csákányi Eszter • Csáki Judit • Cserhalmi György • Cserhalmi Sára • Cserna Antal • Csillag Ádám • Dés László • Fodor Tamás • Galkó Balázs • Gállfi László • Garaczi László • Görgey Gábor • Grecsó Krisztián • Halász Judit • Hámori Gabriella • Hernádi Judit • Jancsó Nyika • Jordán Adél • Jordán Tamás • Kende János • Kern András • Koltai Róbert • Kornis Mihály • Kovács Gábor • Kovács Patrícia • Kováts Adél • Kulka János • Kútvölgyi Erzsébet • László Zsolt • Mácsai Pál • Máté Gábor • Mohácsi István • Mohácsi János • Molnár Piroska • Nádas Péter • Nagy Ervin • Nagy Zsolt • Nagy-Kálózy Eszter • Nyáry Krisztián • Pálfi György • Péterfy Bori • Péterfy Gergely • Pogány Judit • Pokorny Lia • Presser Gábor • Puskás Tamás • Rév Marcell • Rudolf Péter • Salamon András • Scherer Péter • Schulze Éva • Szabó Kimmel Tamás • Szalai Kriszta • Szirtes Ági • Sztarenki Dóra • Thuróczy Szabolcs • Tóth Krisztina • Török Ferenc • Török-Illyés Orsolya • Udvaros Dorottya • Valló Péter • Vészits Andrea • Zsámbéki Gábor  
Ha megszavazzák az erről szóló törvényt, más egyetemekhez hasonlóan a Színház- és Filmművészeti Egyetem is alapítványi fenntartásba kerül majd, azonban ehhez szokatlanul – és az egyetem vezetése szerint indokolatlanul – szűk határidőt szabott meg a kormány. A törvénytervezet nem ad semmilyen garanciát arra, hogy az egyetem autonómiája megmarad az átalakítás után, ráadásul a vezetőség vészjóslónak tartja, hogy a kormány több mint fél éve nem hajlandó kinevezni a jogszerűen megválasztott rektort.  A színművészeti helyzetéről a Népszava is  részletesen beszámolt, a témában írt cikkeinket ide kattintva olvashatják.
Szerző

A pletyka mindent túlél

Publikálás dátuma
2020.07.01. 10:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Többezer éves hagyománya van, találkozunk vele a piacon és a munkahelyen, s akár még a hasznunkra is fordíthatjuk. A pletyka nem jó, vagy nem rossz, értékváltó jelenség – véli Szvetelszky Zsuzsanna, A pletyka természete című könyv egyik szerzője.
A kötetből kiderül, számos megközelítése van, miért pletykálunk. Miért szeretünk pletykálni? Nem tudunk nem pletykálni. Ahhoz a kapcsolatokból és a csoportból is ki kellene vonulnunk, hogy ne legyünk részei. Nem mindenki pletykál ugyanolyan intenzitással, de mindenki érintve van, vagy mondja, vagy hallgatja, vagy róla szól. Az evolúciós magyarázat szerint a csoportnak van erre szüksége: tudnunk kell, mi van a többiekkel, és ez a leggyorsabb mód, hogy eljusson hozzánk a csoporttársunkról az információ, beleépítve annak a véleményét, aki meséli. Valójában két legyet üt csapásra, aki pletykát hallgat: meghallja a pletykát, és azt is, hogy mit gondol a pletykáról, aki azt mondja. Mikori az első feljegyzés a pletykáról? A szentírások – a Talmud, a Biblia, a Védák – mind említik a pletykát. Viszont az, hogy mikor van szó először pletykáról, nehezebb kérdés, ugyanis más volt a pletyka a nyomtatás előtt és után. Korábban nem esett szó a tiltó felszólításokon kívül a pletykáról, mert nagyrészt ebből lehetett információt szerezni, nem csak a saját csoportunkról, másokról is, sőt, akár távoli geopolitikai tényezőkről is, ha a Selyemútra, vagy a Hanza-szövetségre gondolunk. A nyomtatás megjelenését követően, vagy a közösségi médiával változott nagyobb mértékben a pletyka? A nyomtatás megjelenése után az számított információnak, ami nyomtatásban volt, minden más pletykának minősült. Holott tudjuk, ez egyáltalán nem így van, ma is elképzelhető, hogy egy hír egyáltalán nem igaz, és az igaz, amit szóban hallunk. Mégis, miután a nyomtatáshoz egyre több ember érhetett el, azt stabilabb információként észlelték. Ezzel megszűnt az az egyidejűség és egyterűség, amikor hallgatjuk a pletykát, mert mindenki külön olvashatta. Több mint ötszáz éves a nyomtatás, de a népszerű sajtótermékek jóval később jelentek meg az Intim Pista rovatokkal, amelyekből mindenki tudhatta, melyik színésznőnek ki a kedvese. Ehhez képest a közösségi média megint visszahozta az egyidejűséget és egyterűséget, ami az evolúciós pszichológia által felidézett hajdani tisztást jeleníti meg bennünk, ahol együtt voltunk a csoporttagjainkkal. Ugyanis, ha az ember felmegy a közösségi oldalra, nagy valószínűséggel talál ott valakit, kicsit olyan ez, mintha lemennénk a faluban a kocsmában. Ám azt gondolom, a nyomtatás volt nagyobb hatással a pletykára, mert ellényegtelenítette, lefokozta. A mindennapok állandó része a pletyka, mégis inkább negatívumként gondolunk rá. Körülbelül hatezer éves az írásbeliség az emberiség történetében, és az első írások megjelenésekor a hatalom képviselői – akiknek a kezében volt az írásbeliség – elítélték a pletykát. Hiszen ez olyan közösségi kommunikáció, ami veszélyezteti a hatalmukat. Erre volt ötezerötszáz év, nem olyan könnyű ezt felülírni ötszáz év alatt. A másik, hogy ezeket a csatornákat ötezernyolcszáz-kilencszáz évig jobbára a férfiak tartották a kezükben, lett légyen szó kőtábláról, kisbírónak a dobjáról, vagy bármilyen papirusztekercsről, tehát a férfiak mondták meg azt, hogy ami informális, rejtett, az elítélendő, és az informális kommunikációt jobbára a nők gyakorolhatták. Ez nem azt jelenti, hogy a színfalak mögött nem folyt sem a spanyol udvarban, sem a francia Napkirály udvarában pletyka. Nagyon is folyt. Ám a férfiak kezében volt a lehetőség, hogy elítéljék, és mi sem egyszerűbb, mint hogy a nők szerepköréhez közelítve ítélték el.  A könyv irodalmi példákat is említ, miért lehet izgalmas ez a téma az alkotók számára? A művészet gyakran érzékletesebben tud megragadni akár társadalmi jelenségeket is, mint a társadalomtudomány, hiszen eszközeivel az egészet tudja megmutatni. A művészek fogékonyabbak az esendő és a gyarló tulajdonságok górcső alá vételére, és hogy meglássák annak több oldalát is, nem csak azt az egyet, amit sematikus módon láttat a hivatalos formális kommunikáció. Nem kizárólag az irodalomra gondolok, Velázqueznek például van egy festménye, amely a legendáról szól, amikor Arakhnét Pallasz Athéné kihívta szövőversenyre, és amikor Arakhné elkezdte megszőni Pallasz Athéné papájának, Zeusznak a szerelmi történeteit, Pallasz Athéné úgy megdühödött, hogy Arakhnét pókká változtatta (innen az araknofóbia kifejezés). Valójában persze azért volt dühös, mert Arakhné pletykált a papájáról. Más a pletyka természete egy településen vagy egy munkahelyen? A település természetes közösség, van férfi és nő, fiatal és idős, csapos, boltos, butikos, míg a munkahelyen többnyire ugyanazt csinálják az emberek, még ha különböző beosztásban is. Igaz, hogy a nap nagy részét együtt töltik, de mégsem olyan színes és komplex folyamat, mint amikor az ember összefut a piacon, vagy a templom előtt, annak más a spontaneitása. A pletykákat mindig ugyanazok a dimenziók határozzák meg: a szex, a hatalom, a pénz, a kompetencia, a stílus, a deviancia és az integráció. A munkahelyen nem arról van szó, ki milyen gazdag, hanem hogy ki mennyit keres, kinek emelik a fizetését. Ugyanazok a dimenziók, csak munkahelyi keretek közé szorítva. De ez mesterséges közösség, így kicsit a pletykák is mesterségesebbek. Miként lehet hasznos a pletyka? Egy vezetőnek azért, mert ha megfelelő sűrűséggel szondázza a pletykát, képet kap arról, mi foglalkoztatja a munkatársakat. És ha ezt kezeli, uralni tudja a rejtett, informális kommunikációt. Tehát nem a pletyka jó, hanem annak feldolgozása. A pletyka nem jó, vagy nem rossz, értékváltó jelenség. Olyan, mint a tűz, vagy a víz: a tűz a kandallóban jó, a nádtetőn nem jó, a víz, a Szaharában jó, cunami formájában nem jó. A könyv átfogó képet ad a pletykakutatásról. Miért fontos, hogy tudjunk erről? Jobban járunk, ha tudatosítjuk a kommunikációnkat, és tudjuk, mi történik éppen. Minél inkább megtanul az ember reflektálni a saját helyzetére, annál jobban tud uralni helyzeteket. További szempont, amit fontos tudatosítani, hogy visszaszorulóban van a személyesség a felgyorsult világ miatt. Ennek a járványhelyzet is jó példája volt: ez azért fontos, mert ritkán pletykálunk Skype-on, vagy chat szobában, aminek nyoma van, az kockázatos.  Túlélheti a pletyka ezt a helyzetet? Egyelőre azt mutatja, hogy mindent túlél: a mobiltelefont, az internetet, a közösségi médiát, a járványt. Csodálatos dolog. A pletyka az egyike azoknak a folyamatoknak, amelyek biztosítják a dinamizmust a társadalom fejlődésében, míg a szabályok, a normák biztosítják a stabilitást. Ha nem szegnénk meg egyetlen szabályt sem, akkor már kihalt volna az emberiség, gondoljunk csak Semmelweis Ignácra vagy más tudósokra, innovátorokra, felfedezőkre, akiknek a tettei a maguk korában normaszegésnek számítottak. Nagy szükségünk van a dinamizmusra, ami a fejlődést hozza. De ha csak dinamizmus lenne, már akkor is kipusztultunk volna, mert szétvetett volna a saját „vehemenciánk”. A szabályokra azért van szükség, hogy valamiféle mederben legyen tartva ez a zsizsegő emberiség.

Névjegy

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a Társadalomtudományi Kutatóközpont – MTA Kiválósági Intézet CSS-RECENS kutatócsoportjának tudományos munkatársa, az informális hálózatok és a vállalati kommunikáció szakértője. Első kötete, A pletyka címmel 2002-ben jelent meg.

Infó

Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete Typotex Kiadó, 2020.

Szerző
Frissítve: 2020.07.01. 13:42

Ferenc pápa, a párbeszéd embere

Publikálás dátuma
2020.07.01. 09:00

Fotó: ALESSANDRA TARANTINO / AFP
Minden korábbinál jobban megismerhetjük a pápa ars poeticáját egy, a minap megjelent könyvből. S még jobban megerősít bennünket abban, hogy az egyházfő Krisztus küldötte.
Ferenc pápa abban különbözik megannyi elődjétől, hogy oly közel érezzük magunkhoz. Felejthetetlen volt, amikor a koronavírus miatti félelem mindennapjaiban Urbi et orbi áldást osztott magányosan, a Szent Péter téren, a szakadó esőben. A Szentírásból tudjuk, Isten emberré lett, s Ferenc pápa ténykedését figyelve még jobban megérthetjük, mit is jelent ez, hiszen kitartóan, következetesen halad krisztusi útján. Az út tele van görönggyel, kanyarral, erősen fúj az ellenszél is, de nem adja fel, megy előre, amíg ereje van hozzá. Ferenc pápa nem beszél rébuszokban, kimondja, amit gondol, de mindezt olyan emberséggel teszi, hogy azok is átérzik intelmeit, akikbe egy csepp jószándék szorult. Gondolkodását még jobban megérthetjük Dominique Woltonnal folytatott beszélgetéseiből, amelyet a Vigilia Kiadójának jóvoltából már magyar nyelven is lehet olvasni. A francia szociológus 2017-ben tizenkét alkalommal járt a pápánál. A kommunikáció szakembereként ismert Wolton arra keresi a választ, hogyan gondolkodik az egyházfő a vallás és a politika kapcsolatáról, Európa jövőjéről, kulturális sokszínűségéről. Azok számára is újdonságot jelenthet a mű, akik rendszeresen figyelik az egyházfő megnyilatkozásait. Jól tudjuk, már számos alkalommal állt ki a menekültek mellett. Ugyanakkor az egyik interjú során azt is megjegyezte, „A mi teológiánk a migránsok teológiája. Mert Ábrahám meghívása óta mindannyian azok vagyunk, gondoljon csak Izrael népének megannyi vándorlására”. Rámutat, a mai menekültválságért Európát is felelősség terheli. Sok afrikai országban ugyanis a gyarmatosítás következményei miatt nem tudnak boldogulni az emberek.
A pápa szakít azzal a dogmatikus megközelítéssel, hogy a más vallásúak elkárhoznak. „Közeledünk egymáshoz, találunk közös pontokat, és olyanokat is, amelyekkel kapcsolatban nem értünk egyet, de a közös pontok alapján előrébb jutunk mindenki javára”. De a dialógus nem csak a vallások közeledése miatt fontos. „Azt gondolom, hogy párbeszéd nélkül ma semmi sem lehetséges. De komoly párbeszédre van szükség, még ha kellemetlen dolgokat kell is egymásnak mondanunk” – mutat rá a pápa. Nem csak kivételes humanizmus, hanem egyfajta politikusi bölcsesség jellemzi. „Jó politikáért munkálkodni annyit jelent, mint elősegíteni egy ország haladását, előmozdítani kultúráját. (…) Hazafelé tartva Mexikóból 2016 februárjában, az újságíróktól megtudtam, hogy Donald Trump, még mielőtt megválasztották elnöknek, állítólag azt mondta rólam, hogy politikus vagyok, aztán kijelentette, ha megválasztják, több ezer kilométeres falat fog építtetni… Megköszöntem, hogy azt mondta, politikus vagyok, hiszen Arisztotelész animal politicumként határozza meg az emberi személyt és ez megtiszteltetés számomra. Tehát legalább személy vagyok. Ami pedig a falat illeti…” Nem folytatja a mondatot ugyan, de tudjuk, hogy gondolkodik a falakról és azokról a politikusokról, akik kirekesztik a társadalom egy részét. „A falak leomlanak” – mondja később. A hidak viszont egy új kezdetet alapját képezhetik. S a hídépítésben fontos szerepet kell játszania az egyháznak – teszi hozzá. Az egyházfő ars poeticáját minden korábbinál jobban megismerhetjük a Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal című munkából. A művet a pápa különböző beszédei színesítik. Infó: Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal